Belföld

A szegények szegényei – roma integrációs kormányprogram

admin

2003. 04. 26. 14:38

Sok mindent elárul, hogy ismét botrány, ezúttal egy televíziós paródia irányította rá a közfigyelmet a romakérdésre, amely időzített bombaként ketyeg a társadalomban.

Magyarországon nem túl kifizetődő cigánynak lenni – vallja az ország egyetlen roma miniszteri biztosa, akit részben éppen azért neveztek ki posztjára, mert az uniós csatlakozás közeledtével a kormány “lépéskényszert” érzett romaügyben. A becslések szerint közel 600 ezres lélekszámú cigány etnikum helyzete ugyanis a rendszerváltás óta egyre vastagabb betűvel íródik a mindenkori kormányok “megoldandó feladatainak” listájára.

Éhező gyerekek

Közép-Európában minden hatodik roma állandóan éhezik, hivatalosan csak 20 százalékuk van alkalmazásban, míg minden egészségügyi indok nélkül szám szerint is több roma gyereket minősítenek fogyatékosnak, mint nem romát – áll az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) a régió öt országát, Bulgáriát, Csehországot, Magyarországot, Romániát és Szlovákiát érintő jelentésében. A dokumentum a cigányokat a szegények szegényeiként aposztrofálja. Bulgáriában minden második, Magyarországon minden tizedik roma gyermek éhezik. A térségben öt roma család közül egy azért nem küldi iskolába a gyermekét, mert nincs megfelelő ruhája. A kutatás szerint a romák mindössze 25 százaléka dolgozik legálisan, míg feketemunkásként további 20 százaléka tud elhelyezkedni; több mint egyharmaduknak 1990 óta nincs munkája. (A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal adatai szerint a népszámláláskor regisztrált 190 ezres roma népesség 10,2 százaléka foglalkoztatott, 11,8 százaléka munkanélküli, 28 százalékuk inaktív kereső, 50 százalékuk eltartott.) A nemzetközi felmérés alapján a roma munkanélküliségi ráta a térségben ötszöröse a teljes lakosságénak.
Minden családtag számára külön ágy csak a háztartások 66 százalékában található, kétharmaduk rendelkezik folyóvízzel, csak minden másodiknak van csatornája, s kevesebb mint a felének van belső, 55 százalékuknak külső “udvari árnyékszéke”. A felmérésbe bevont romák 78 százalékának az emberi jogok tiszteletben tartása azt jelenti, hogy “munkát találjak, éhség nélkül éljek”. A romák 86 százaléka véli úgy, hogy nem bízhat egyetlen pártban vagy civil szervezetben sem, és nincs helyi szinten sem megfelelő képviselőjük.

Azért beszélhetünk csupán becslésekről, mert a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal adatai szerint a legutóbbi népszámláláskor, 2001-ben mindössze 189 ezer állampolgár vallotta magát romának. A kutatások szerint azok vállalták etnikai hovatartozásukat, akik nem akarták eltagadni azt (hiszen 100 ezer ember él különböző roma telepeken, a társadalom legszegényebbjeiként szerte az országban), illetve azok, akik – tanultak lévén – büszkék a származásukra. A nagy többség azonban, úgy tűnik, szeretne “észrevétlen maradni”. “Szerintünk ez azért van így, mert előítéletes társadalomban élünk, és a cigányok között sokan mondják ma is, hogy a második világháború idején épp a népszámlálási adatok alapján vitték el a romákat koncentrációs táborokba” – mondja Kovács Árpádné, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal cigányügyi főosztályvezetője.

Nemzeti ügy

A romák helyzetével kapcsolatban elhangzott már néhány évvel ezelőtt, hogy a probléma “időzített bombaként ketyeg” a társadalomban, és kimondták néhány hónapja azt is – éppen Kaltenbach Jenő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa -, hogy itt az ideje “nemzeti ügyként kezelni” a kérdést. Mohácsi Viktória, az oktatási tárca romaügyekért felelős miniszteri biztosa szerint a jelenlegi kormány e téren messze többet tett, mint elődei. Az Egészségügyi Minisztériumban is egy roma származású szakembert, Orsós Évát neveztek ki helyettes államtitkárrá, s másik öt szaktárcánál is létrehoztak cigányügyi referensi státuszt. “Az is igaz viszont – teszi hozzá Mohácsi -, hogy eredetileg hat miniszteri biztos kinevezéséről volt szó, ráadásul egyiknek sincs intézkedési joga, csupán javaslattételi lehetősége, s nem rendelkeznek költségvetéssel sem.”

Az oktatási tárcánál azonban az integrációért felelős miniszteri biztos 750 millió forint felett diszponál, a Phare-program keretében pedig 2,2 milliárd forint jut integrációra a szaktárcánál. A kérdés az, sikerül-e a pénzt hasznosan felhasználni, az oktatás lehet ugyanis hosszú távon a magyarországi cigányság felemelkedésének egyik legfontosabb eszköze. Az 1993-as kisebbségi törvény tiltja, hogy Magyarországon hivatalosan regisztrálják a származást, mert az diszkriminációnak minősül. Ezért nincs pontos adat arról, hogy hány roma diák tanul például felsőoktatási intézményben. Ám az már ismert, hogy 9 éves kortól az egyetemista korosztályig 19 ezer diák kap alapítványi ösztöndíjat a Magyarországi Cigányokért Közalapítványtól. “A cigány értelmiség nagyon szűk körű, szinte ismerjük egymást” – jegyzi meg Mohácsi Viktória. A számokat elnézve kiderül, hogy a legutóbbi népszámláláskor a magukat cigány nemzetiséginek valló közel 190 ezer romának mindössze 0,33 százaléka vezető értelmiségi, és megközelítően 1 százalékuk egyéb szellemi foglalkozású.

Csökkentett tananyag


Az integrációval és a romák oktatásával foglalkozó Medgyessy-féle kormányprogram egyik kulcskérdése az, miként lehet ezeken az arányokon változtatni úgy, hogy a cigány kisebbség és természetesen a többségi nemzet is érezze: érdemes befektetni a roma gyerekek – és felnőttek – képzésébe, mert az segíti az integrálódást. Még 1996-ban, Magyar Bálint előző minisztersége idején, bevezették a cigány felzárkóztató normatívát. Egy roma gyerekre egy évben 17 ezer forint “pluszpénzt” juttatott a központi költségvetés az oktatási intézményekbe, hogy minél hamarabb felzárkóztassák őket, s normál iskolai osztályokba kerüljenek.


Csakhogy a rendelet nem szabta meg, hogy hány év alatt is kell felzárkóztatni őket. “Mivel az iskolák ezáltal magasabb támogatást élveztek, többnyire az általános iskola 8 évét csökkentett tananyaggal a felzárkóztató osztályokban tanulták végig a roma gyerekek” – mondja Mohácsi Viktória. Ám mindjárt hozzá is teszi: “A csökkentett tananyag persze sikerélményt adott, hiszen könnyebb volt, mint a normál tantervi anyag. De ez azzal a következménnyel is járt, hogy kevesebb tudást szereztek, így nem tanulhattak tovább középiskolában, legfeljebb szakmunkásképzőben.”

A kialakult helyzetet jól mutatja egy 2001-es felmérés, amely azt vizsgálta, mekkora a szegregáció mértéke Magyarországon. Kiderült, hogy a 184 “górcső alá vett” intézményben 700-nál is több cigány osztály működött.


Képesek és tudnak is vállalkozni  

Egyetlen hivatalban sem lelhető fel adat, hogy pontosan hány roma vállalkozás működik Magyarországon. Ez így is van rendjén, hiszen súlyos diszkriminációnak minősülne, ha nemzetiséghez való tartozás alapján regisztrálnák a cégvezetéseket.
Szociológiai felmérések azt támasztják alá, hogy a cigányság képes és tud is vállalkozni, megvannak a tradíciói és a hálózatai a vállalkozásokhoz. A Debreceni Egyetem 2002-ben kiadott Kirekesztődés vagy integrálódás című könyve azt írja, hogy a vállalkozások alig 3,5 százaléka tartozik a romákhoz. A cigány vállalkozók tulajdonában nagyvállalat gyakorlatilag nincs, cégeik zöme egy telephellyel rendelkező mikro-vállalkozás, azaz maximum 9 főt foglalkoztat. A mikro-vállalkozások jórészt a kereskedelemben, az építőiparban, a feldolgozóiparban és a mezőgazdaságban működnek.
A legális roma vállalkozások egynegyedét nem cigányok irányítják. Ennek szociológusok megállapítása szerint az lehet az oka, hogy a vállalkozáshoz szükséges tőkét egy részük képes volt ugyan előteremteni, de hiányzott, hiányzik belőlük a vezetéshez szükséges szakértelem. Illetve oka lehet az az érzet is, hogy a nem cigány ügyvezető könnyebben boldogul az üzleti életben. A kevés roma vállalkozás okaként a szociológusok a romák kedvezőtlen területi elhelyezkedését, az alacsony iskolai végzettséget, a szegénységet, illetve hitelképtelenséget, és a gyenge munkavállalói státust nevezik meg. A néhány hónapja megalakított Romaügyi Tanács, amelynek elnöki tisztét a kormányfő vállalta, éppen azt tűzte ki hosszú távú célul, hogy a romákat vállalkozások elindítására inspirálja, s a kezdő lépésekhez anyagi és szakértői segítséget is nyújtson.

Számítástechnika helyett ének


Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke, Horváth Aladár még részletesebben elemzi a kialakult helyzetet. Mint mondja, a kutatások szerint 23 ezer roma gyerek tanul ma kisegítő iskolákban, 35 ezer diák szegregált oktatási körülmények között, tehát ahol az osztálynak legalább fele roma származású, s további 20 ezer diák szenved el valamilyen diszkriminációt. “Például tudomásunk van arról – mondja -, hogy néhány intézményben csak az osztály fele jár számítógépes oktatásra. A másik fele, a roma gyerekek pedig énekórán ülnek, hogy a magyar diákok jól haladhassanak. Létezik olyan iskola is – teszi hozzá Horváth Aladár -, ahol a roma gyerekek felmentést kaptak angol nyelvből, az előbbihez hasonló okok miatt. A baj az, hogy faji és szociális alapú elkülönítés folyik, és a legszegényebb cigánygyerekek szenvednek a legtöbbet.”


Horváth Aladár meg van győződve arról, hogy ha a helyzet így marad, az oktatási rendszer potenciálisan 80 ezer újabb munkanélkülivel terheli meg a társadalmat 15-20 év múlva. Ezért kell tehát, az a bizonyos “visszaillesztő”, hivatalos nevén: integrációs normatíva. Ezt szeptembertől úgy kívánja megváltoztatni a szaktárca, hogy évi 51 ezer forintot juttat gyerekenként az iskolákba, de ezúttal követelmény, hogy határidőre, azaz 2008-ra szüntessék meg a szegregált osztályokat. A cél az, hogy évről évre százalékos arányban váljék láthatóvá, milyen arányban integrálják a roma gyerekeket az általános iskolák. Az OCÖ elnöke ugyanakkor azt szorgalmazza, hogy szigorítsanak azokon a feltételeken, amelyek alapján roma gyerekeket kisegítő iskolába lehet irányítani. “Kizárólag szociális problémák miatt ne lehessen őket kisegítő iskolába küldeni, mint az manapság bevett gyakorlat” – hangsúlyozza Horváth Aladár.

Szerinte leginkább az elcigányosodott kisfalvakban drámai a helyzet, például az Ormánságban, a Csereháton, a Nyírségben és Zemplén bizonyos részein, mert itt 40-50 százalékos a roma gyerekek aránya. S a szülők többnyire elviszik a nem cigány gyerekeket a városba tanulni. “De mondhatok példát a fővárosból is, ahol a VIII. kerületben, az Erdélyi utcai általános iskolába 90 százalékban cigány gyerekek járnak. A normális az lenne – húzza alá Horváth Aladár -, ha az arány itt is 15-20 százalékos lenne, mint másutt.”

Mintegy 1,8 milliárd forintból gazdálkodhat az idén a Romaügyi Politikai Államtitkárság, amelyet ebben a ciklusban hozott létre a kormány. Ebből az összegből 650 millió forintot költhetnek roma ösztöndíjakra, vagyis a már említett 19 ezer diák tanulmányaira. Teleki László államtitkár egyelőre csak reménykedik abban, hogy sikeres lesz az a kísérleti jelleggel meghirdetett pályázat, amelynek keretében az év második felétől olyan intézmények, cégek jelentkezését várják, amelyek hajlandóak romákat alkalmazni. A program 150 munkavállaló négy évre történő foglalkoztatásához biztosítana támogatást: a 2003-as évben megkapnák az 50 ezer forintos minimálbért, jövőre 55 ezer forintos, a rá következő évben pedig a 60 ezer forintos bért.


A programra azért van szükség, mert a foglalkoztatás a cigányság másik neuralgikus pontja. Mohácsi Viktória miniszteri biztos testvére például autószerelőként négy évig keresett munkát, mire valahol alkalmazták. Egy testnevelés szakot végzett – tehát felsőoktatási intézményben oklevelet szerzett – roma fiatalembernek pedig azt ajánlották, hogy valamelyik roma oktatási intézményben próbálkozzon tanári állást kapni. A munkát keresők általános tapasztalata, hogy amíg telefonon jelentkeznek a hirdetésre, addig biztatják őket, ám a személyes érdeklődés alkalmával már azt a választ kapják, hogy betöltötték az állást.

Szembesülés


“Az Európai Unió a mentőöv!” – véli Teleki László államtitkár, de mint mondja, a kormány is támogatja a romák foglalkoztatását. Hosszú távú cél, hogy az unión belül piacképesebb legyen a roma társadalom. Vagyis, hogy ne csak szakmával rendelkezzen egy roma fiatal, hanem szerezzen érettségit, sőt lehetőség szerint diplomát is. Őszre elfogadhatja a parlament a diszkrimináció ellenes törvényt, ami ugyan általános lesz, de természetesen a roma kisebbség védelmét is szolgálja. “Ez talán visszafogja azoknak a kedvét, akik elutasítják őket, amikor munkát keresnek.”

Berki Judit, a Romaügyi Hivatal vezetője úgy látja, a többségi társadalom egyre inkább szembesül a cigányság gondjaival. Hiszen például a kistelepüléseken, ahol magas a munkanélküliek aránya, több teherrel kell megbirkóznia a helyi közösségeknek is. “Kormányzati segítség ahhoz kell, hogy megváltozzon a foglalkoztatási arány, ez pedig, párbeszéd nélkül nem megy” – emeli ki Berki Judit.

E párbeszéd első állomása a már említett pályázat, amellyel a kormány a roma származásúak foglalkoztatására kívánja ösztönözni a munkaadókat. Hogy a populáción belül mekkora a saját lábukon megálló, sőt sikeres cégeket “vivő” vállalkozók aránya, arról sincs pontos információ. Az államtitkárság tervei között mindazonáltal szerepel egy célzott vállalkozásösztönző program elindítása. Nagy utat kell azonban bejárnia nemcsak a romáknak, hanem az egész társadalomnak, amíg a kisebbségi populációból hasonló arányban kerülnek ki érettségizettek és diplomások, mint más rétegekből, s nem lesz égbekiáltó különbség a roma és nem roma munkanélküliek százalékos megoszlása között. Nem kerül kevesebb időbe, mint amíg egy ma hatéves forma roma kisfiúból nyelveket beszélő, számítógépes szakember lesz.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Szerdán lefagy az ország harmada

Closeup of big gold nugget, finance concept
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.