Coxeter a szimmetria, a geometria szerelmese volt: egyik legjelentősebb könyve, A geometria alapjai itthon is megjelent. Kutatásai elsősorban a
Donald Coxeter
háromnál több dimenziós terekre, poliéderekre és politópokra, a nem euklideszi geometriára, és a gráfokra terjedtek ki. (Munkásságáról részletesen >>) Az elméleti matematikust március 31-én, 96 éves korában, torontói otthonában érte a halál – adta hírül a The New York Times hétfőn.
Életműve 12 könyv és 167 publikáció. Hogy mivel is foglalkozott igazán Coxeter, hétköznapi ember számára leginkább a holland Escher képei és Buckminster Fuller építészeti megoldásai szemléltetik. Mindkét művészt személyes jó barátjának tartotta.
A zenétől Wittgensteinen át a geometriáig 
Escher: Vízesés
A matematikus 1907-ben Londonban MacDonald Scott Coxeter néven látta meg a napvilágot. Dédapja nem volt elégedett az újszülött nevével, és ragaszkodott hozzá, hogy a gyermek apjának nevét, a Haroldot is vegye fel. Harold MacDonald Scott Coxeter, rövidítve H. M. S. Coxeter neve így már erősen egy tengerjáró hajóra emlékeztetett, ezért az ifjú megcserélte neveit: H. S. M. Coxeternek hívatta magát, keresztnévként pedig a Donaldot használta.
Gyerekkorában zenei tehetségnek tartották, 12 évesen operát is komponált. Cambridge-i tanulóévei alatt egyike volt annak az öt diáknak, akit Ludwig Wittgenstein kiválasztott, hogy matematikai filozófiai óráit látogassák.
A diploma után Cambridge-ben doktorált, majd az USA-ba utazott, és két évig a Princeton Egyetemen Veblen mellett kutatott. 1936-ban állásajánlatot kapott a torontói egyetemtől, amelyet a közelgő európai háború miatt elfogadott. Haláláig ott dolgozott, több mint hatvan évet töltve az egyetemen. Hosszú életét egészséges életmódjával indokolta: vegetáriánus volt, és még 87 éves korában is naponta 50 fekvőtámaszt nyomott ki.
Escher, a matematikus grafikusművész
M. C. Escher (1898-1972) grafikái nem matematikai tanulmányain alapultak, különös intuitív út vezette őt. Kezdetben a mór diszítőművészetből, a spanyol mecsetek fal- és padlócsempéinek színes, sokszor geometrikus mintáiból merített ihletetett. Motívumai között találunk pegazusokat, lovasokat, bogarakat, gyíkokat, hol fekete-fehérben, hol színesben. A figurák hézagmentesen és egyrétűen, mozaikszerűen illeszkednek. 
Escher: Circle Limit
Escher később egyre jobban vonzódik a matematikai és természettudományos témákhoz. Coxeterrel 1954-ben Amszterdamban egy matematikai konferencián találkozik. A matematikus hazatérve elküldi Eschernek a kristályok szimmetriájáról írott munkáját, amely számos színes geometriai illusztrációt is tartalmazott, többek között olyan köröket, amelyek közepén lévő minta a kör széle felé haladva egyre kisebb lesz.
Ugyanez a minta Escher híres Circle Limit sorozatában tér később vissza. Az ötvenes évektől Escher műveinek központi elemévé válnak a többdimenziós testek, poliéderek, játszik a konvex és konkáv testekkel és paradoxonokkal. Coxeter egy 1996-os tanulmányában be is bizonyítja, hogy Escher térlátása matematikailag helyes volt.
