Belföld

Ericsson – cél a negyedik generáció

Európában az infrastruktúra szállítói már a mobiltávközlési rendszerek következő nemzedékén dolgoznak - állítja Hakan Eriksson, az Ericsson kutatás-fejlesztési alelnöke.

• Ön a kezdetektől fogva részt vesz a GSM rendszerek kidolgozásában. Hogyan zajlott a hőskor?

– Való igaz, hogy a nyolcvanas évek közepétől dolgoztam a GSM fejlesztéseken. Csakhogy nem sokkal később, 1991-re elkészült a “termék”, majd elindultak az első mobilszolgáltatók. A termékfejlesztés pedig nem az én műfajom, ezért maradtam a kutatásnál. Így tizenhárom évvel ezelőtt már a harmadik generációs rendszerekkel foglalkoztam.


• Amikor pedig még a GSM alkalmazások sem születtek meg… Mit értettek 1990-ben a UMTS alatt?



Ericsson – cél a negyedik generáció 1

– Mi egyszerűen a sávszélességben határoztuk meg a céljainkat. Természetesen fogalmunk sem volt arról, mire lehet majd alkalmas a megvalósuló megoldás. Mivel akkoriban az ISDN számított a leggyorsabbnak, hát megcéloztuk az ezen akkor elérhető maximális sávszélességet. Ez 2 megabit volt másodpercenként. Azokon az alapokon dolgoztunk, amelyeket 1992-ben Portugáliában, a World Annual Radio Conference-en hirdetettek meg. Persze ott még nem UMTS-nek nevezték a rendszert, de ez nem változtat a lényegen. És való igaz, nem foglalkoztunk az internettel, mert egyszerűen nem létezett. 1995-ben azonban már egyértelmű volt, hogy a 3G egyet jelent majd a mobil-internettel.

• A mobil-internet viszont más technológiákkal is megvalósítható, például az egyre terjedő vezeték nélküli WLAN megoldásokkal. Nem tartanak attól, hogy a WLAN kiszorítja a mobiltelefóniát a mobil-internet piacáról?

– A WLAN nem konkurens technológia, vagy fenyegetés, sokkal inkább kiegészítő lehetőség, amely irodai, vagy otthoni környezetben, mondjuk a cordless telefonokhoz hasonlóan fog működni. Az ezeken kívüli területeken viszont szerintem nagy hátránya, hogy csak az antennákkal lefedett “hot spot”-ok néhány tíz méteres körzetében használható, ráadásul ott minden alkalommal jelszóval kell bejelentkezni a szolgáltatóknál. Tehát nem nyújtja azt a szabadságot, mint a klasszikus mobil-internet. Más kérdés, hogy az Ericsson azért stratégiai fontosságúnak tekinti a WLAN-t is, néhány hete például mi kaptuk meg Európa legnagyobb WLAN projektjét; ebben 3 ezer brit játékterem drót nélküli hálózatát alakítjuk majd ki.

• Bár a szolgáltatások még alig indultak be, a 3G technológia már a felhasználók rendelkezésre áll. Így Önök nyilván újabb megoldásokon dolgoznak. Milyen lesz a következő generációt?

– Azt egyelőre még mi sem tudjuk. A Beyond 3G, azaz Túl a 3G-n elnevezésű programunkban megint csak a sávszélesség növelése a cél, ezúttal a 100 megabit másodpercenként. Ha ma másodpercenként 2 megabitre van szükség, akkor holnap biztosan elkél majd az ötvenszer ekkora sebesség. A mostani kutatásaink alapján biztos, hogy a negyedik generáció lépésenként valósul majd meg, mintegy ráépülve a mai 3G-s megoldásokra. Azt azonban valószínűnek tartom, hogy a maihoz hasonló lefedettséget a 4G-vel nem tudunk majd elérni.

• Miért van szükség a ma még alig működő 3G-nél is fejlettebb rendszerekre? Dolgoznak-e a 4G-n alapuló szolgáltatások fejlesztésén?

– Továbbra sem foglalkozunk azzal, hogy mire is lesz jó a mobil-szélessáv. Amikor a nyolcvanas években a GSM hálózaton a 9,6 kilobit/másodpercet akartuk elérni, az Ericsson vezetői rákérdeztek, nem lesz-e az túl sok, szükség van-e egyáltalán ennyire. Szerintük bőven elég lett volna negyedannyi. Végül kiharcoltuk a nagyobb sávszélességet. Ma ugyanez a helyzet. A 2 megabit elméletileg már elérhető; de mi 100-at akarunk. Hogy miért? Miért ne?

• Mégis, milyen szolgáltatásokra lehet mondjuk tíz év múlva számítani az óriási sávszélességen?

– Személy szerint a háromdimenziós képalkotás felfutását várom. És itt nemcsak a térbeli kijelzőre gondolok, hanem a helyfüggő szolgáltatásokra, például az autók képernyőként is funkcionáló szélvédőjén megjelenített útvonalra, közlekedési táblákra; vagy a turisták számára kidolgozott megoldásokra: a műemlékek, nevezetességek eredeti állapotának holografikus képe kerülhet a mobileszköz képernyőjére. Az MMS-t, a video- és játékletöltést, vagy küldözgetést sem láthatta előre senki, ezért jóslásokba természetesen nehéz bocsátkozni, de az biztos: tíz év múlva lesz igény a negyedik generációra, csakúgy, mint hamarosan a UMTS-re.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik