Az angolul neuroeconomics néven emlegetett új tudományág a közgazdaságtan és az agykutatás házasságából született. Bár egyelőre gyerekcipőben jár – az USA-ban körülbelül 50 tudós vetette rá magát megszállottan az új területre -, idén januárban Paul Glimcher, a New York University neurobilológia oktatója megírta a témával foglalkozó első könyvet, valamint két jól felszerelt amerikai kutatási központ is a tudósok rendelkezésére áll már.
“A gazdasági döntések megértéséhez először meg kell értenünk az agy működését” – vallja a téma egyik úttörője, Paul Zak professzor, a Claremont Graduate University tanára. Ezért a tudósok a gazdasági döntések szimulálása során mágneses rezonancia (MRI) készülékekkel vizsgálják pácienseik agyát, mérik vérnyomásukat, valamint tesztelik a különböző hormonok szintjét. A neuroközgazdaságtan távlati célja a föntéshozók “irracionális” viselkedésére magyarázatot találni.
A bizalom társadalmi feltételei
Zak professzor nemcsak az emberek közötti bizalom biológiai, hanem társadalmi aspektusait is vizsgálta. Azt találta, hogy a legmagasabb életszínvonalú országokban hisznek az emberek leginkább egymásnak: Norvégiában az emberek 65 százaléka vallotta, hogy bízik embertársában, Peruban azonban ez az arány csupán 5 százalék. Nagy-Britanniában az arány 44 százalék, az USA-ban viszont csak 36 százalék. Ez utóbbi adat elsősorban a nagy társadalmi egyenlőtlenséggel és a soknyelvűséggel magyarázható. Zak vizsgálatai szerint azok az országok, ahol a mutató nem haladja meg a 30 százalékot – például dél-amerikaiak és afrikaiak -, “bizalomcsapdába” kerülhetnek, és rendkívül nehezen mászhatnak ki a szegénységből.
Az üzleti döntések egyik legkényesebb pontja a bizalom: miért is hiszünk üzlettársainknak, amikor ők bármikor átverhetnek bennünket? Egyáltalán miért is hiszünk bárkinek?
Ennek modellezésére a California Institute of Technology kutatói kétszemélyes kísérletet végeztek: az egyes számú játékosnak kezdetben 20 dollárja volt, a másodiknak tíz dollárja. Ha az valamekkora összeget felajánlott a másiknak, akkor az összeg megháromszorozódott, amiből a kettes játékosnak lehetősége volt tetszés szerint valamennyit visszaadnia az egyes játékosnak. Az esetek többségében az egyes játékos bizalma jeléül legalább pénzének felét felajánlotta, és az esetek 75 százalékában a kettes játékos visszaadott annyit, hogy mindketten jól járjanak
Az MRI felvételek szerint a kísérlet során a résztvevők agyának különösen két területe mutatott magas aktivitást. A vérvizsgálatok pedig azt mutatták ki, hogy minél nagyobb összeget kapott a kettes játékos az egyestől, annál magasabb lett vérében az oxitocin, és minél nagyobb volt az oxitocinszint, annál nagyobb összeget adott vissza az elsőnek.
Olcsó húsnak híg a leve
Ennek a kísérletnek egy egyszerűbb változatában az első játékosnak tíz dollárt adtak, a másik viszont semmit sem kapott. Az első bármennyi pénzt felajánlhatott a másodiknak. Ha az elfogadta az ajánlatot, akkor rmindketten megtarthatták a pénzt, ha visszautasította, akkor egyik sem kapott semennyit sem.
Racionálisan a második játékosnak bármekkora kis összegű ajánlatot el kellett volna fogadnia, ennek ellenére azonban, ha “kis pénzzel” próbálták lekenyerezni, akkor legtöbb esetben visszautasította az ajánlatot. Az MRI felvételek szerint a pimaszul alacsony ajánlatok esetén főleg agyuknak az a része volt aktív, ahol az undorérzet keletkezik.
Megérteni a tőzsdézők lelkivilágát
A kutatók szerint az új tudományág segíti majd a tőzsdézők lelkivilágának megértését. Miért van például az, hogy kedvelt részvényeiktől az emberek az első rossz hír hallatára hirtelen szabadulni akarnak? A sorozatosan jól teljesítő papírokkal szemben az embereknek elvárásaik vannak, egy váratlan rossz hír hallatára idegsejtjeik “tüzet nyitnak”. Zak professzor szerint a reakciókat elsősorban a dopamin nevű neurokémiai anyag befolyásolja.
A közgazdaságtani jelenségek magyarázata tehát új irányt vett: a pszichológiai megközelítések neurobiológiai elméleteket hívnak segítségül, a neuróbiológiaiak kémiaiakat… talán egészen addig, amíg el nem jutunk a fizika mindenhatóságáig. Ez azonban már lehet, hogy túlzott leegyszerűsítése az elméleteknek.
