Belföld

Végre hat után is lehet majd Ausztriában vásárolni?

Újra napirendre került Ausztriában a boltok nyitvatartásának kérdése. Az ügy bármennyire ártalmatlannak látszik, megosztja az osztrák közvéleményt, pedig az ország nemzetközi megítélésének érdekében már évek óta esedékes lenne a rendszer reformálása.

Az Ausztriába látogató gyanútlan turisták ugyanis gyakran étlen-szomjan bolyonganak 19 óra után az utcákon, egyetlenegy boltot sem fognak nyitva találni. Éjjel-nappali boltok üzemeltetése tilos, még csak a hivatalos zárási idő után sem tarthatnak nyitva az üzlettulajdonosok. Marad az a pár benzinkút, ami messze van, és ahol ötszörösébe kerül minden termék. Az osztrák szakszervezetek nem hajlandóak a reformra: szerintük a bolti alkalmazottak családja kerülne veszélybe. A nagyobb láncok a profit reményében, a turizmusban érdekelt vállalkozások pedig a vonzerő növelésének érdekében támogatják az ötletet. A külföldiek között állandó beszédtéma a boltok nyitvatartása.

Martin Bartenstein gazdasági miniszter a kormány megalakulása, 2000 eleje óta időről-időre felvetette ezt a kérdést – nem utolsósorban azért, mert a nagy kereskedelmi láncok ezt régen követelik -, a kisebb kereskedelmi vállalkozások és főleg a szakszervezetek eddig mindig heves ellenállást tanúsítottak. E héten a Bécs-Turizmus elnevezésű szervezet vezetője, Karl Seitlinger vetette fel, hogy legalább a karácsony előtti utolsó 2-4 vasárnapon tegyék lehetővé a nyitva tartást. Nemrég azonban Walter Nettig, a Bécsi Gazdasági Kamara elnöke vetette ezt fel azzal, hogy a város illetékes tanácsosa, Sepp Rieder sem zárkózik már el az elképzeléstől. Mindannyian arra hivatkoznak, hogy a Bécs közvetlen közelében lévő szlovákiai és magyar városokban nincs érvényben semmiféle korlátozás. Ez erős konkurencianyomást jelent annak ellenére, hogy a bevásárló-turizmus megfordulóban van: mivel a szomszédban jócskán megemelkedtek az árak és sok területen már az ausztriaival versenyeznek, a korábbi szokásokkal ellentétben már nem annyira az osztrákok járnak át Magyarországra, Szlovákiába és Csehországba vásárolni, hanem onnan jönnek egyre többen Ausztriába például élelmiszerekért, háztartási vegyi árukért és divatcikkekért.

Túl ezen a császárvárosba érkező turisták is igencsak csodálkoznak, hogy hétköznap este 19.00-kor bezárnak a boltok, szombaton csak az élelmiszerboltokban, valamint a nagy bevásárló utcákban és – központokban lehet vásárolni 16.00-ig, másutt esetleg délig, vasárnap pedig minden zárva van, még szuvenírokat sem lehet venni. Aki végképp bajba kerül, az azért a sürgősen szükséges élelmiszereket megvásárolhatja Bécs egyetlen vasárnap nyitva tartó szupermarketjében és néhány pályaudvaron: e boltok vasárnapi nyitva tartását az előírások lehetővé teszik, de a pályaudvari boltok árai elképesztően magasak, akárcsak a nagy kórházakban szintén vasárnap
is nyitva tartó élelmiszerboltokban.

A kis boltosok arra hivatkozva hárítják el a nyitva tartás meghosszabbításának lehetőségét, hogy ez csakis a nagy láncoknak kedvezne, ám erre a liberalizálás hívei azzal válaszolnak, hogy íme a szomszédos országokban a kis boltok megtalálták azokat a nagyok hagyta piaci réseket, amelyekben jól tudnak érvényesülni.

A nagyok azonban egyre hevesebben lazítják fel a szigorú előírások frontjait: akadt olyan optikai-elektronikai lánc, amely következetesen nyitva tart egy bizonyos vallási ünnepen, amely munkaszüneti nap, vállalja az ennek fejében fizetendő bírságot, s a példát egyre többen követik. A Bécs melletti Kleinhaugsdorfban pedig hamarosan nyílik egy újabb Design Outlet bevásárlóközpont, ahol késő estig lehet majd vásárolni.

A vitához még az egyház is hozzászólt azzal, hogy a vasárnap a család és a pihenés napja, s ezen nem szabad változtatni. Most azonban már a szakszervezetek ellenállása is enyhül a
keleti konkurencia miatt: a Magánalkalmazottak Szakszervezetének kereskedelemmel foglalkozó illetékese, Erich Reichelt ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy Ausztriának lépnie kell – bár konkrétan nem szólt elképzeléseiről.


Változatlan tény azonban, hogy a nyitva tartási előírások liberalizálásának támogatói és ellenfelei ma is nagyjából azonos súlyt képviselnek, s a frontvonal az egyes pártokon, a gazdasági szereplők körein és a munkavállalói képviseleteken belül húzódik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik