Paul Fischbeck, a Carnegie Mellon Egyetem tanára, aki 1994-ben a tanulmány összeállítását irányította, kedden elmondta: a NASA tudomásul vette a figyelmeztetést, és változtatásokat is tett annak érdekében, hogy csökkentsék a törmelékek visszahullásának a veszélyét.
Fischbeck és munkatársai az első ötven űrrepülőgép-indítás körülményeit vizsgálták meg tüzetesen. Következtetésük szerint az űrsikló két szárnyának a törzshöz közeli alsó felülete, valamint az utaskabin alatti rész a legsebezhetőbb pont.
Az indításkor az ezeken a részeken lévő hővédő csempék vannak kitéve leginkább a visszavágódó törmelékekkel való ütközésnek, és amikor az űrsikló leszálláskor visszalép a sűrű légkörbe, ezeknek a csempéknek nagyon magas hőmérsékletet kell elviselniük – mutatott rá.
A tudós elmondta, hogy a NASA megszívlelte tanácsaik jó részét, és változtatásokat is eszközölt a két gyorsítórakéta habszigetelésén, és jégmentesítette az óriási üzemanyagtartály külső falát az indítás előtt. A jégréteg amiatt képződik a tartályon, mert a belsejében mélyhűtött folyékony hidrogén és oxigén van.
Biztosat még nem lehet állítani a tragédia okáról
Teljes biztonsággal egyelőre senki sem állítja, hogy törmelékek találták-e el a Columbiát, és ha igen, melyik részén. A kutatóalakulatok kedden újabb fontos roncsdarabokat találták meg, amelyek nagy segítséget nyújthatnak a Columbia katasztrófája okainak a feltárásában. Megtalálták a géptörzs és az egyik futómű darabjait, valamint egy számítógépes áramkörre is bukkantak.
Különösen nagy figyelmet szentelnek a Texas állambeli Hemphill környékének, ahol lépésről-lépésre átvizsgálják a fenyveseket, a folyópartokat és a legelőket. A Columbia roncsai mintegy 64 kilométeres körzetben szóródtak szét.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
