Megfelelt, mert sikeresen törekedett arra, hogy a maga viszonylagos kerekdedségében felölelje mai szókincsünk törzsállományát, benne klasszikusaink ma is olvasott műveinek és az élő irodalomnak a szókészletét, a szaknyelveknek a köznyelvbe is bekerült szavait és kifejezéseit, sőt a mindennapi nyelv újabb, gyorsan elterjedt elemeit is.
Mindenki tudja, mert mindenki tapasztalja, hogy a változó időben a nyelvi részrendszerek közül a szókészlet változik a leggyorsabban és a legnagyobb mértékben. A szókészletnek ez a változása a megváltozott valósághoz, az átalakult vagy átalakulóban levő körülményekhez való igazodást jelent. Ezért az 1972-től kezdődő időszakban minden esztendővel feszítőbb gond lett az ÉKsz.-nak a hozzáigazítása a változásokhoz, a megváltozott állapothoz. A feladatot halaszthatatlanná a rendszerváltás tette. A Kéziszótár megújított, tizedik kiadását főszerkesztőként Pusztai Ferenc irányította. Az ÉKsz. nem új szótár, hanem az ÉKsz. átdolgozott, bővített változata. Legfontosabb jellemzői: 1. Új címszóként felvettek olyan szavakat, amelyeket a társadalmi, politikai, művelődési, tudományos, életmódbeli stb. változások formáltak ki, mintegy magukkal hoztak (aerobic, áfa, akciófilm, állampárt, antibébi, anyázik, átütemez, autóparkoló stb.); ill. olyanokat, amelyek a korábbi nyelvállapotban is ismertek, sőt jórészt elterjedtek voltak, de az ÉKsz.-ből hiányoznak (alulfizet, aranysujtásos, árválkodik, átiratkozik, átlátogat stb.). 2. Új jelentésként vették fel azokat, amelyek fontossá, elterjedté váltak vagy korábban is ilyenek voltak, csak az ÉKsz.-ban szótározatlanok maradtak (állóvíz ‘pangás, tespedtség’, átkos ‘a pártállam politikai rendszere, korszaka’, atléta ‘atlétatrikó’, átvág ‘rászed, átejt vkit’, átvilágítás ‘vki(k) politikai feddhetetlenségének vizsgálata, ellenőrzése; (gazdasági) szervezetek, intézmények (hatékony) működésének elemzése, értékelése’ stb.). 3. Módosították, esetenként kicserélték az értelmezést, ha hiányos, pontatlan vagy félreérthető (vö. az absztrakt, az ájtatos, az áldozócsütörtök, az antianyag, az árutőzsde stb. szócikkét). 4. Módosították, esetenként kicserélték az elve vagy ma már nem kellően odaillő példákat (vö. az adományoz, az áprilisi, az áttér stb. szócikkét). 5. A (rétegnyelvi, szóhangulati és stílus)minősítéseket módosítják, ha a nyelvi változások, elmozdulások ezt indokolják (például az aggszűz nem gyak. gúny, hanem gúny; az állambiztonsági nem maradhat minősítés nélkül, hanem Pol; az áthurcolkodik nem kissé nép, hanem biz; az apafej nem argó, hanem durva stb.). 6. A minősítések közé új kategóriaként felvették az Inf [= informatika], a Szociol [= szociológia] és trágár minősítést. 7. Címszavakat, jelentéseket csak ritkán törltek (de 1. ablakbiztosítás, affektáció, aláblokkol, anyagcsata stb.). 8. Az ÉKsz.-ban a helytelennek, kerülendőnek, ill. fölöslegesnek ítélt címszókat, szókapcsolatokat és jelentéseket megjelölő *-ot törölték, mert ez a jel sokféle árnyalatra figyelmeztet. Helyette az ÉKsz.-ban is használt változatos, megkülönböztető formulákkal, tartalmas szavakkal éltek (például: helyesen v. helyesebben, terpeszkedő kifejezésekben, pongyola használatban stb.). Természetesen több minősítés (mint az argó, durva, az új trágár vagy a biz) egyúttal nyelvhasználati állásfoglalást, tájékoztatást is kifejez. 9. A helyesírásban (nagyon kevés kivétellel) a Magyar helyesírási szótárhoz igazodtak.
