Aki eddig plakátokat gyűjtött, még nem érezheti multimilliomosnak magát – feltéve, hogy nem sok ezernyi nyomatot őriz otthonában. Persze az is igaz, hogy az első magyarországi árverés előcsalogathat a házikollekciókból olyan ritkaságokat, amelyek értéke meghaladja a csütörtökön eladott tételekét.
Az aukciót az Artbooks tulajdonosa, Szabó Károly vezette, aki a FigyelőNetnek utóbb elmondta: a tételek 50-60 százaléka saját tulajdonuk, a többi beadóké volt. A néhány eladatlanul maradt darabot szívesen megvásárolják majd a plakátok tulajdonosaitól – mondta Szabó. Az antikvárium által megvásárolt, illetve a visszamaradt tételek megtekinthetőek lesznek Hold utcai plakátgalériájukban is.
Márton tízzel lemaradt120 ezer forintot adtak egy magyar tervező, Márton Lajos Franciaországban nyomtatott plakátjáért, amely a Geisweiler feliratot viseli.
Háromszor is százharminc
Mindebből kiderül, hogy viszonylag sikeresnek minősíthető az árverés, hiszen a nyolcvan tétel túlnyomó többsége gazdára talált. Különösen lelkesen licitált egy-két vevő, köztük egy család is, amelynek – úgy tűnik – minden tagja hazavihetett valamilyen relikviát.
A licitálás során a legmagasabb leütési ár 130 ezer forint volt, ezt az egyébként nem túl nagy értéket viszont három tétel is elérte: az egyik Alphonse Muchának, a szecesszió egyik legismertebb mesterének a tervezése, a Zigoto et la Locomotive volt. A filmplakát 70 ezerről indult, és a versengés során hatvanezer forinttal növelte értékét. Szabó Károly szerint ez a közepes méretű plakát Mucha kései korszakának egyik reprezentánsa, letisztultabb, egyszerűbb formák jellemzik.
Ugyancsak 130 ezer forintért talált gazdára egy név szerint nem ismert francia tervező Le Phenix feliratú munkája, amely 1900 körül készült. Henri Le Monnier Armagnac-reklámja, amely 1938-as datálású, szintén elérte a bűvös 130 ezres határt.
Hosszan kúszó licitek
Számos tétel rendkívül hosszas versengés után talált gazdára. Például a világháború idején (1942-ben) készült film, a Kalotaszegi Madonna plakátja 8 ezer forintról indult, és 32 ezerért talált gazdára. Tervezője ismeretlen, de lehet, hogy új tulajdonosa sejti, kinek a műve, és így talán még jó vásárt is csinált.
Egy Fernandel főszereplésével gyártott francia film magyarországi plakátja (szintén 1942-ből) ugyancsak komoly áremelkedést ért el: 15-ről 34 ezer forintra szökött fel a licitálás során az értéke. A 45 ezer forintról induló, 1920-ban készült francia plakát, a Thomann biciklit reklámozó hirdetés ugyancsak felkeltette az érdeklődést: 110 ezer forintért kelt el. Egyébként rendkívül sok francia plakát szerepelt az árverésen – ennek okát Szabó Károlytól tudtuk meg: “így alakult”.
Tizennyolcezer forintos kikiáltási árának többszörösét (48 ezer forintot) érte el Ék Sándor plakátja. Az 1945-ben, az Athenaeum Nyomdában készült művön beszédes felirat látható: “Náci-Németország rövidesen megsemmisül a szövetségesek pörölycsapásai alatt”.
Trianon forintbanManno Miltiadesz: Nem akartok katonát látni? című munkája 35-ről 65 ezerre ugrott a licit során. E plakát címe nem sokat mond, ám ha hozzátesszük, hogy éppen Nagy-Magyarország történelmi tájegységeit cipelik a hónuk alatt “bizonyos” államok egyenruhájába öltözött “más” katonák, akkor érthető, hogy egyes honi gyűjtők miért adtak csaknem kétszeres árat a kikiáltási értékhez képest.
Világháborútól rendszerváltásig
A politikai plakátok között természetesen a Nagy-Magyarországra, illetve Trianonra vonatkozó darabok igen népszerűek voltak. (A “természetesen” szó azért indokolt, mert plakátárverést ugyan még nem tartottak itthon, de a képeslapok aukcionálásakor jól ismert e történelmi téma népszerűsége.) A “Wilsontól csak wilsoni békét!” jelszóval (és Wilson arcképével) díszített plakát, amely 1919-ben került ki a Kultúra Könyvkiadó és Nyomda Rt. üzeméből 25 ezerről 40 ezer forintra emelkedett az Artbooks árverésén.
Persze nemcsak az irredenta témák érdeklik a gyűjtőket: a szocreál plakátok és a hatvanas-hetvenes évek már-már pop-artos kompozíciói ugyancsak feltűntek az árverésen. Kiemelkedő árakat nem értek el, de például Kassowitz Felix “Nagy remény, nagy öröm! TOTO” feliratú munkája 12 ezerről 20 ezer forintra ugrott a licit során.
Az árverés utolsó tétele a közelmúlt (vagy talán a befejezett jelen?) egyik legimsertebb plakátja volt: az 1989-es MDF-hirdetésen a “Továriscsi konyec!” felirat látható, a jól ismert zsíros katonatiszti tarkóval. A politikai reklám alacsony kikiáltási ára ellenére sem emelkedett jelentősen: 15 ezerről 18 ezerre kúszott fel a licit a rendszerváltás egyik jelképévé vált plakátért.
