Magyar makroprognózisok

Piaci elemzők, gazdaságkutató cégek rendre kedvezőtlenebbre módosították előrejelzéseiket. A kutatók a korábbi reményeiknél kisebb mértékű – bár még így is jelentős – növekedést várnak, és pesszimistábbak az inflációra és a fizetési, külkereskedelmi pozíciókra vonatkozó kilátások megítélésében, mint az év elején.

Mi lesz az inflációval?

A jegybank most már az év második felére várja a drágulás nagyobb mértékű fékeződését. Decemberre 6,9 százalékos inflációt jelez előre, mintegy pontosítva az MNB elnöke által egy hete jelzett 6-7 százalékos sávot. Tavaly év végén 10,1 százaléknyi fogyasztói áremelkedést mértek, vagyis az MNB decemberre 3,2 százalékpontnyi dezinflációt jósol. E csökkenésen belül 2,3 százalékpontot a külföldi drágulás enyhébb hatásától vár a jegybank, 0,4 pontot a mérséklődő hazai mezőgazdasági áremelkedéstől, 0,3 pontot a munkaerőköltségek csökkenő nyomásától, a többit pedig az egyéb kedvező hatásoktól reméli.

Az évi átlagos drágulásra vonatkozó jóslat most már nagyjából egybeesik a kutatók, elemzők – szintén jelentősen felfelé módosított – előrejelzéseivel. Ami azonban az év végét illeti, az előrejelzők jóval borúlátóbbak. A Reutersnek nemrég – de még az MNB felülvizsgálata előtt – válaszoló szakértők 7,8 százalékos decemberi drágulást jeleztek, és a GKI Gazdaságkutató Rt. is hasonló, 7,5-8,0 százalékos mértékről nyilatkozott. A Kopint-Datorg Rt. (amelynek elnöke, Oblath Gábor újabban a jegybanktanácsban is helyet foglal) bizonyosra veszi ugyan, hogy az importált infláció mérséklődni fog, de szerintük sem az euró markáns erősödésében, sem pedig a nyugodt nemzetközi olajpiacokban nem lehet feltétlenül bízni. A magyar inflációs ütem az egyik legnagyobb az Európai Unió (EU) tagjelöltjei között, s mivel a közösségben a pénz vásárlóerejének megóvása kiemelkedő prioritást élvez, számítani kell arra, hogy az infláció alakulása jelentős negatívumként szerepel a hazai gazdaság külföldi megítélésében – fejti ki a Kopint-Datorg.

A FigyelőNet Adatbányájában könnyen megtalálhat minden visszamenőleges makrogazdasági adatot és a legfontosabb gazdaságkutató intézetek prognózisait!

Lanyhuló növekedés

Közben egyöntetűen borúlátóbbra váltottak az elemzők növekedésre vonatkozó előrejelzései is. Most már alig akad elemző, aki osztja az 5 százalékot meghaladó idei magyarországi növekedésről szóló kormányzati előirányzatot. Igaz viszont – teszik hozzá többen -, hogy a megtermelt jövedelmeket ezúttal nem csapolja meg a cserearány-romlás.

Még látványosabb a pesszimizmus a várható külkereskedelmi, illetve fizetésimérleg-pozíció megítélésében. A GKI és a Pénzügykutató Rt. több mint egymilliárd euróval többre becsüli a készáruforgalomban várható behozatali többletet, mint három hónapja (aminek a GKI-nál ellentmondani látszik, hogy a cég a korábbi előrejelzéséhez képest kisebb rést jósolt az import és az export idei gyarapodása között). Széles körben észrevételezik, hogy a deficitet immár távolról sem fedezi az adósságot nem generáló tőkebeáramlás. Egyelőre nem teljesen világos, hogy az ezzel járó eladósodás pontosan milyen hátrányokkal jár. A múlt év óta, amikor a fizetési deficithez képest elmaradás mutatkozott a külföldiek tulajdonosirész-szerzéseiben, a rést a külföldiek állampapír-vásárlásai, azaz a forintban fennálló külföldi adósság gyarapodása tömte be.

Bővülő belső fogyasztás

Általános vélemény, hogy azért romlik a fizetési – és ezen belül főként az áruforgalmi – mérleg, mert a növekedést immár erőteljesen fokozza a hazai kereslet gyarapodása is. A belföldi felhasználás bővülését a kutatók lényegesen 5 százalék fölé teszik (illetve az Ecostat 4,5-5,5 százalékra), ami a dagadó külkereskedelmi hiány logikus következménye. A Pénzügykutató a fiskális és a jövedelempolitika fellazulására, a reálbérek 3,9 százalékos gyarapodására számít, mely utóbbi szerinte meghaladja a termelékenység várható emelkedését. A GKI azt vetíti előre, hogy a nominális béremelkedés a tavalyi 13,5-ről idén 14,5 százalékra gyorsul, az államháztartásban pedig a GDP 2 százalékénak megfelelő kamatterhek nélküli tavalyi többlet 2001-ben hiányra vált át – mármint amennyiben nem a büdzsében kimutatott, hanem a tényleges költekezést vesszük figyelembe. A Kopint-Datorg viszont leszögezi: nem a fogyasztás, hanem a beruházás és a termelő felhasználás keresendő az import meglódulása mögött, ám, mint írja, “nem világos, mi és mikor fogja megállítani” a külkereskedelmi mérleg romlását. Ugyanakkor a Kopint legfeljebb 4,5-5,0 százalékos, a tavalyinál lényegesen nagyobb reálkereset-gyarapodást jósol (a gyermekek után kapott adókedvezmény növekedésével együtt).

Mindezzel összefügg az az egyöntetű vélemény, hogy a háztartások fogyasztása az idén gyorsuló mértékben bővül, miközben a megtakarítási hányad (a háztatások megtakarításának GDP-hez viszonyított mértéke) tovább csökken.