Az 1999-es év monetáris folyamatai a korábbinál sokkal kiegyensúlyozottabbak voltak. Az infláció csökkenésének köszönhetoen a jegybank többször is mérsékelte irányadó kamatlábát, emelésre egyáltalán nem került sor. A 2 hetes betét kamatlába a januári 16,00 százalékról az év végére, öt lépésben, 14,25 százalékra esett. A monetáris politika azonban alapvetoen szigorú maradt.
Az árfolyam a kosárhoz képest 1999-ben 6,5 százalékkal értékelodött le (az 1998-as 10,5 százalék után), így a reálárfolyam körülbelül 3 százalékkal felértékelodött, ami megfelel az elozetes céloknak. A nominális árfolyam többnyire ismét a sáv eros széléhez volt közel, vagyis az orosz válság után az árfolyam pozícióját sikerült megerosíteni.
Az állampapírhozamok kisebb kilengésekkel követték az irányadó kamatláb csökkenését, de az éves esésük mértéke meghaladta a jegybaki kamatét: az év elején a 3 hónapos diszkontkincstárjegy hozama 15,8 százalék volt, amely december végére 12,9 százalékra apadt. A vállalkozói hitel- és betéti kamatok, ha némi késéssel is, követték az irányadó kamatok és a piaci hozamok pályáját. A lakossági betéti és hitelkamatok szintén mérséklodtek, de itt még mindig rendkívül magas a kamatmarzs (körülbelül 11 százalékpont).
A gazdasági növekedés a harmadik negyedévére felgyorsult, az egyensúlyi helyzet tovább javult. Ezzel szemben az infláció kissé növekedett. Mindezek továbbra is szigorú monetáris politikát követeltek meg.
A kedvezo makrogazdasági és inflációs adatok hatására 2000 elején eroteljes kamatcsökkentésekre került sor. Ez részben a rövid távú, kamatérzékeny tokebeáramlást kívánta enyhíteni, s ezáltal mérsékelni az árfolyamra nehezedo nyomást. Az intézkedések másik célja a még mindig magas banki hitelkamatok mérséklése volt.
A hazai pénzügyi közvetítorendszer (hitelintézetek, biztosítók, befektetési alapok, magánnyugdíjpénztárak) szerepe a fejlett piacgazdaságokhoz viszonyítottan még mindig meglehetosen alacsony. A foszerep a bankrendszeré, mérlegfoösszege a hazai pénzügyi közvetítés 90 százalékát teszi ki, ami a többi forma fejletlenségére utal.
A bankrendszerben a növekvo muködési költségeket a nettó kamatbevételek alig fedezték 1999-ben. A tokeellátottság reálértékben nem javult, a tokemegfelelési mutató romlott. Ez utóbbi értéke – a szektor egészére nézve -, a törvényes minimumot jóval meghaladva, 12 százalék körülire becsülheto. Egyes bankoknál a kialakult tokehiányt a tulajdonosok évközi tokeemelésekkel pótolták.
A bankok által realizált jövedelmek, a verseny által leszorított kamatrések miatt, nem növekednek a ráfordításokkal arányosan. Mindez azt is mutatja, hogy hosszú távon – a fejlodési lehetoségek ellenére – nem képzelheto el a most létezo bankstruktúra fennmaradása. A korábban már említett tényezokön túl az egyik oldalon a méretgazdaságosság, a másikon a retail banking beruházások hosszú megtérülése vetít elore további fúziókat és átrendezodéseket.
Különösen élesen vetodik fel a kockázatkezelés kérdése. A hazai bankrendszer a legutóbbi idokig az állam finanszírozásából realizálta jövedelmének nem jelentéktelen részét. Az állampapírok hozamának esése komoly kihívás a pénzintézetek számára.
A vállalati szektor külso finanszírozásában a bankok megorizték, sot az utóbbi idoben meg is erosítették vezeto szerepüket. Hosszabb távon reálisan számolni kell a tokepiaci finanszírozás versenyével, amely rugalmasabb, jobban testre szabott és bizonyos összegen felül olcsóbb finanszírozást kínál a cégeknek. A bankszektor számára létkérdés a pénzügyi közvetítés költségeinek lefaragása.
A hazai gazdaság a bankok számát tekintve túl-, a bankfiókokkal való ellátottság alapján – különösen bizonyos régiók és településtípusok esetében – pedig alulbankosítottnak számít. A szférában foglalkoztatottak száma 1994-ig nott, ám azóta folyamatos csökkenés tapasztalható, amely – a technológiai fejlodésnek és a nemzetközi tendenciáknak megfeleloen – az idén is folytatódni fog.
GARA IVÁN, a Raiffeisen Bank vezérigazgató-helyettese: “A hitelezési tevékenység a magyar bankoknál általában a mérlegfoösszeg felét teszi ki, nálunk ez az arány 70-80 százalékos. Döntési kompetenciánk a hitelezés tekintetében igen magas, 14 millió dollárig folyósíthatunk kölcsönöket anélkül, hogy az anyabankkal – az Raiffeisen Zentral Bankkal – egyeztetnünk kellene. Az 1986-os megalapítás utáni elso években kizárólag vállalatokkal álltunk kapcsolatban, ám a lakossági ügyfelek iránt néhány esztendeje megnövekvo érdeklodés minket sem hagyott hidegen. E téren tavaly újszeru momentumként jelent meg a biztosíték nélküli finanszírozás; szeptember óta több mint ezer ügyfélnek közel egymilliárd forint hitelt nyújtottunk ilyen formában. A kis- és közepes méretu vállalkozások hitelezését kedvezo esetben már az idei esztendo második felében megkezdhetjük.”
