Vincze Miklós

Túléltük a fesztivál második napját.

Az állami szerencsejáték-monopólium kora előtt még jótékony célokra is vásárolhattunk sorsjegyeket, melyek akár még művészi alkotásként is megállták volna a helyüket.

A cél, hogy néhány év múlva ugyanúgy nézzen ki, mint hatszázötven évvel ezelőtt, Nagy Lajos király korában.

Azt hitték, hogy a sugárzó anyagot a náci atomprogramhoz használják majd fel. Ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.

Sőt, az első pillantásra teljes érdektelennek tűnő házra pillantva az egykori Nemzeti Színház tucatnyi szeme néz vissza ránk.

A felújítás a környező házak jó részét elérte, az utca egyik legszebb háza azonban továbbra is a túlélésért küzd.

Nem sikerült nekik, pedig egyszerre ketten is tekerték a fura gépeket!

Záróra – Uraságodnak volt: egy egészséges szíve, egy ép mája, két jó veséje, kitűnő idegei. Mindezt el tetszett inni…

Párizs és New York labdába sem rúghatott.

Az 1964-ben indult ismeretterjesztő programot közel ötven éven át láthattuk a tévéképernyőn.

Az állomásokon ugyanis nem volt királyi váró, az uralkodó pedig mégsem tölthetett időt a szabad ég alatt, vagy a köznépnek fenntartott épületekben.

Pedig kétdolláros bankjegy pedig már több, mint százötven éve létezik, csak épp kevesen ismerik.

Száz éve még mindenki tudta, hol a Kerek Oktogonhoz legközelebbi apák boltja, ahol nem épp a bablevesből jöttekkel találkozhat az ember!

A tíz állítás közül első pillantásra egyik sem tűnik valószínűnek, de a világ jóval furább hely annál, mint ahogyan azt gondolnánk.

A Temze torkolatában lévő SS Richard Montgomery-n 1400 tonnányi halál bújik meg. És bármelyik pillanatban felrobbanhat.

Fő a mértéktartás!

Sőt, a leginkább gilisztára hasonlító állatnak még kezei is vannak!

A történetet csak még bizarrabbá teszi, hogy az épület Kalifornia csücskében, San Diego mellett áll.

A másikért csak a román fővárosig, Bukarestig kell utaznunk.

A Vigadót is megálmodó Feszl Frigyes családjának egykori otthona, és az azt körülvevő értékes fák most 130 év után alakulnak tízlakásos épületté.

Az 1898-ban alapított, trieszti Risiera di San Sabba falai szörnyű titkot őriznek.

A menyasszony elcsábításának történetét már száz éve mesélik a Duna két partján. De mi igaz belőle?

Egy szakítása után kezdett festeni. „Színekre volt szükségem” – mondta.

Tudatos tervezés történt, vagy csak a véletlen hozta így?