Az Egyesült Államok a második világháború éveiben 2710 Liberty-osztályú, olcsón legyártott teherhajót bocsátott vízre, hogy többek közt azzal is segítse a náci Németország tengeralattjárói által megritkított brit flottát.
Ez volt az 1943. júliusában vízre bocsátott SS Richard Montgomery célja is, ami 1944. augusztusában indult utolsó útjára: a philadelphiai Hog Islandről a franciaországi Cherbourg felé, melyet a környező területekkel együtt a normandiai partraszállás kezdete óta a szövetségesek tartottak ellenőrzés alatt.
A fedélezetén 6127 tonnányi robbanóanyagot szállító hajó útiterve persze komplikáltabb volt annál, mint hogy egyszerűen csak egyedül jusson el A-ból B-be, hiszen egy hasonló ötlet végzetes következményekkel járt volna.
A tervek szerint a hajó Temze torkolatánál csatlakozott volna egy konvojhoz, de ezt a pontot már nem érte el. Mindössze 2,5 kilométerre Shearness városától, a kapitány legédesebb álmának közepén ugyanis homokzátornyra futott, hiszen a vízmélység több, mint egy méterrel kisebb volt a hajó átlagos merülésénél. Az első tiszt nem értesítette az alvó kapitányt, hanem egyedül próbálta meg rendezni a helyzetet. Nem sikerült neki.
A britek még az elsüllyedés előtt megpróbálták eltávolítani a rakományt, de a 6127 tonnából 1400 az időközben kettétört hajótestben ragadt, és azzal együtt süllyedt el.
Ennek már hetvenhárom éve, de az SS Richard Montgomery továbbra is a tizenöt méteres mélységben lévő hullámsírban nyugszik, fedélzetén a minden pillanatban robbanásra kész szállítmánnyal.
Apály idején három árboca emelkedik ki a Temze-torkolat vizéből, de helyét emellett már évtizedek óta egy veszélyre figyelmeztető bója is jelzi. 1973-ban ez lett az első, brit vizekben veszélyesnek nyilvánított hajóroncs, 800 méteres környékét pedig megállás nélkül radarral figyelik. Ez persze korántsem elég, hiszen a legforgalmasabb brit tengeri útvonal közepén fekvő roncshoz azóta 22 hajó került került vészesen közel.
Egy 2000-ben készült brit tengerészeti felmérés szerint a víz alatt még ma is több, mint 6500 bomba – köztük 286 910 kilogrammos óriás –, valamint foszforbombák, jelzőrakéták, és 2815 repesz- és fürtös bomba nyugszik. Ez utóbbi okozza a legnagyobb fejtörést, hiszen a hasonló szerkezetek a BBC szerint könnyen berobbanhatnak, magukkal rántva az összes többit.
Az ötlet első hallásra jogosnak tűnhet, de az jókora kárt okozna a környékben. Ötven évvel ezelőtt egy lengyel hajó, a Csatornában elsüllyedt, a Montgomerynél jóval kevesebb robbanóanyaggal tömött Kielce roncsa épp ilyen véget ért, de a környéken a Richter-skála szerinti 4,5-ös erősségű földrengést okozott, a fenék képét pedig egy hat méter mély kráterrel gazdagította.
Az amerikai hajó a Kielcénél jóval távolabb esik ugyan a lakott területektől, de elpusztítása 1,5 méter magas szökőárt okozna, elpusztítva a part menti települések vízhez közeli épületeit és utcáit. Erre pedig senkinek sincs szüksége.
