Gerlóczy Márton

Kérem a Miniszterelnök urat, hogy amennyiben ideje engedi, segítsen nekem abban, hogy őt elfelejtsem.

Egy szóval sem említették, hogy ha 240 millió forintnak megfelelő tízezrest egymás után fektetünk akkor hányszor kerülhetnénk meg a Holdat.

Egy magyar-azeri-kirgiz-belorusz nyelvész- és tudóscsoport 2010 és 2013 között azt vizsgálta, vajon hány magyar ember tudja leírni helyesen azt a szót, hogy rezsicsökkentés.

A minap kérdezte tőlem egy argentin barátom, hogy milyen manapság nálunk az élet. Hát ilyen.

Én: Kedves, Hun, mi a szar ez? Hun Ga Ri: Nado molla! (mit tudom én!)

Ekkor a boltból kilép a férfi, és nyomban utána a reszkető eladó is, azt mondja, tudta, hogy ez az ember nem fog vásárolni.

Javaslom a Békemenetnek, miután ráfordult az Andrássy útra, az első adandó alkalommal forduljon orvoshoz is.

Nem ártana megkérdezni Berlin, London és Bécs magyar lakóit, hogy mik a terveik a jövőre nézve, szeretnének-e hazajönni, vagy kint szeretnének maradni.

Ezeknek az embereknek nincs veszíteni valójuk. Felrobbannak az idegességtől.

Magatartás: jeles, szorgalom: jeles, stílus: jeles és így tovább… Tulajdonképpen csak egy tárgyból bukott.

Eszembe jutott valami Gyurcsány Ferenc spanyolországi nyaralásáról.

Persze, jó volt a magyar írónak a kávézóban, hogyne lett volna jó, de nincs már kávézó és nem is lesz. Nyomor van. Testi. Lelki. Szellemi.

Sorban álltam a hentesnél, a sülteknél.

Mert rendes ember volt. Utálta a sok büdös komcsit.

Tosszátok meg, Erzsike nénit!

És vala egy Lázár nevû koldus, ki az õ kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele.