Poszt ITT

Gerlóczy: Az utolsó ezres

Sorban álltam a hentesnél, a sülteknél.

Sorban álltam a hentesnél, a sülteknél. Délben mindig nagy a dugó, festők, kőművesek, villanyszerelők, gázszerelők, vízvezeték szerelők, a valódi rezsiharcosok, a mustár és a zsír nagy szerelmesei. Egy középkorú úr fizetett éppen, ha jól láttam rántott csirkecombot vásárolt, elvette a zacskót, amiben volt egy zsemle is. A hentes egy húszast csúsztatott elé, köszönöm, mondta.

– Nem ezrest adtam? – kérdezte a férfi.

A hentes a kasszára pillantott, a feldúlt kötegekre, és láttam, hogy bizonytalan.

– Ezrest?

– Igen.

– Nem ötszázas volt? – kérdezett vissza a hentes.

– Biztos hogy nem.

– Biztos?

Ekkor a férfi körülnézett. Láttam, hogy zavarban van. Hogy tart valamitől. Hogy most valami kellemetlen kitárulkozás következik. Erőt vett magán, és kimondta.

– Biztos hát. Ez az egy ezresem volt.

Az MTI képe, illusztráció

Ajánlott videó

Olvasói sztorik