Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a sikeresség és eredményesség alapja a vezető tudatos erőfeszítése, a változó helyzetekhez való alkalmazkodási képesség mozgósítása. A vezető tartja kezében a megoldás kulcsát, abban a tekintetben, hogy mennyire képes az adott helyzet diagnosztizálására, milyen módon tudja ehhez alakítani a viselkedését.
A helyzethez igazított vezetés alapelemei
• feladatra figyelés
• kapcsolatra figyelés
• a munkatárs és a feladat jellemzői
• a vezető igényei
Az egyes stílusokra jellemző vezetői viselkedések
Hersey és Blanchard (1988) hangsúlyozzák: a vezető megtanítható arra, hogy viselkedését a szituáció követelményeihez igazítsa. A 4 alapvető vezetői stílus szerintük a következő (ld. modell).
A rendelkező (irányító, direktív) stílust a világos, egyértelmű utasítások jellemzik. Gyakran erre van szüksége például az újonnan belépő dolgozóknak. Az új belépők többnyire lelkesek, energikusak, elkötelezettek, szeretnének minél előbb munkához látni, minél többet tanulni, és mivel amúgy is magas az elkötelezettségük, nincs szükségük támogatásra.
A meggyőző (tanító, coaching) stílus a kétirányú kommunikációra, a motivációra épül, igyekszik bizalmat ébreszteni a beosztottban, de a döntések felelősségét, az ellenőrzést a vezető nem adja ki a kezéből. Ez a vezetési stílus leginkább a még nem eléggé tapasztalt, kezdő dolgozók számára megfelelő.
A együttműködő (támogató, szupportív) stílus esetén a vezető és a csapat megosztja a döntés felelősségét. A csapattagok betanulása során akkor célszerű ezt alkalmazni, amikor már magabiztosan oldják meg a feladatokat.
A delegáló stílus lényege: bár lehet, hogy a vezető határozza meg a problémát, a megoldás módja a beosztottak döntésére van bízva. Ehhez természetszerűleg érett (tapasztalt, felelősségvállaló, kompetens) beosztottak kellenek.
A 4 alapvető vezetői stílus.
—-A beosztott jellemzői—-
A különböző stílusok önmagukban nem jók, nem rosszak, sikeres alkalmazásuk a helyzet elemzésén alapul. Ennek egyik eleme a beosztott készségeinek, képességeinek felmérése. A beosztott felkészültségét (érettségét) ugyancsak két összetevő határozza meg: a képesség és a hajlandóság, aminek kombinációit az alábbiakban láthatjuk:
Képes – van szakértelem
Rendelkezik az adott feladat végrehajtásához szükséges ismeretekkel, tapasztalattal, rutinnal, valamint az ismeretek hatékony alkalmazásának képességével.
Nem képes – nincs szakértelem
Nincs ismerete, tapasztalata az adott feladat végrehajtásában, ismereteit nem, vagy csak nehezen tudja a gyakorlatban alkalmazni.
Hajlandó – elkötelezett
Szorgalmas, önbizalma magas fokú, elkötelezett a feladat sikeres végrehajtása iránt, önálló munkavégzésre alkalmas.
Nem hajlandó – nem elkötelezett
Nem bízik magában, nincs érdekeltsége a feladat sikerében, bizonytalan az önálló munkavégzésben, netán lusta.
Az alkalmazás módja
Mindenek előtt javasolt a vezető számára, hogy mérlegeljen, gondolja meg, melyik vezetési stílus a legjobb! Ha két beosztott egyaránt nagyon magas képességű és képzettségű, még nem jelenti azt, hogy azonos vezetői viselkedést kell alkalmazni. Az egyiket az motiválhatja, ha állandóan tájékoztatjuk a „nagy egészről” (fő célok, folyamatok stb.), míg a másikat jobban érdekli, hogy a vezetője biztosítsa a szükséges kellékek folyamatos áramlását.
Ezzel elérhető, hogy a „mindenkit mindig ugyanúgy kezelni” helyett életbe lép a „minden hasonló helyzetet ugyanolyan vezetési stílussal kezelni” elv. Minden esetben szükséges, hogy nyílt atmoszférát teremtsünk, mert csak így lehet hatékonyan meghatározni, hogy milyen vezetői stílust, vagy viselkedésmódot célszerű alkalmazni.
Nincs mindenható recept
Egyik stílus sem mindenható, ugyanis a helyzethez igazítás teremti meg a siker esélyét. A vezetői viselkedés változtatásánál a vezető számára fontos a gyakori visszajelzés kérés és a viselkedés hatásának fokozott figyelése. Igazán hatásos azonban csak abban az esetben lehet a vezető, ha viselkedése a partner számára hiteles.
