Az Egészségügyi Minisztérium által rendezett kétnapos szakmai konferencián felszólaló volt pénzügyminiszter szerint egyértelmű, hogy a magánbiztosítók versenye indokolt a hazai egészségügyben. Az egymással versengő intézmények révén valósítható ugyanis meg a három alapvető célkitűzés, mondta a Közép-Európai Egyetem vezérigazgatója.
Minőség, egyenlőség, hatékonyság
Bokros Lajos szerint a legfontosabb az, hogy a gyógyító szolgáltatások minősége ugrásszerűen javuljon, az azokhoz való hozzáférés esélyegyenlősége fokozódjon, valamint hogy a rendszer költséghatékonysága növekedjen. Ezek mindegyikén, lehetőség szerint pontosan ebben a sorrendben, nagyon sokat kellene alakítani, hangsúlyozta Bokros Lajos, miután jelenleg ezen célok még nagyjából sem valósulnak meg, .
A megoldást megtalálni azért nem könnyű a volt pénzügyminiszter szerint, mert több pozitív, de egymással ellentétes rendezőelvet kell összeegyeztetni. Az optimális egyensúly megteremtése érdekében ugyanis az öngondoskodás és a szolidaritás elveit kell összehangolni.
Versenyre szükség van
Az nem kérdés, hogy az egészségügyi rendszert valódi biztosítási alapokra kell helyezni, mondta Bokros, annak érdekében, hogy a betegek jelenlegi kiszolgáltatottsága enyhüljön, gyenge alkupozíciójuk pedig erősödjön, illetve, hogy a költség-haszon arányt jelentősen javítani lehessen. A mostani rendszerben ugyanis nem az a legfőbb baj, hogy ne költenénk eleget.
Nem költünk keveset – fogalmazott Bokros – hiszen a 2004-es 8,3 százalékos hazai GDP-arányos egészségügyi kiadás például nem sokkal maradt el az OECD-országok 8,9 százalékos átlagától. Azzal van a legfőbb baj, hogy mit kapnak a betegek ezért cserébe: nagyon alacsony minőséget és egyenlőtlen hozzáférést egy intézményesen korrupt környezetben. Verseny pedig most is van, fogalmazott a szakember, csak most nem az orvosok versenyeznek a betegekért, hanem a betegek versenyeznek a jó orvosokért és a kulturált ellátásokért.
A már említett három legfontosabb cél akkor közelíthető meg, vagy érhető el Bokros szerint, ha a verseny iránya megfordul. Ehhez pedig kétszintű verseny és egymással versengő magánbiztosítók szükségesek, amelyek a beteg helyett, de az ő nevében vásárolnak jó minőségű szolgáltatásokat. Hogy eközben a szolidaritás elve se sérüljön, és ne nőjön a betegek kiszolgáltatottsága, ahhoz – különösen az első időkben – erős kontrollra, szabályozókra (például a biztosítottak kötelező befogadására, korrigált fejkvótára, szabályozott és felülről korlátos díjakra) van szükség, tette hozzá Bokros Lajos.
Finanszírozás öt pillérben
Ami pedig a rendszer finanszírozását illeti, a CEU vezérigazgatója osztott finanszírozásban és öt pillérben gondolkozik. Egy képzeletbeli mátrixban ötfelé (a mátrix oszlopaiba) osztaná a szolgáltatásokat – megelőzésre, háziorvosi szolgáltatásra, járóbeteg-ellátásra, kórházi ellátásra és rehabilitációra – valamint öt csoportba (a mátrix soraiba) sorolná a finanszírozási forrásokat is – a költségvetésre, az OEP-re, a kötelező magábiztosítókra, az önkéntes magánbiztosítókra, és a betegek önrészére (más néven vizitdíjára vagy co-paymentre).
Javaslata értelmében a szolgáltatások közül egyedül a megelőzést tartaná meg állami finanszírozásban, az összes többi szolgáltatást több csatornán keresztül történő finanszírozásban képzelné el. Az OEP tehát ebben a rendszerben továbbra is fedezné az egészségügyi ellátások minden szintjét, de csak bizonyos százalékban, és csak a legolcsóbb gyógyítási eljárásokat. A kiadásokat valamekkora hányadban szinte minden esetben a kötelező magánbiztosítók fedeznék, illetve, ha a beteg nem a legolcsóbb ellátásra vágyik, akkor a saját maga által választott önkéntes magánbiztosítója térítené ennek pluszkiadásait. Vizitdíjra vagy co-paymentre a rendszer valamennyi szintjén szükség lehet, ez ellen nem érdemes küzdeni – hangsúlyozta a volt pénzügyminiszter, aki szerint a biztosítók ezt így is, úgy is bevezetnék.
Az ötpilléres, osztott finanszírozású rendszerrel véleménye szerint el lehetne kerülni azt, hogy az egészségügyi miniszter által javasolt állami, kockázati és alappillérek szolgáltatáscsomagjainak a megválasztása politikai játszmák eredménye legyen, illetve, hogy ezek tartalmát és besorolását gyakran, akár évente felül kelljen vizsgálni. Molnár Lajos hárompilléres koncepciójának ugyanis Bokros szerint ez a legnagyobb kockázata, amelynek nem megfelelő kezelése hosszú távon egyfajta “lopakodó restaurációt”, a magánbiztosítók szerepének veszélyes csökkenését eredményezheti.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
