Amit már eldöntöttek
„Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol?” – hangzik a jövő héten kezdődő szociális konzultáció harmadik kérdése. Az Ön véleményétől függetlenül a kormány április 13-án már közölte döntését az ügyben: Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter az új konvergenciaprogram ismertetésekor ugyanis bejelentette, hogy a munkanélküli segélyek időtartama kilencről három hónapra csökken 2012-től. A kabinet szerint a mostani rendszer túl nagyvonalú, nem ösztönöz álláskeresésre. Mások úgy vélik, az intézkedésekkel sok pénz nem takarítható meg, és a munkába álláshoz nemcsak negatív anyagi ösztönzés, hanem álláshelyek és képzettség is szükséges.
„Vannak, akik szerint a deviza alapú (sic!) lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol?” – szól a hatodik kérdés. A kormány azt gondolja, hogy a bajba jutott lakáshitelesek megsegítése részben állami feladat, amire adófizetői pénzeket kell fordítani. A kabinet az ügyben tárgyal a bankszövetséggel, a körvonalazódó mentőcsomag részleteiről Cséfalvay Zoltán államtitkár az erről szóló parlamenti vitanapon beszélt az Országgyűlésben április 27-én. Egyezséget június végére ígért.
„Vannak, akik azt javasolják, hogy ismét lehessen fölvenni deviza alapú (sic!) lakáshitelt, mert az elmúlt évek történései alapján mindenki tisztában van a kockázatokkal. Mások szerint veszélyes lenne feloldani a deviza alapú (sic!) lakáshitelek tilalmát, mert újra ugyanaz történne, ami korábban. Ön mit gondol?” – hangzik a hetedik kérdés. Ismert, hogy a kabinet azok közé tartozik, akik azt javasolják: induljon újra a devizalapú hitelezés. Pontosabban a kormány és a bankszövetség között készülő megegyezésben az euróalapú lakáshitelezés újraindításáról van szó magánszemélyek részére. Ez a Magyar Nemzeti Bank értékelése szerint két feltétel teljesülése esetén nem veszélyeztetné a pénzügyi rendszer stabilitását, míg mások úgy vélik: a lépés csak súlyosbítaná a magyar gazdaság és társadalom rákfenéjét.
„Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol?” – kérdezi nyolcadszorra Orbán Viktor. A kormányfő bajba kerülne, ha esetleg a gyógyszercégek szimpatizánsai lennének többen, mert helyettese, Navracsics Tibor március elsején, a Széll Kálmán Terv bemutatásakor azt mondta, hogy április elsejétől július elsejéig megalkotják a finanszírozás új rendjét. Ettől a kabinet jövőre 83, 2013-ban és 2014-ben pedig 120-120 milliárdos megtakarítást vár, vagyis a gyógyszergyártók legalább ekkora bevételtől esnek el.
„Vannak, akik szerint az oktatási rendszert úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a valós gazdasági igényekhez igazítani. Ön mit gondol?” – szól a tizedik, utolsó kérdés. A kabinet elkötelezetten az első csoportba tartozik, és ez már legalább március elseje, a Széll Kálmán Terv bejelentése óta közismert. Akkor Navracsics Tibor azt ígérte, hogy szeptemberig hatályba lép az új közoktatási és felsőoktatási törvény, csökken a tankötelezettség. Már akkor kiderült: az állam tervezett lépéseivel jövőre 12, a következő két évben 38-38 milliárdot kíván spórolni a felsőoktatáson.
Az előre eldöntött kérdésekhez soroljuk még a másodikat is. „Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek. Mások szerint az államnak nem szabad beavatkozni a közműszolgáltató magánvállalatok árképzésébe. Megint mások azt mondják, csak azokat védje az állam a közműdíjak emelkedésétől, akik erre rászorulnak. Ön mit gondol?”. A Fidesz már a választási kampányban világossá tette, hogy meg kívánja zabolázni a monopolpiacon működő közüzemi szolgáltatókat, a kormány meg is erősítette ezen szándékát a Széll Kálmán Tervben, amelyben az szerepel, hogy júliusig elkészül a rezsiköltségek befagyasztásáról szóló intézkedésterv. Itt sok még a teendő, mert bár a rezsiköltségek többségét hatósági ár alapján fizetjük, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint márciusban a háztartási energia 8,2 százalékkal volt drágább, mint egy évvel korábban, ezen belül a gáz ára 16,5, a távhőé 10 százalékkal emelkedett. A csatornadíj 9,7, a vízdíj 4,1 százalékkal nőtt átlagosan egy év alatt.
A legérdekesebb kérdés
Lapunk a szociális konzultáció tíz kérdéséből a legelsőt tartja a leginkább izgalmasnak, méghozzá gazdaságfilozófiai szempontból. Ez így hangzik: „Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt és elveszíti a munkáját, annak most alig van esélye újra elhelyezkedni. Mások azt mondják, nincs szükség a védett kor bevezetésére. Ön mit gondol?”
A kérdésben szereplő intézmény már létezik: a hatályos munka törvénykönyve szerint a nyugdíjkorhatár elérése előtti öt évben a munkavállalót csak különösen indokolt esetben lehet elküldeni. Így az újdonság feltételezésünk szerint az, hogy a védett kor most 7 évre, a 65 éves nyugdíjkorhatár bevezetése után pedig 10 évre nőhet – feltéve, hogy a nemzeti konzultációban részt vevők többsége szociálisan érzékeny, és a kormány törvényt formál polgárai véleményéből. De nem is ezért érdekes a kérdés.
Az alacsony foglalkoztatottság és a magas adósság kettős szorításából a lehető legtöbb ember munkaerőpiacra terelésével lépne ki az Orbán-kormány. Ezt szolgálja a segélyek és mindenféle állami támogatások megkurtítása, a rokkantnyugdíjasok és a korengedményes nyugdíjasok egy részének munkaerőpiacra terelése, és az oktatási rendszer piaci igényekhez igazítása is. A vállalkozások kedvére is azért tesz a kabinet, mert ettől a foglalkoztatottság növekedését reméli: ezért ígérték meg a próbaidő meghosszabbítását, az elbocsátás szabályainak enyhítését, a fizetett szabadság csökkentését, különböző pótlékok mérséklését, és a heti munkaidő növelését.
Ha a szociális konzultáció első kérdése nyomán a többség a védett kor intézményének kiszélesítése mellett foglalna állást, az egyrészt csorbítaná a kormány által egyre csak erősített piaci viszonyokat (vagyis a munkaadó nem bocsáthatna el kénye-kedve szerint akárkit, akármikor), másrészt jelezné: a válaszolók többsége ellenzi a szabadpiaci elvek gyors térnyerését a munkaerőpiacon.
Az új nyugdíjrendszer alapja?
„Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. Ön mit gondol?” – szól a negyedik kérdés.
Bár a gyermeknevelés költségeit most is meg lehet adóztatni, mert a családi adókedvezményt teljes egészében csak a legtehetősebbek vehetik igénybe, a kérdés nem ezért érdekes. Hanem azért, mert ismét a közbeszéd részévé teszi a KDNP négy éve benyújtott törvényjavaslatát, amely szerint a gyerekek személyi jövedelemadójuk egy részéről (pontosan 5 százalékáról) rendelkezhetnének szüleik javára.
Mészáros József, a KDNP alelnöke, a nyugdíjfolyósító mostani első embere akkor úgy nyilatkozott lapunknak: javaslatcsomagjuk rendszerszintű választ ad a nyugdíjrendszer gondjaira, vagyis részben orvosolja az alacsony foglalkoztatásból és az alacsony születésszámból adódó nehézségeket, ráadásul igazságos is.
Visszatérhet a monoki modell
„Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára. Ön mit gondol? – ez a nemzeti konzultáció ötödik kérdése, amely a monoki modellről szondázza a közvéleményt.
Monok képviselő-testülete 2009. októberében szavazta meg a szociális kártya bevezetését. A plasztikra utalták a segélyek és támogatások jelentős részét, és ebből az összegből csak meghatározott boltokban meghatározott árucikkeket lehetett vásárolni. Szepessy Zsolt polgármester így biztosította volna, hogy a segélyek ne jussanak uzsorásokhoz, és forintjaikat a polgárok ne igyák és ne játsszák el.
A kártya bevezetése ellen az akkori Szociális és Munkaügyi Minisztérium nem tiltakozott, mert a szociális törvényben szerepel a „természetbeni segítség” fogalma. Protestált viszont Szabó Máté ombudsman, aki szerint a modell alkotmányellenesen korlátozza a szociális segélyek felhasználását.
Szepessy Zsoltot tavaly menesztette faluja, az új képviselő-testület pedig hatályon kívül helyezte a szociális kártyáról szóló rendeletet.
Ha a szociális konzultáció során elnyeri a polgárok tetszését a monoki modell, könnyen jogszabályok mutathatnak irányt a szegényeknek a helyes életvezetés ügyében.
A rend kedvéért
Nem szóltunk részletesen a kilencedik kérdésről, amely így hangzik: „Vannak, akik szerint az egyéni számla alapján kiszámolt nyugdíj megállapításánál elsősorban a munkával eltöltött éveket kell figyelembe venni. Mások inkább a jövedelem arányában állapítanák meg a nyugdíjat. Ön mit gondol?”
