Őszintén el fogják mondani a magán-nyugdíjpénztári tagoknak, hogyan járnak jobban, miután elvégezték a modellszámításokat – ígérte Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára. A lapunk által megkérdezett nyugdíjszakértő azonban már megállapította, hogy a kormány által diktált legújabb feltételek mellett nyilvánvalóan az állami rendszer a kedvezőbb.
A kormány tervei szerint aki nem lép át az állami rendszerbe, az elveszíti az állami nyugdíját, idős napjaira nem gazdálkodhat többel, mint amit a magánpénztárától kap (pontosabban: a magánpénztári járadék mellett az állami rendszerből kaphat annyi pénzt, amennyire az átlépéséig felgyűlt szolgálati évek alapján jogosult, illetve ha rászorult, a szociális ellátórendszerből is lehet még valamennyi jövedelme – derül ki a kormány törvényjavaslatából.)
Az állami rendszerbe átlépéshez (s egyben abban maradáshoz) nem kell nyilatkozni, ellentétben a frissen elfogadott szabályozással. A már elérhető törvényjavaslat szerint a magánrendszerben maradáshoz (s egyben az állami rendszerből kilépéshez) személyesen kell viszont nyilatkozni.
Menni kell az állami rendszerbe
Nincs az az épelméjű ember, aki ne lépne vissza az állami rendszerbe – kommentálta korábban a Figyelőnetnek a kormány nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos tervezetét a Raiffeisen Bank vezető elemzője, Török Zoltán.
Simonovits András nyugdíjszakértő – az elemző véleményével összecsengően -„visszautasíthatatlannak” nevezte a kormány ajánlatát. Reális számokkal számolva nem lehetséges, hogy a magánpénztárban maradva, az állami nyugdíjról lemondva jobban lehessen járni. Ennyivel nem lehet magasabb a reálkamat a GDP-növekedésnél (erről olvashat külön keretben). Ha nagyon magas reálkamattal számolunk, akkor kihozható jobbnak a magánnyugdíjpénztár hosszabb időtávon, de ez nem lenne reális – magyarázta a szakértő.
magán kontra állami – kamat kontra gdp
A reálkamat az infláció feletti – valódi – kamat, a magánpénztárak hozama ehhez köthető. Az állami rendszer hozama a gazdaság erejével, a GDP növekedésével hozható összefüggésbe. Az Aaron-elv azt jelenti, hogy az állami rendszernek nagyobb a hozama, mivel a reálkamat alacsonyabb a gazdaság növekedési üteménél – legalábbis Aaron közgazda így látta ezt a 60-as években, mivel akkortájt így is volt. Később már a reálkamat volt jellemzően magasabb a GDP növekedésénél, így a magánpénztárak hívei kezdtek hivatkozni az Aaron-elvre. Ami biztos: a reálkamatnak hosszabb távon sokkal magasabbnak kellene lennie a GDP növekedési üteménél, hogy megérje bárkinek is a magánpénztárban maradni a kormány kínálta feltételek mellett. Ami pedig valószínűtlen.
Simonovits András szerint a kormány ígérete, hogy az átlépők pénze az állami rendszerben egyéni számlákra kerül, mese habbal, hiszen ez az állami rendszerben valóságosan nem értelmezhető, ugyanis a befolyó pénzt azonnal elköltik. Be lehet vezetni az egyéni számlás NDC-rendszert, de ennek semmi köze az átlépésekhez – magyarázta a szakértő.
Szabályozási kockázat
Mint korábbi cikkünkben írtuk, az állami és a magánnyugdíjrendszer is kockázatos. A magánrendszernél a szabályozási kockázat miatt lehetséges gondokat mostanság az újságok főcímeiben is figyelemmel kísérhetjük – bár a kockázat már a korábbi Orbán-kormány idején is föltűnhetett, amikor levitték a magánpénztári járulékok mértékét. A magánpénztári rendszer bevezetésekor annak egyik előnyeként említették, hogy „független a politikától”, ami azért láthatóan nem bizonyult igaznak. S egyébként komoly kockázatot jelentett a járadékszámítás módjának kidolgozatlansága is – persze így, hogy a második pillér megszűnik, már nincs olyan nagy jelentősége.
Az LMP ígérete, hogy visszaállítaná a korábbi állapotot, ha kormányra kerülne, még inkább aláhúzza a szabályozási kockázatot (mi lesz, ha az LMP újra ellenzékbe kerül?) A magánrendszer másik nagy kockázatát, a hozamkockázatot a válság első szakaszában lehetett érzékletesen megtapasztalni.
Az állami rendszer nagy kockázata ugyancsak a szabályozás. A nyugdíjak megállapítása a gazdaság teljesítőképességének és a politikai elit szándékainak a függvénye. A gazdaság visszaesése idején csökkenhet az állami nyugdíjak reálértéke – amint azt megtapasztalhatták a magyar nyugdíjasok, legdrasztikusabban az átmenet válsága és a jelenlegi globális válság idején is. Persze a válságok ellen a tőkefedezeti rendszer sem mondható éppen menedéknek.
Gyorsan változó elképzelések
Az átlépéseket szabályozó – úgy három hete megjelent – törvényt úgy írják felül, hogy még meg sem jelent a hozzá tartozó, részleteket szabályozó kormányrendelet. Vélhetően már nem is fog. A jelenleg hatályos törvény szerint – amit Selmeczi Gabriella, a kormány „nyugdíjvédelmi megbízottja” fogadtatott el – december 31-ig lehetséges a visszalépés az állami nyugdíjrendszerbe, és ezt a tagnak magánnyugdíjpénztáránál kell jelezni.
Ez a szabályozás nagy valószínűséggel azt eredményezte volna, hogy jövő év december elején még sejtelme sem lett volna a kormánynak, vajon bejön-e az állami kasszába a tervezett bevétel. Erre a gondra többen – például a lapunknak nyilatkozó Kun János közgazdász – rámutattak. Nem kerülhettek volna vissza az állami rendszerbe azok a funkcionális analfabéták sem (hazánkban nagyjából egymilliónyian vannak), akik most magánpénztári tagok, és valószínűleg a portfólióválasztás is nehézséget okoz nekik.
A kormány – úgy tűnik – hallgatott a kritikákra (legalábbis a fentiekre), így a határidő jövő év január, a visszalépés az állami rendszerbe – ha a tag nem nyilatkozik – automatikus. A kormányzati koncepciók tehát igen gyorsan változnak, de ez nem tekinthető szokatlannak az előző ciklus tapasztalatait is figyelembe véve.
