Ön a magánnyugdíjpénztárak eltörlése mellett írt számos cikket, és az egyik közgazdász vándorgyűlésen is a megszüntetésük mellett tette le a voksát. Hogyan értékeli a kormány pénztárakkal kapcsolatos intézkedéseit?
Mondhatnám, hogy örülök, mert „megfogadták a tanácsom”, de azért ez nem lenne így igaz. Az egyik fő gond, hogy az én közgazdászi meggyőződésem szerint a magánnyugdíjpénztárak vagyonát nem lenne szabad a költségvetés folyó kiadásaira fordítani. Amikor én a magán-nyugdíjpénztári rendszer eltörlése mellett írtam cikkeket, mindig természetesnek gondoltam, hogy az így nyert tőkével az államadósságot csökkentjük majd. Egy vagyon jellegű bevételt nem szabad folyó kiadásokra költeni. Már csak azért sem lett volna szabad így tervezni a költségvetést, mert nem tudhatjuk, hogy ténylegesen mennyi pénz fog befolyni. A 14 havi járulékeltérítést sem lehetne bevételként betervezni, hiszen a kormány kompenzációt ígért a pénztári tagoknak. Ezt tehát kölcsönnek kellene tekinteni, amíg nem tudjuk, hányan lépnek át. Az óvatosság elve azt diktálná, hogy számoljunk azzal a lehetőséggel is, hogy senki nem lép át az állami rendszerbe.
S mi a másik gond?
Túl hosszú időt adtak az átlépésre. Miért lépnének át a tagok jóval a határidő lejárta előtt? Az emberek általában halogatják az ilyen döntéseiket, ami racionális is, hiszen várnak, hátha érkezik új információ. A jövő év vége felé még mindig nem fogjuk tudni, mennyi pénz is érkezik majd az államkasszába az átlépésekből. Miért kell a döntésekre 14 hónapot adni? Miért csak jövő év március 31-ig kell kiküldeni a tagoknak a tájékoztató leveleket? S miért a pénztárak, miért nem a pénzügyi felügyelet küldi ki a leveleket? Az adatok a felügyeletnek is megvannak.
Az elfogadott törvény szövege arra utal, hogy nem is lesz annyira egyszerű kilépni, egy kérvényt kell majd a tagoknak készíteniük.
Magyarországon nagyon sok ember funkcionális analfabéta, nem képes egy kérvényt megírni. Ilyen emberek is bekerültek a magán-nyugdíjpénztári rendszerbe, hiszen a pályakezdőknek kötelező volt a belépés. Arra lenne szükség, hogy a levélhez mellékeljenek egy díjmentes válaszborítékot, amelyet a személyi jövedelemadó-bevalláshoz is mellékelnek, és minden tag nyilatkozzon arról, hogy az állami vagy a magán rendszert választja-e, egy négyzet bejelölésével. Aki passzív, nem válaszol, az kerüljön át automatikusan az állami rendszerbe. Őket aligha kellene a magánrendszerben szükséges portfolióválasztással terhelni.
Elképzelhető, hogy jogi okok miatt nem lehetséges így szabályozni az átlépési lehetőséget.
Akkor az lenne a minimum, hogy a tagok egy előre megírt kérvényt kapjanak, amit csak alá kell írniuk, ha át akarnak lépni az állami rendszerbe.
Ön már a Gyurcsány-kormánynak is azt javasolta, hogy szüntessék meg a magán-nyugdíjpénztári rendszert. Lehetséges, hogy erre csak most nyílt lehetőség, hogy Magyarország kikerült az IMF „fennhatósága” alól?
Biztos, hogy nem, ezt már a Gyurcsány-kormány nyugodtan megléphette volna. A magán-nyugdíjpénztári rendszer bevezetése a Világbank, nem pedig az IMF ötlete volt, de már ők is másképp látják a kérdést. Az új EU-országokról a napokban megjelent Világbank-jelentésben egyetlen elmarasztaló szó sincs Magyarországról a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban. Erre a lépésre korábban is sor kerülhetett volna, kevesebb megszorításra lett volna szükség.
Akkor is, ha az átlépésekből származó bevételek kizárólag az államadósság csökkentésére mentek volna?
Igen, mert folyó bevételben évi 360 milliárdot jelent nagyjából, hogy a járulékok már az állami rendszerbe érkeznek. Megmaradhatott volna akár a 13. havi nyugdíj és a közszolgálati bér is, jóval kisebb recesszióval kellett volna szembenéznünk 2008-ban és 2009-ben.
