Gazdaság

Politikai barométer – Az elmúlt év pártharcai (2001. június 13.)



Tanulságok

•  Összefoglalásképpen megállapítható, hogy mindkét politikai mutató parallel idősoros vizsgálata rendkívül fontos. Különösen tanulságos a hasonlóságok és a különbségek kimutatása.

•  Az is megállapítható, hogy a trendek nagyon szoros verseny ígérnek a két “nagy párt” között – de adataink azt is bizonyítják, hogy egy-egy jelentősebb politikai esemény mélyrehatóan megváltoztathatja, “átrendezheti” a politikai erőviszonyokat.

•  Végül megállapítható az is, hogy a “politikai barométer” mindezek vizsgálatára igen alkalmas eszköznek bizonyult.

Politikai barométer – Az elmúlt év pártharcai (2001. június 13.) 1A LEGÚJABB ADATOK

A TNS MODUS legújabb közvélemény-kutatási eredményei azt mutatják, hogy teljesen kiegyenlítettek az erőviszonyok az MSZP és a Fidesz között: a 22. hétre vonatkozó (a 19-22. hetekre “görgetett” átlageredmények, vagyis a kérdezés első napja május 7. az utolsó június 3.) legfrissebb adataink szerint a két “nagy párt” fej-fej mellett halad a voksokért folytatott küzdelemben. Ha “most vasárnap” lennének a választások, a biztos szavazó, pártválasztók 42% -a az MSZP-re, és ugyanennyien ( 42% ) a Fideszre voksolna. A múlt hét szerdáján közölt adatainkhoz képest (lásd hasonló módon számított, a 21. hétre vonatkozó adatainkat, melyeket a www.modus.hu és a www.fn.hu weblapokon jelenttettünk meg) a Fidesz 3%-kal visszaesett, míg a szocialista párt – ugyanannyival – erősödött, de mindezek a változások a mérési hibahatáron belül maradnak. Adataink szerint a múlt év november eleje óta (amikor a Fidesz a szocialisták mutatójához képest a szignifikancia-határokon belülre került, vagyis “beérte” a szocialistákat) változatlan a helyzet: a biztos szavazó, pártot választók körében még nem dőlt el a küzdelem. Bár a fiatal demokraták szavazótábora tendenciájában nőtt ebben az időszakban, a két párt potenciális szavazóinak száma lényegében azonos.




Módszertani megjegyzések

•  A TNS MODUS 2000. márciusától folyamatosan végzi pártpreferenciákra, pártszimpátiára vonatkozó adatfelvételeit. Hetente 240 felnőtt korú személyt kérdezünk meg az ország mintegy 135 településén (hetente más település-együtteseken). Elemzéseink során az egy évvel korábbi 22. héttől ez év utolsó vizsgált 22. hetéig bezárólag (összesen 53 hétre vonatkozóan) 12 720 személy adataira végzünk elemzéseket.
•  A vizsgálatok személyes megkérdezésekkel zajlanak sztenderdizált kérdőívek segítségével, kérdezőbiztosaink révén. A minta kiválasztására az ún. “kétlépcsős véletlen” mintavételi technikát alkalmazzuk. A mintavételi eljárásból eredő torzításokat ötszempontú súlyozással korrigáljuk a KSH 1996-os Mikrocenzusából 2001. január 1-jére becsült adatok révén. Mintánk jól reprezentálja a 18 éves és idősebb népességet nem, életkor, iskolázottság, településtípus és EU-régiók szerint az adott időszakban.
•  A négyhetes “görgetett” részmintáink elemszámai: 950 fő, melyek 95 százalékos megbízhatósági szint mellett +/- 3,24 százalékpont a hibahatára (a részminták elemszámának csökkenésével nőnek a hibahatárok). Az egyes “hetekre” vonatkozó “görgetett” adatokat úgy számítja ki “MIRIAD” nevű eljárásunk, hogy az adott héten és az azt megelőző három héten felvett kérdőívek információit átlagolja.
A kutatás részletes módszertana >>

Hasonló módon alakult a helyzet a pártszimpátia tekintetében – azzal a különbséggel, hogy itt az MSZP szignifikáns előnye az elmúlt több mint egy évben fennmaradt, bár az idősoros trendek közeledést mutatnak (a Fidesz indexének szignifikáns emelkedése következtében). Az előző heti vizsgálati eredményeinkhez képest nem mutatnak elmozdulást a két párt szimpátia-értékei: a Fidesz megítélése az összes megkérdezett körében változatlanul 48 pont, míg az MSZP-é 53 pont a százfokú skálán (a két párt mutatója közötti különbség továbbra is szignifikáns).


Kiegyenlített és kiélezett tehát a harc. Éppen ezért a legutóbbi és az elkövetkezendő hetek eseményeinek – így az MSZP hét végén tartott kongresszusának – hatásai fontosak lehetnek. A több mint egy évet átívelő idősoros elemzéseink is azt bizonyítják, hogy jelentősebb politikai események “átrajzolhatják” Magyarország “politikai térképét”.


IDŐSOROS ELEMZÉS
Az alábbiakban az eddig összegyűjtött adataink alapján kívánjuk bemutatni az elmúlt – több mint egy évet felölelő – időszak politikai történéseinek és az egyes pártok lakossági megítélésének összefüggéseit. A 2000. márciusától végzett adatfelvételeink eredményeit (heti 240 fő, négy hétre “görgetett” 950 fő, az ország felnőtt lakosságát reprezentáló mintán – a módszertani kérdésekről részletes beszámoló olvasható honlapunkon) elemezzük. Két ábrát közlünk, amelyek a pártok iránti lakossági szimpátiát (mennyire népszerűek az egyes pártok az összes felnőtt korú megkérdezett körében; a százfokú skálán) és az “elsődleges pártpreferenciát” (kire szavaznának a biztos szavazó, pártot választók, ha “most vasárnap” lennének a választások; százalékban) mutatják. Csak három pártra vonatkozóan elemezzük idősoros adatainkat, mert úgy gondoljuk, hogy ők (a Fidesz, az MSZP és az FKGP) a vizsgált folyamatok “főszereplői”.

Szembetűnő változások zajlottak a múlt év őszétől a magyar politikai közvéleményben: a “Székely-botrány” óta szinte átrendeződött Magyarország politikai “térképe”. Legalább is ezt mutatják a pártszimpátiák és pártpreferenciák adataira fektetett trendvonalaink. A “MIRIAD” nevű – a Taylor Nelson Sofres által kidolgozott elemző eljárást felhasználva adataink szinte “megszólaltak”… Rövid összefoglalónk vizsgálataink legfontosabb megállapításait tartalmazza.



MIT MUTATNAK A PÁRTSZIMPÁTIÁK?


“MÉLYREPÜLÉS” 2000. TAVASZÁN

Az első időszakban vizsgált (lásd az 1. ábrát: a 2000. év május 15-ével kezdődő 20. és a június 24-ével záruló 25. hetei közötti) átlagértékek mindhárom párt esetében jelentős (szignifikáns) csökkenést mutatnak. Az erre az időszakra eső politikai események közül kiemelhető az új köztársasági elnök személye, megválasztása körül kialakult “huza-vona” (az Országgyűlés csak a harmadik fordulóban, június 6-án választotta meg köztársasági elnöknek a jogászprofesszort), de hasonló módon negatívan befolyásolta ebben az időszakban a magyar közvéleményt az “olajbizottság” tevékenysége körül kialakult feszült helyzet (Pallag László június 9-i bejelentése, amely szerint a “különleges védett tanú” vallomása elmarasztaló részleteket tárt fel több vezető politikus múltjából).A meglehetősen durva hangú kölcsönös vádaskodások, feljelentések időszaka szemmel láthatóan “nyomot hagyott” a magyar felnőtt lakosság politikával, pártokkal szembeni értékítéleteiben.

“POZITÍV FORDULAT” 2000. NYARÁN

A következő – második – időszak épp ellenkező előjelű hatásokról árulkodik: a 25. héttől a 29. hétig (2000. június közepétől július második feléig) “visszaállt” a két nagyobbik párt korábbi szimpátia-értéke (mind az MSZP, mind pedig a Fidesz rokonszenv-indexe szignifikánsan nőtt az adott időszakban, de még a kisgazdáké is javult – ha nem is olyan mértékben). A kormányzó párt erőteljesen kommunikálta a Széchenyi tervét (június 21-én vállalkozói fórumon ismertette Orbán Viktor a terv részleteit, kiemelve várható pozitív hatásait), de javított a legnagyobb kormányzó párt megítélésén a MOL gázáremelési szándékaival szembeni egyértelmű kiállása a lakossági fogyasztók érdekében (június 22-én a kormány nem fogadta el az Rt. erre vonatkozó javaslatát). Gógl Árpád június 27-én 15 milliárd forintot ígért az egészségügyi dolgozóknak, de a kisgazdák is “pozitív üzeneteket” fogalmaztak meg (Gyimóthy Géza július 5-én bejelentette, hogy az FKGP frakció még 2000-ben kezdeményezi a nyugdíjkorhatár csökkentését). Csöndesedni látszottak a parlamenti pártok közötti “viharok”. Az “enyhülésre” utalt Szájer József köszönetnyilvánítása a posztjáról távozó Göncz Árpád felé (július 4.). Kedvező visszhangja volt Kovács László és Sándor László július 5-i közös bejelentésének is, amely szerint az MSZP és az MSZOSZ a jövőben “együtt lép fel a leszakadó rétegek érdekében”.

A FIDESZ TÉRVESZTÉSE

A 29. héttől – általunk a harmadik időszakként elkülönített időintervallum elejétől – kiújulnak a pártharcok: július 17-én az olajbizottság úgy dönt, hogy nyilvánosságra hozza Nógrádi Zsolt június 8-i vallomását, amely újabb viharokat kavart. Nem különben a zámolyi romák esete (július 24-én menedékjogot kértek Franciaországban). Sokat ártott a Nemzeti Színház körüli botrány a Fidesznek (augusztus 1-én megalakult a Nemzeti Színház Rt. , melynek vezető testületéből kimaradtak az ellenzéki pártok képviselői), de felháborodás kísérte az augusztus 20-i ünnepségre fordított 975 millió forint sorsával kapcsolatos “titkolódzásait” az országimás központnak. Adataink azt mutatják, hogy a Fidesz jelentős presztízsveszteséget szenvedett ebben az időszakban, míg a másik két párt lényegében megőrizte pozícióit. És ekkor “robbant a politikai bomba”…

A “POLITIKAI BOMBA” 2000. OKTÓBERÉBEN

A tavalyi év 41. hete “nevezetes időszak” volt a legutóbbi idők magyar politikai közéletében: október 12-én bejelentették, hogy a Fővárosi Ügyészség Nyomozó Hivatalának nyomozói “tetten érték Székely Zoltán kisgazda honatyát, amint 20 millió forint vesztegetési pénzt vett át egy aktatáskában”. A következő hetekben újabb kisgazda botrányok következtek: az Agrárinnovációs Kht. “korrupció-gyanús” ügyletei (október 18.), viták a vagyonnyilatkozatok körül, a “Torgyán-villa” ügye. Se vége, se hossza a botrányoknak a kisgazdák házatáján.

A legnagyobb kormányzó párt eleinte csöndes, rezignált reakciói, majd egyre markánsabb megnyilvánulásai egyértelműen mutatták, hogy a Fidesz meghatározó személyiségei komolyan elgondolkodtak a “Torgyán utáni időkről” és ezt egyre kevésbé rejti véka alá. Az első óvatos, távolságtartó, elhatárolódásra utaló gesztusokat (gondolunk itt Orbán Viktor november 1-i nyilatkozatára, majd Kövér László jelzésértékű döntésére december 11-én a kétéves választási együttműködés aláírásának elhalasztásával kapcsolatban, de ide sorolható Orbán Viktornak Lányi Zsolttal január 8-án lefolytatott “titkos” megbeszélése, a kisgazda “reformkörösök”-kel folytatott tárgyalások ez év elején, az agrártárcát ért mind erőteljesebb kritikák) a “kazetta-ügy” után markáns és egyértelmű politikai lépések követték (Orbán február 7-i rádiónyilatkozata, majd a “D-napként” emlegetett február 8-ai fordulat, Torgyán eltávolítása az agrártárca éléről). Mindezeknek a történéseknek, folyamatoknak a következményei, hatásai a magyar közvéleményre adataink révén kimutathatóak. Mint ábránkról is leolvasható, a Független Kisgazda Párt népszerűségi mutatója október elejéig – bár ingadozott, de – lényegében egy vízszintes trend mentén változott. A 41. hetet követően nyilvánvaló a párt súlyos presztízs-vesztesége: folyamatos (szignifikáns) csökkenés figyelhető meg a vizsgált mutatókban – amely napjainkra igen alacsony szinten “stabilizálódott”…


FIDESZ: “A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT”

Még tanulságosabb – és összetettebb – a Fidesz hasonló jellegű mutatóinak időbeli alakulása. Látható, hogy a botránysorozat kezdeti szakaszában a fiatal demokraták rokonszenv mutatója erőteljes csökkenésnek indult (lásd az október 9-ével kezdődő negyedik időszakot) – az indexük két hét alatt már a “kritikus” negyven pont alá esett. Ugyanekkor érzékeny veszteségek érték a pártot a potenciális szavazótábor tekintetében is. Eleinte “együtt zuhant” a Fidesz a kisgazdákkal, majd szinte “elrugaszkodott” a bajba jutott kisebb kormányzó párttól, és végül jelentősen megerősödve, “jól jött ki” az ügyből. November elejétől (ábránkon az ötödik időszak elején) erőteljes emelkedésnek indult a vizsgált mutató, és ez a “felívelés”- kisebb megszakításokkal – a mai napig tart.

MSZP: “MAGYARORSZÁG MINDANNYIUNKÉ”

Viszonylagos stabilitás tapasztalható az MSZP lakossági megítélésének ugyanezen időszakokban: a tavalyi év 29. hetétől (július közepétől) idén a 7. hétig (február elejéig) alig mutatnak eltéréseket a négy hétre görgetett átlagértékek (nem tapasztaltunk szignifikáns elmozdulásokat a párt megítélésében). Megállapítható tehát, hogy – talán elsősorban saját “tétlenségének” köszönhetően (gondolunk itt a Németh Miklós körüli bizonytalanságokra, a markáns megnyilatkozások, üzenetek hiányára) – a szocialista párt politikailag nem profitált a kormányzó pártok között kialakult konfliktusból. Ez év március elejére a két párt rokonszenv-indexe – a vizsgált több mint egy éves időintervallumban először és mindezidáig utoljára – “összeért”, holott a két görbe “szignifikáns távolságban” halad egymástól (vagyis az MSZP lakossági megítélése a mai napig a legkedvezőbb a pártok között).



MIT MUTATNAK A PÁRTPREFERENCIÁK?


Tanulságos összevetni a pártszimpátiák alakulását a biztos szavazók, valamely pártot választók véleményváltozásaival. Adatbázisunkból – az előzőekhez hasonló módon – idősoros adatokat készítettünk a lakosság körülbelül harmadát kitevő “részsokaságra” is. Ez esetben az ún. “elsődleges pártpreferenciák” százalékértékeit (az érdemben válaszolók hány százaléka szavazna a vizsgálatba bevont három pártra) elemezzük, hasonló módon négy hetes görgetett átlagértékeink révén (lásd a 2. ábrát).

HASONLÓSÁGOK…

Már az első pillanatra szembetűnik, hogy a két vizsgálati módszer sok szempontból ugyanazt az eredményt mutatja: egyrészt közös az a megállapítás mindkét esetben, hogy a magyar lakosság élénk reakciói követnek egyes politikai történéseket (gondolunk itt a tavalyi év közepén jól kimutatható “politikai hullámvölgyre” a 24-25. hét környékén és a 41. hetet követően, a “Székely-botrány” fiatal demokratákra gyakorolt hatására), másrészt az is kitűnik, hogy a magyar lakosság politikai értékítélete jelentősen “átrendeződött” (elsősorban az FKGP és a Fidesz megítélését illetően) a kisgazda botrányokat és a fiatal demokraták reakcióit követően. Ez utóbbi hatása még ma is tart (az FKGP végleg marginalizálódni látszik, a Fidesz pedig “szorosan felzárkózott” az MSZP mögé). Szemmel látható, hogy e két párt harca dönti el a következő választást – ha csak nem éri valami “nagy horderejű” – a “Székely-botrányhoz” hasonló méretű – politikai megrázkódtatás a magyar lakosságot.

…ÉS KÜLÖNBSÉGEK

Ugyanakkor jól nyomon követhetőek a biztos szavazó, pártot választók sajátos “önmozgása” – vagyis a trendvonalak egyezőségén túl igen tanulságos különbségek fedezhetők fel az elsődleges pártpreferenciák vizsgálatakor. Egyrészt – és talán ez a legfontosabb – a két vetélkedő párt között ebben a tekintetben lényegesen kisebb már jó ideje a különbség (míg a szimpátia-mutatók szignifikánsan eltérnek a szocialisták javára, addig a két párt választási esélyeit kifejező görbék lényegében a múlt év 45. hetét – november elejét – követően a “mai napig” nem távolodnak el szignifikánsan egymástól: az 1-6% -os különbségek a hibahatáron belül esnek). Másrészt kisebb az időbeli elmozdulások mértéke is az egyes pártokon belül: míg a szimpátia-indexek a vizsgált időszakokban több mint egytucatszor (tizennégy esetben) szignifikánsan elmozdultak, addig a pártpreferencia indexek kevesebb, mint fél tucatszor (öt alkalommal) váltottak jelentősebben irányt.




TANULSÁGOK


  • Összefoglalásképpen megállapítható, hogy mindkét politikai mutató parallel idősoros vizsgálata rendkívül fontos. Különösen tanulságos a hasonlóságok és a különbségek kimutatása.
  • Az is megállapítható, hogy a trendek nagyon szoros versenyt ígérnek a két “nagy párt” között – de adataink azt is bizonyítják, hogy egy-egy jelentősebb politikai esemény mélyrehatóan megváltoztathatja, “átrendezheti” a politikai erőviszonyokat.
  • Végül megállapítható az is, hogy a “politikai barométer” mindezek vizsgálatára igen alkalmas eszköznek bizonyult.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik