Már a mozikban: Thank you for smoking

Ami ártalmas, az jó. Tudjuk. Pontosabban: a szesz (és a kábítószerek), az önbíráskodás – és a cigaretta. Egy csomóan isszák magukat hülyére/halálra (bár kevesebben, de sokan lövik magukat a függőségbe és a nemlétbe). Azt például tetszettek-e tudni, hogy kies hazánk egymillió alkoholista országa, hm? Az önbíráskodást – álmainkban Amerika visszainteget – egyelőre inkább csak az utakon gyakoroljuk, ha leelőznek, nem tűrhetjük, tartozunk az önérzetnek annyival, hogy padkára alázzuk az ötgyermekes köcsögöket. A dohányzás okozta betegségekben elhunytak száma meg nálunk a legtöbb. Nem Európában, a világon (szerintem a Tejút-rendszerben).

A év vígjátéka

Vagyis. A vacak dolgok elleni pártok feletti (hehe) nemzeti összefogás úgy kell, mint a falat teljes kiörlésű rozslisztből sütött kenyér. Említett Amerika bezzeg. Divat lett az egészség – ezt a trendet importálja hozzánk Norbi –, persze, átesve a ló másik oldalára, túlzóan, betegesen és kommunikációját elnézve egyre inkább fasisztoid módon. Amennyiben sarkító fogalmazó vagyok, mindennek tart görbe tükröt Jason Reitman (a Szellemirtók 1-2., az Ovizsaru stb. humoros szösszeneteket jegyző filmvígjáték-specialista apu, Ivan Reitman gyermeke). Olyan ügyesen és viccesen, hogy kockázat mentesen merem kijelenteni: a Thank you for smoking az év vígjátéka. Illetve szarkazmusban, iróniában és gúnyban bővelkedő fekete humorú komédiája.

A halálkommandó királya

Főhőse, Nick (Aaron Eckhart) a dohányipari szövetség fő kommunikátora, akkor kell rábeszélnie az embereket a füstölésre, amikor minden ellene szól (fő az egészség, ugye). Megoldja. Első osztályú a „beszélőkéje”, vitában verhetetlen – okulásul ajánlom figyelmébe minden embermentő és bolygóvédő szervezet szóvivőjének Nick tévéshow-beli szereplését –, erkölcsi alapja, hogy mindenkinek pártját kell fogni valakinek, még a rosszfiúknak is. Barátaival, a szeszkonglomerátum és a fegyvergyártók képviselőjével alkotják a „halálkommandót”, ahol Nick a király (hiszen a bagó miatt naponta 1200 halnak meg). Ez is egy munka. De azért következményekkel… Mindenbe belefér egy kis tengerentúli szirup, Nick magánéletének kudarca (elvált a feleségétől) és a fiával (Cameron Bright) való ambivalens kapcsolata. Mindez a máz azonban semmit sem von le a film eredetiségéből, remek humorából, párbeszédeiből. Alatta ott gomolyog a szatíra gyilkos füstje.