Nagyban megy a találgatás, kik lehetettek azok a politikusok, akik luxusprostituáltak szolgálatait vették igénybe. Egy bulvárlap addig kombinált, míg kihozta, mindössze négy honatya jöhet szóba, akik a nyilvánosságra került adatok alapján kisurranhattak az ülésről, hogy az ország ügyében való fáradozásuk feszültségét ily módon vezessék le.
Nemcsak a média, a nagyközönség is beszállt a tippversenybe. Vajon parlamenti képviselőről van szó? Mennyire híres az illető? Mennyire mutatja más orcáját a nyilvánosságnak? Egyszóval, mindenki tippel, és leteszi a voksát. Mindenki, kivéve a hivatalos szervek. Ők nyilván tudják, amit tudnak, de ezt nem óhajtják senkinek sem az orrára kötni.
Tényleg: miért is kellene tudnunk, kikről van szó? Kevés sérülékenyebb dolog akad a politikusi imázsnál, elég akár egy félrement mondat, és karrierek dőlhetnek be. Jó-jó, tudjuk, hogy nálunk sokszor nem elég, nyíltan elhangozhatnak hímsoviniszta kijelentések, röpködhetnek burkolt antiszemita megjegyzések, legalábbis kétértelmű, egyáltalán nem PC odamondások – és lám, a székek nem inognak meg. Sőt, megkockáztatom, van olyan is, hogy direkt politikai haszonná válik a vállalhatatlan, hiszen a politikus nem tett mást, mint kimondta (kiszaladt a száján) az, amit választóinak egy része igenis gondol, aláhúz, akar. Még csak bocsánatot sem kell kérni. Minek? Az emberek tapsolnak szinte.
Miben más a kurvázás? Nos, elsősorban abban, hogy ennek senki, de senki (még, akik titokban maguk is hódolnak ennek) nem fog nyíltan a bűnös mellé állni. Főleg, ha a tény merőben ellentétes azzal, amit az illető a nyilvánosság előtt mutat. Persze, gyorsan hozzáteszem: nincs az a politikus, aki arra építeni a karrierjét, hogy örömlányokkal mulatozik. Ráadásul, jelen esetben a szóba került összegek sem alacsonyak. 160-180 ezer egy, bocsánat, két menetért, – hiszen a kislány helyben állítólag követelte a másodikért a ráadást – nem kis összeg. De a nyilvánosságra került hatvan-nyolcvanezrek sem. Feltételezve, hogy nem csupán egyszeri botlásokról van szó, igen csinos összeget tesz ki a szolgáltatások igénybevétele.
Miből telik erre? Talán az el nem számolandó lakhatási támogatásból? Honnan csurran-cseppen ennyi pusztán egyetlen szenvedélyre? (Vicces lenne, ha kiderülne, hogy egyesek a Parlamenthez közel lévő hotelben töltött pásztorórákat valamilyen módon el is számolták volna…)
Nekik, a politikusoknak egyértelmű érdeke tehát az eltussolás. Kinek az érdeke még? Természetesen a pártjuknak. És ki tudja elintézni, hogy semmi ki ne szivároghasson? Megint csak természetesen a párt, a hosszú kezű barát, aki segít, ha baj van. És most baj van, ez nem kérdés. Megy a terelés, reflektorfénybe került már több üzletember és médiaszemélyiség. No, de ez rendben van, koncot a népnek. Igen ám, de az említettek általában nem közpénzből, a köz akaratlan támogatásával, a közt képviselve állnak előttünk. Ők nem hirdettek soha, semmilyen módon álszent eszméket, nem álltak piedesztálon. Ám a piedesztálról könnyű leesni.
