Lánczi András a Századvég sikerének is tartja a kétharmad körüli Fidesz-teljesítményt. Az általa vállaltan pártosnak nevezett alapítványnak ugyanis sok munkája van a kormány, a Miniszterelnökség eredményeiben. Ugyanakkor elismerte, ha a balos értelmiségiek nem nyomják össze az ellenzéki pártokat, azok külön listán, de koordinált egyéni jelöltállítással valószínűleg jobb eredményt érhettek volna el. A filozófus számára azonban érdekesebb a történetben az értelmiség és a politika viszonya. „A modern politika ideológiai szükségletei folytán értelmiségieket csábít, csalogat, azok könnyen el is csábulnak, hogy a politikába beavatkozzanak, de ez az ideológiákkal függ össze, pedig az ideológiáknak a politikában nincs különösebb szerepük.”
Ezért győzött Orbán
Szerinte a politika a célok és a cselekvés világa és „minden ideológiai politika halálra van ítélve, s vasárnap is arra mért halálos csapást a valóság. Kétféle politika van. Realista és utópista-racionalista. Ez a határvonal. Nem a baloldal és a jobboldal. Baloldalon is voltak realista politikusok – többre is vitték, mint az ideologikus utópisták”. A Kormányváltók ezt nem értették meg, csak filozofáltak, mellébeszéltek. Velük ellentétben Orbán Viktor már politikusként politizál, a filozófiát jutalomjátékként meghagyja Tusványosra.
Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd
Lánczi András tévedésnek tartja, hogy a populizmus az abszolút rossz megfelelője lenne. Szerinte a radikális pártok csak annyit tesznek, hogy közelebb kerülnek a realitáshoz, megneveznek problémákat, amivel neki nincs baja. A túlzott hatalommal sincs, hiszen mi alkotmányos berendezkedésben élünk. A filozófus idézi ugyan Lord Actont – „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál” – , de szerinte Magyarországon kétharmadnál sem abszolút a hatalom, amelynek ráadásul nem csak kívülről lehet ellensúlya. Belülről is van. Ő is mindig azt mondta, írta, amit gondolt.
Ezért lett kétharmad
Maradva az abszolútnál. Szerinte nincs gond a választási rendszerrel, azzal, hogy a Fidesz úgy kaphat kétharmadot, hogy a szavazók abszolút többsége ellene szavazott. Lánczi szerint – noha a szavazók fele sem tette ezt – helytálló az a mondat is, hogy „a magyarok igent mondtak az elmúlt négy évre”, mert aki nem megy el szavazni, az is dönt a politikáról. Komikusnak nevezi, hogy a baloldal a győzelem mértékét, a legitimitást igyekszik megkérdőjelezni, miközben „ők maguk is azt mondták a választás napján: aki nem megy el, az Orbán Viktort támogatja. Valóban. Ez történt”.
Ugyanakkor reméli, egyszeri esemény volt, hogy a Fidesz a sajtó egy részét (a Hír24-et is – a szerk.) nem engedte be a választási központba. „Baj akkor van, ha ez rendszerszerűvé válik.” A riporter rendszerszerűségre utaló példái közé sorolt Kerényi-féle kultúrharcról Lánczi András azt mondta: úgy tudja, a folyóiratterv lekerült a napirendről. A felcsúti stadion vélhetőleg aránytévesztés, azt viszont kétli, hogy „ez a hatalom korlátlanságát, a megalomániát mutatná. Sokkal inkább azt, hogy a miniszterelnök van egy gyenge pontja. A futball”.
Orbán tévedése
Lánczi szerint „az a baja a magyar futballnak, hogy évtizedek alatt felemésztette minden tőkéjét: az anyagit, a morálist és a tudástőkéjét is. A vízilabdásoknak lehet, hogy néhány évig nem megy, de ott van a tőke, amely termőre fordulhat. A fociban ilyen nincs”. A miniszterelnök itt szerinte téved, de ennek nincs köze a hatalomhoz, inkább emberi gyengeség. Nincs nagy jelentősége. Annak sokkal inkább, hogy az ember szeretné tudni, hogy egy nagyobb egész része valaminek, ami „kiemeli őt szegényes énjéből”. Az embereknek valami többlet kell, ezért mondja a kormányfő, hogy „erős Magyarországot akar. Ez értelmezhető, ennek részévé lehet válni, kielégítheti a természetes emberi vágyat: hogy értelme legyen mindannak, amit teszünk”. További részletek az interjúból a Heti Válasz legfrissebb számában.
