„1) 1998 óta nem nyert párt ilyen kevés szavazattal választást.” Az elemző szerint nem igaz, hogy az ország szőröstül-bőröstül a Fideszt akarja, csak épp Orbán Viktornak volt/maradt kétmillió olyan szavazója, aki bárhova követi. Ez sem kevés, de a „700 ezer voksnyi mínusz sem, amely – miként ezt a ciklus folyamán végig láthattuk – nem jelent meg az ellenzéki oldalon”.
2) Lakner szerint az már önmagában gond, ha a választók 40 százaléka nem szavaz, „mert a részvétel önértékkel bír”. Most a kormányváltást gátolta a passzivitás, ami annak volt a következménye, „hogy e választók nem kaptak impulzust, reményt”.
3) A régi balliberális tábor eltűnt, nincs többé. Értelmetlenek voltak az erőfeszítések, amelyek visszaállítására irányultak. „Kedvenc véleményvezéreink összeállása nem a sikert, csak a politikai retrotévét hozza el nekünk, szellemképpel és recsegő hangszóróval. 1,2 millió szavazat jön ezzel össze, és ebben már azok is benne vannak, akik jobb meggyőződésük ellenére megerőltették magukat, hogy ide szavazzanak” – írja az elemző, aki szerint „muszáj lesz beszélni a felelősségről”.
4) Ha a rendszer a hibás a vereségért, akkor az előttünk álló két választást ugyanúgy el fogja veszteni az ellenzék, mint a mostanit. Ha a rendszerkritika csak önfelmentés, akkor a rendszerkritika is súlyát veszti. Máshogy kell ellenzékinek lenni ezután – teszi hozzá.
5) Az LMP visszajutott a startmezőre. Ugyanaz a heterogén szavazóbázisú protestpárt, mint volt, ugyanazokat akarja leváltani, akiket hiába akart leváltani korábban is. A szakadás oka ez a kudarc volt. Tiszteletet érdemel a következetes politika, amely az elmúlt egy évben ismét 5 százalék fölé vitte az LMP-t. Nagy teljesítmény ez, de Lakner – bár elismeri, tévedhet – mégsem látja, hogy ebből a csírából kinőhetne valami.
6) Szerinte a kapujában állunk annak, hogy lengyel típusú pártrendszer jöjjön létre Magyarországon (nyilván pontatlan az analógia), csak eggyel jobbra. Nálunk nincs Tusk, de van Kaczynski; ő van kormányon. tőle jobbra a Jobbik próbálkozhat azzal, hogy váltópárt legyen – nem mintha a NER-ben lenne váltópárti pozíció. “Ha Orbán hatalma bármi okból megrendül, könnyen a Jobbik jöhet utána.”
7) A legnagyobb veszély, hogy nem Orbán fog konszolidálni, hanem mi fogunk konszolidálódni, rezisztencia helyett rezignáció, rendszer-ellenzékiség helyett retorika, ellenállás helyett asszisztálás. A törés utáni folyamatosság: kollaboráció. Rettenetes veszély ez az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a tartalékok hiánya, de azt is mondhatná, a szabadsághiány miatt. Sokan az országhatáron állnak, mások belső határvonalhoz érkeztek – jósolta az elemző Facebook-oldalán.
