A megemlékezésre abból az alkalomból került sor, hogy az egykori keletnémet kommunista hatóságok pontosan 50 évvel ezelőtt, 1961 augusztus 13-án kezdtek hozzá a Berlin keleti és nyugati felét 28 éven keresztül mesterségesen elválasztó, 155 kilométer hosszúságú fal felépítéséhez.
Ezernél több halott
Pontosan déli 12 órakor megállt az élet Berlinben és az egész országban. Az emberek egyperces csenddel emlékeztek az áldozatokra. Berlinben délben megszólaltak a harangok, és egy percre leálltak a buszok, a villamosok és a vonatok. A hivatalos épületeken a zászlókat mindenütt félárbocra eresztették, amihez hasonlóra évek óta nem került sor Németországban.
Hivatalos adatok szerint az egykor NDK határőrei a falnál menekülés közben 136 személy életét oltották ki, egyes szervezetek azonban az áldozatok számát több mint ezerre teszik.
Merkel is ott volt
A központi megemlékezést a Berlin keleti felében fekvő Bernauer Strassén lévő emlékhelyen tartották valamennyi német politikai vezető, köztük Angela Merkel kancellár részvételével. A Bernauer Strasse annak idején Berlin megosztottságának szimbóluma volt, a házak egy része a város keleti, másik része pedig nyugati feléhez tartozott. A világsajtót akkoriban bejárták a ma is elborzasztó felvételek arról, ahogy augusztus 13-án reggel az emberek életüket kockáztatva az ablakokból kiugrálva igyekeznek Nyugatra menekülni.
Christian Wulff államfő beszédében az emlékezés szükségességét hangsúlyozta. Köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a fal csaknem három évtizeddel később történt lebontását. Háláját fejezte ki mindenekelőtt az egykori NDK ellenzéki polgárjogi mozgalmának, továbbá többek között a magyar és a lengyel szabadságmozgalmaknak, Helmut Kohlnak, a német egység kancellárjának és Mihail Gorbacsov volt szovjet vezetőnek. A fal összeomlása bebizonyította, hogy a szabadság legyőzhetetlen – hangsúlyozta az elnök, aki szerint ezt a szabadságot becsülni és védeni kell.
Diktatúra elleni lázadás
Az államfő a leghatározottabban elítélte azokat a nézeteket, amelyek szerint a falra – úgymond – egyfajta antifasiszta szembenállás vagy az akkori keleti tömb védelme érdekében volt szükség. A fel felépítése semmivel nem igazolható – fogalmazott Wulff, emlékeztetve arra: az akkori keletnémet kommunista vezetés azt saját népe ellen építette, a fallal saját népétől való félelmét bizonyította.
Emlékeztetett arra, hogy a keletnémet lakosság jelentős része fellázadt a diktatúra ellen, felidézte a nyolcvanas évek polgárjogi mozgalmait, és úgy értékelte: a berlini fal története demonstrálta, hogy egy kisebbség által alkalmazott erőszak hosszú időn keresztül nem képes feltartóztatni az emberek – a többség – szabadságvágyát.
“Nem volt minden rossz”
Wulff elítélte azokat, akik megpróbálják megszépíteni vagy bagatellizálni az akkor történteket. Az NDK nem volt jogállam, az embereket megfosztották alapvető jogaiktól, az országban diktatúra uralkodott – mondta az elnök, aki közvetve arra is utalt: mindez nem jelenti azt, hogy az egykori keletnémet államban minden rossz volt.
Az elnök szerint a berlini fal áldozatainak emléke Németországot arra kötelezi, hogy segítse mindazokat, akik szerte a világon a demokráciáért, a szabadságért, az emberi jogokért küzdenek. Németország kötelessége az is, hogy szembeszálljon mindenfajta szélsőséges nézettel – jelentette Wulff, aki szerint az ilyen nézetek csakis diktatúrához vezetnek.
Végezetül Wulff kijelentette, hogy Németország büszke lehet arra, amit a fal leomlása óta elért. Ennek kapcsán a német újraegyesítést és az azóta elért eredményeket rendkívüli sikerként értékelte.
Hírhedt építmény
A szabadság és a demokrácia melletti elkötelezettség szükségességét emelte ki az 50 évvel ezelőtt történtekre emlékezve egy interjúban Merkel kancellár is. Angela Merkel hétéves volt és az egykori NDK-ban élt akkor, amikor a falat emelték, és visszaemlékezett arra, hogy a hírhedt építmény családját is kettészakította. Az akkori emlékek, illetve a fal 28 évvel később történt leomlása vezérlik ma is politikai pályáján – fogalmazott a kancellár.
A szombati megemlékezés egyik központi gondolata a felejtés megakadályozása volt. Christian Wulff államfő mellett Klaus Wowereit berlini polgármester és Bernd Neumann kulturális államminiszter is felhívta a figyelmet a fiatalok oktatásának felelősségére és a felvilágosítás szükségességére.
