1945. augusztus 6-án pillanatok alatt 70 ezer emberéletet, köztük túlnyomórészt civilekét követelte a ’Little Boy’ fantázianévre hallgató, első élesben bevetett atomfegyver. Az év végére több mint 100 ezren haltak meg a radioaktív sugárzás által okozott sérülések miatt. Augusztus 9-én, három nappal az első bomba ledobása után a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, és támadást indított Mandzsúria ellen, nem sokkal később pedig az amerikaiak ledobták a „Fat Man” nevű második bombát Nagaszakira. Japán augusztus 16-án feltétel nélkül kapitulált.
Nászút mentette meg Kiotót
Az amerikaiak választása többek közt azért is esett Hirosimára, mert a várost körülölelő hegyek felerősítik a robbanást, és várható volt, hogy a város túlnyomó része elpusztul a támadásban. Tokió és Kiotó is a lehetséges célpontok között szerepelt, a főváros főleg a császári palota szimbolikus értéke miatt. Azonban a támadás pszichológiai aspektusa mellett fontos volt a stratégiai rombolás mértéke is, ami előre láthatóan lényegesen nagyobb a jelentős gyárakkal és támaszpontokkal rendelkező Hirosima esetében. Érdekesség, hogy Kiotót állítólag Henry L. Stimson, a háborús ügyekért felelős miniszter mentette meg, aki köztudottan rajongott a városért, ahol egykor nászútját is töltötte.
Az amerikai hadsereg már 1940 óta hatalmas összegeket költött a bomba fejlesztésére. Az világ első kísérleti atomrobbantására 1945. július 16-án került sor az új-mexikói Alamogrodóban. A bomba megépítésén dolgozó kutatócsoport vezetője J. Robert Oppenheimer volt, de a magyar származású Teller Edének is jelentős szerepe volt a fejlesztésben.
Elmaradt harmadik világháború
Az amerikai atombombák bevetését követően a hatalmi egyensúly felborulása fenyegetett. Sztálin így írt egy levelében, melyet Igor Kurcsatovnak, a szovjet atomfegyver kifejlesztésén dolgozó csoport vezetőjének írt: „Egy egyszerű kívánság önökhöz elvtársak… Hozzanak létre nekünk atomfegyvert a lehető legrövidebb idő alatt. Jól tudják, hogy Hirosima elpusztítása az egész világot kizökkentette a helyéről. Az egyensúly felborult. Teremtsék meg a szovjet atomfegyvert és hatalmas veszélyt hárítanak el a fejünk fölül.”
1949 augusztusában a Szovjetunió is végrehajtotta első kísérleti atomrobbantását, és a világ második atomhatalmává vált. Megszületett a bipoláris világrend, és elkezdődött a negyven éven át tartó hidegháború. A szovjeteket követte Nagy-Britannia majd Franciaország. Mindketten a szovjet fenyegetés elhárítására hivatkoztak, de valójában nagy szerepet játszott fegyverkezésükben elvesztett világhatalmi pozícióik visszaszerzésének vágya, valamint belpolitikai tényezők is.
Kölcsönös fenyegetettség
Kína 1964-ben jutott fegyverhez, melyet a szomszédos Szovjetunió túlerejének ellensúlyozására épített meg. A kínai atomfegyver okozta fenyegetettség hatására India is fegyverkezni kezdett, ennek pedig egyenes következménye lett Pakisztán nukleáris törekvése, így lett és mind a mai napig maradt az első nukleáris fegyverrel rendelkező iszlám állam.
Izrael kivételnek tekinthető, egyrészt azért, mert a zsidó állam a mai napig nem ismerte el hivatalosan, hogy rendelkezik atomfegyverrel. Ennek legfőbb oka, hogy egy hivatalos bejelentést követően a környező arab hatalmak kénytelenek lennének követni példáját és fegyverkezésbe kezdeni, a presztízsveszteség elkerülése érdekében. Egy átláthatatlan közel-keleti atomfegyverkezésnek pedig beláthatatlan következményei lennének. Ezért tart a legtöbb arab állam ma az iráni atomfegyver létrehozásától is.
Láncreakció
Az atomfegyverek megjelenése egyfajta láncreakciót generált. Az atomhatalmak klubja 1968-ig nyitva állt, azonban az ekkor megszülető Atomsorompó Egyezmény céljául tűzte ki a fegyver terjedésének megállítását, távlati célja pedig a leszerelés. Öt hivatalosan elismert atomhatalom tagja az egyezménynek, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Franciaország és Nagy-Britannia. Az egyezményt a világ összes állama aláírta, kivéve Indiát, Pakisztánt, Izraelt és Észak-Koreát.
Elborzasztó a bombák által okozott hatalmas pusztítás lehetősége, ugyanakkor az elrettentő erő az atombombát még a katonai erejénél is sokkal hatékonyabb politikai fegyverré kovácsolja. A bombát nem kell bevetni, sőt még hivatkozni sem szükséges rá. Ez az elrettentés akadályozta meg, hogy a hidegháború valódi háborúvá váljon, és ez tartja kordában a mai napig a status quo megváltoztatására törekvő államokat is a teljes leszerelés bekövetkeztéig.
