Távolléti díjat többi között a rendes szabadság és a betegszabadság idejére kell elszámolni. A betegszabadság esetén a távolléti díj 70 százaléka jár a dolgozónak.
„A 2013. január és július között érvényes szabályozásban a problémát egyrészt az okozta, hogy a távolléti díj számítására a törvény kétféle módszert határozott meg. Másrészt egy speciális, a munkanapok számához nem igazodó osztószám miatt a havibéres dolgozók tényleges munkabére eltért az alapbértől minden olyan hónapban, amikor a munkavállaló (közalkalmazott) legalább egy napra szabadságra ment” – összegezte korábban az FN24-nek Murvai László, a Saldo Pénzügyi Tanácsadó és Informatikai Zrt. felnőttképzési és közbeszerzési igazgatója.
Az augusztustól érvényes változással lényegében a szabályozás visszatért a korábbi, egyszerűbb rendszerre. Ez alapján ismét mindegy, hogy a dolgozó a 30 vagy a 31 napos hónapban megy szabadságra, nem fog változni a munkabére. Mivel a távolléti díj összege nem függ az adott hónap munkanapjainak számától és a távollét időtartamától sem.
Hosszabb-rövidebb munkanapok
Lazítottak az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szabadságkiadásán is. Az ilyen típusú foglalkoztatás például a szezonális munkáknál gyakori.
Murvai László elmondta: a munkáltatónak lehetősége van arra, hogy napban adja ki a szabadságot. Ez esetben a beosztás szerinti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével valamennyi naptári napra ki kell adni a szabadságot. Továbbá a munkaszerződés szerinti napi munkaidő alapján kell az erre az időszakra járó díjazást elszámolni. Ekkor nem számít a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje.
A másik lehetőség, hogy a munkáltató a munkaidő-beosztáshoz igazodva adja ki a szabadságot, tehát azzal azonos óraszámban számolja el, és tartja nyilván – tette hozzá a Saldo szakértője.
Példa az első számításra: A munkáltató heti 20 órás munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozójánál napban tartja nyilván a szabadságolást. A munkavállaló beosztása szerint hétfőn és kedden 8-8 órát, pénteken pedig 4 órát dolgozna. Pihenőnapja a szombat és a vasárnap, de egy hét szabadságot kér.
Az Mt. 124. § (2) bekezdése alapján esetében minden nap munkanap a heti két pihenőnapját kivéve. Tehát a szabadságot hétfőtől péntekig az általános munkarend (5 nap) és az irányadó munkaidő (napi 4 óra) alkalmazásával kell elszámolni.
Példa a második számításra: Ha a munkáltató döntése alapján órában tartja nyilván a szabadságot, akkor a munkavállaló beosztásával egyezően kell elszámolnia mindezt. Ekkor az elszámolandó szabadság hétfőre és keddre 8-8 óra, péntekre pedig 4 óra, tehát így is összesen heti 20 óra lesz.
Változások a betegszabadságnál
A módosítás szintén az egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozókat érinti. Ez alapján a munkavállalót a táppénzre való jogosultságot megelőző napig betegszabadságra vonatkozó díjazás illeti meg (ez évenként legfeljebb 15 nap lehet).
A módosító törvény hatályon kívül helyezte azt a kitételt, miszerint a munkaszüneti napot keresőképtelenség esetén munkanapként kell figyelembe venni, így erre a napra betegszabadságot nem lehet elszámolni. 2013. augusztustól a dolgozó munkaszüneti napi keresőképtelensége esetén az Mt. kötelező díjazást ír elő, amely a távolléti díj 70 százaléka.