A válság ellenére – vagy talán épp annak következtében – egyre szélesebb körben nő az interim menedzsment iránt érdeklődő cégek száma, emellett egyre több a potenciális „kölcsönmenedzser” is – derült ki az Interim Menedzsment Resoursing Kft. (IMR) és a Budapest Business Journal közös felméréséből.
A menedzserek közel kétharmada a személyes kapcsolatain, a saját hálózatrendszerén keresztül kapja a megbízásokat. Két évvel ezelőtt még a 80 százalékuk így jutott megbízásokhoz. A többiek „szervezett formában”, tanácsadó cégeken keresztül kapnak ajánlatokat. Összességében 250-300 ilyen menedzser dolgozik ma az IMR „védőszárnya” alatt.
Interim menedzsereket leginkább az FMCG-vállalatok (azaz a tartós fogyasztási cikkeket gyártók), a kereskedelmi és az autóipari cégek, illetve a gyógyszergyártás területén alkalmaznak. 2008-ban a vállalkozások több mint egyharmada három hónapnál kevesebb időre alkalmazott interimet. Ez két év alatt megváltozott: ilyen rövid időre csak a cégek tizede köt szerződést, a legtöbben hosszú projektekre alkalmazzák őket. Vannak olyan projektek – például átszervezések lebonyolítása vagy az SAP-rendszer bevezetése – amelyek akár másfél évig is eltarthatnak – mondta a kutatást bemutató sajtótájékoztatón ennek kapcsán Lipcsei András, az IRM ügyvezető partnere.
Hat-hét évvel ezelőtt egy interim menedzser általában az 50-55 éves korosztályból került ki, napjainkra azonban egyre több közöttük a fiatal. Ennek nemcsak az az oka, hogy sok tehetséges negyvenes menedzser veszítette el a munkáját a válság miatt, hanem az is, hogy megváltozott a szemléletük. Az interim menedzseri lét egy másfajta életformát jelent, mint amikor valaki állásban van egy cégnél. Sokkal változatosabb, pörgőbb, de emiatt bizonytalanabb is. Kevesebb nő vállalja ezt, mint férfi, és ők is a fiatalabb korosztályból kerülnek ki. Előfordul olyan helyzet is, hogy egy „bérelt vezető” annyira megtetszik a cég tulajdonosának, hogy állandóra fel akarja venni, ám – mint ahogy Lipcsei András mesélte – ezek az emberek a leggyakrabban visszautasítják az ilyen lehetőségeket, és újabb kihívás után néznek.
A napidíjakra is rákérdeztek a kutatásban. Az interimeknek csak a 3 százaléka keres kevesebbet egy nap alatt 30 ezer forintnál, a legtöbben – 62 százalékuk – 70 ezer és 180 ezer forint közötti összeget kap egy munkanapra. Napi 220 ezernél többet szintén nem sokan vihetnek haza, a „beugró” vezetőknek csupán a 4 százalékának jár ennyi. Tóth Tamás, az IMR ügyvezető partnere felhívta a figyelmet: a külső menedzserek általában többet keresnek, mint az állandó munkaerő, ugyanis az ő tudásukat egy-egy bonyolult projektre, krízishelyzetre „veszi bérbe” a cég, és extra teljesítményt kell nyújtaniuk. A bérek nem igazán változtak 2008 óta, ezt az ügyvezető a válsággal magyarázta, hozzátéve: Európában 1000 euró (körülbelül 280 ezer forint) körül kezdődik egy interim menedzser napidíja.
Szeleczky Zsuzsanna, aki gyakorló interim menedzserként vett részt a kutatás bemutatóján, felhívta a figyelmet: hazánkban még csak a nagyobb cégek, illetve a külföldi tulajdonúak veszik igénybe ezeket a szakembereket. Szerinte a dinamikusan fejlődő kis- és közepes vállalatoknak is sokszor szüksége lenne ilyen menedzserek alkalmazására.
Mi az az interim menedzsment?
Egy érett, határozott, tapasztalt és legalább tízéves szakmai gyakorlattal rendelkező menedzser tervezett időszakra szóló alkalmazása tervezett keretek között. Például az egyik vezető szülési szabadságának idejére vagy hirtelen fellépő hiány pótlására szerződtetnek egy szakembert, aki nem az alkalmazottja a cégnek, külső vállalkozó. Más esetekben valamely stratégia levezénylésére hívnak egy interim menedzsert, például krízis esetén, vagy épp egy adott projekt megoldására.
