A felsőoktatás tömegesedése nem új keletű dolog: Nyugat-Európában a ’60-as években, az Amerikai Egyesült Államokban pedig már az ’50-es években elindult ez a folyamat. A posztszocialista országokban – így Magyarországon is – a ’90-es években, a rendszerváltozás után kezdődött. Az oka az volt, hogy az akkori oktatáspolitika azt gondolta, ezzel tudjuk leghamarabb utolérni Nyugat-Európát – mondta Polónyi István oktatáskutató a Tempus Közalapítvány Mit díjazna a munkáltató? című konferenciáján. A Debreceni Egyetem tanára hozzátette: hazánkban 100 ezer lakosra 4350 diplomás jut. Az OECD listáján az 50. helyen áll Magyarország a felsőfokú végzettségűek számát tekintve, globálisan a középmezőnyben tanyázunk, Ausztria és Kazahsztán társaságában. Polónyi érdekességképp megemlítette: Kuba áll az élen, Oroszországban pedig minden második felnőttnek van diplomája.
Miért jó a tömeges felsőoktatás?
Többféle magyarázata van annak, hogy miért akarnak a világon mindenhol egyre többen diplomát szerezni. A közgazdasági okok egyértelműek: a diplomások jóval magasabb fizetést kapnak, és a munkanélküliség réme sem fenyegeti őket oly mértékben, mint a középfokú végzettségűeket. A kisebbségi csoportok (például a nők) bekerülése a felsőoktatásba szintén nagyon nagy létszámnövekedést eredményezett. Egy másik elmélet szerint maga a képzés egy olyan „szolgáltatás”, amit fogyasztóként igénybe vesznek a jóléti államok polgárai – így tehát egy társadalom jólétét az is megmutathatja, hogy mennyien tanulnak. Ebből egyenesen következik a „középosztályosodás”: a középfokú végzettségű szülők azt szeretnék, hogy a gyerekük „többre vigye”, és szerezzen diplomát.
A magyar diplomások nagyon jó bérelőnyben vannak, világszerte csak a chileiek előznek meg minket. A diploma véd a munkanélküliségtől is: 2011-ben a munkanélküliek között csak 5 százaléknyi volt a főiskolát végzettek aránya, míg a szakképzetteké 13 százalék. Ám árnyalja a képet, hogy a diplomások elég nagy hányada végez olyan munkát, amelyhez valójában nem szükséges a felsőfokú végzettség. A szolgáltatói szektorban emelkedett meg nagyon az igény, valamint az állami intézményeknél fordul elő gyakran, hogy „beiskolázzák” a munkatársakat (általában a magasabb bér miatt). Polónyi szerint azonban ez nem biztos, hogy baj.
A tömegesedés megállíthatatlan
A világ egyre inkább arra halad, hogy minél több gyereket a felsőoktatásba próbálnak terelni, ám úgy, hogy utána munkát is adjanak nekik. A bolognai rendszer sajátossága az átjárhatóság, az alapszakok meghatározásánál például az szerepel, hogy ez egy olyan képzés, amely az európai munkaerőpiacon hasznosítható tudást ad – ez pedig eléggé tágan értelmezhető. A szakosodás, az elméleti ismeretek megtanulása majd a mesterképzés feladata lesz, az alapszakokon a diákok – ahogy a neve is mutatja – az alapokat sajátítják el, amelyre majd építkezni lehet.
Franciaországban nagyon sok nő taníttatása „kidobott pénz”, ha abból a szempontból közelítjük meg a kérdést, hogy a munkaerőpiacon hogyan hasznosítják a tanultakat – ugyanis igen sokan nem is kezdenek el dolgozni, mert férjhez mennek, és a párjuk eltartja őket. Japánban létrehoztak egy olyan, kimondottan nőknek szóló felsőoktatási szakot, amely célzottan azok a nők végeznek el, akik tanulni akarnak, de dolgozni nem. Megszerzik az általános műveltséget, kezükben van egy diploma, majd ezzel férjhez mennek, és nem vállalnak állást.
Lehet rossz egy diploma?
Az I. világháború előtt iszonyú sokan jártak jogi képzésre, ezeknek az embereknek a nagy része soha nem lett jogász, csak családi nyomásra végezte el azt az iskolát, amelyet a társadalmi státuszához szükséges volt, és az apja, nagyapja is ezt tanulta. A kommunizmus időszakában a műszaki képzéseket erőltette az állam, ma a kormány a műszaki és a természettudományi diplomák megszerzésére ösztönözné a fiatalokat. Ezzel szemben mégis a gazdasági, társadalomtudományi szakok népszerűek.
Hogy mi számít divatszakmának, állandóan változik, ez valójában nem tervezhető. A diplomák minősége sem igazán mérhető, hiszen csak sok év múlva látható, hogy mire használhatja a tudását valaki. Polónyi szerint minőség mérése is kétséges: az egyes rangsorok más-más szempontok alapján állítják fel az egyetemek és a főiskolák toplistáit. Példaként említette a sanghaji rangsort, amely azt is vizsgálja, hogy az oktatók között hány Nobel-díjast tud felmutatni az intézmény.
Világszerte a közepesnél kicsit jobban álló országokban – például Magyarország is ilyen – mindenhol nő a felsőoktatásban tanulók száma – hívta fel a figyelmet Polónyi István. Ám fontos, hogy a jelentkezéseknél, a „bemenetnél” a gazdasági tényezők nem igazán hatnak, emiatt a szakember szerint nincs értelme annak, hogy az állam annak alapján határozza meg a keretszámokat, hogy a munkaerőpiacnak mire lenne szüksége.
Polónyi István elmondta: hibás az a megközelítés, hogy a keretszámokat rendezik át, ugyanis manapság – a Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai alapján – egy vegyész vagy egy biológus tud a legnehezebben elhelyezkedni. A keretszámok átrendezése, csökkentése másféle problémát is okozhat: a vidéki főiskolák és egyetemek egy-egy régió fiataljainak jelentenek tanulási lehetőséget, emiatt a keretszámok elosztása őket nagyon érzékenyen érintette. Az oktatáskutató szerint például egy szegény, ám tehetséges hajdúnánási gyerek családja nem engedheti majd meg magának, hogy a Pestre küldje tanulni a diákot.
Ami a munkaadónak is jó
A Tempus Közalapítvány kiírt egy pályázatot, amelyre felsőoktatási kurzusok jelentkezhettek. A Mit díjazna a munkáltató? pályázaton négy első helyezettet és egy különdíjast választottak ki. A kritériumrendszert a BME Management Szakkollégium hallgatói készítettek el, és vállalati HR-szakemberek segítségével. Kiderült: a munkaadók olyan frissdiplomásokkal szeretnének együtt dolgozni, akik jó szervezők, megfelelő kommunikációs készségekkel rendelkeznek, képesek a csapatmunkára, problémamegoldó-képességük átlagon felüli, emellett professzionalitás jellemzi őket. Az öt kurzus erre készíti fel a fiatalokat.
Komplex vállalati tervezés (Széchenyi István Egyetem)
Turisztikai projektmenedzsment (Kodolányi János Főiskola)
Alkalmazásfejlesztés Android és iOS platformra (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
Különdíj: Karriermenedzsment tréning – Az álláskeresés lépései (ELTE)
