A koncesszióhosszabbításnak dobott első mentőövet még lelkes egyetértésben szavazták le a parlament kulturális bizottságában a jobboldali pártok, nem utolsósorban azért, mert már beterjesztése mögött sandaságot sejtettek. A kancelláriaminiszter ugyanis egy nappal korábban nyújtotta be a nyúlfarknyi törvényjavaslatot, semhogy – utolsóként – a szocialista párt elnöksége is foglalkozott volna az eredeti tervezettel. (Az eredmény ismert: az MSZP végül kihátrált az előterjesztés mögül, így elveszett az esély, hogy össze lehet kovácsolni a szükséges kétharmados támogatást az anyag mögé.)
Csak röviden
A január elsejével alig két hónapra életbe léptetni javasolt módosítás értelmében a 2009-ben lejáró koncessziókat digitális vállalások ellenében a médiahatóság legfeljebb öt évvel meghosszabbíthatná, de maximum az analóg leállás időpontjáig. A munka rohamtempóban zajlana: egy hónap állna rendelkezésre az igénybejelentésre, ugyanennyi a döntéshozatalra. Ha valamelyik frekvenciaengedélyt nem akarnák megújítani, szintén február utolsó napjáig kellene azt megpályáztatni.
Nem tétlenkedett a magát médiaügyekben nem túl gyakran exponáló Ágh Péter sem: a fideszes képviselő indítványában hasonló határidők szerepelnek, csak gyökeresen más feltételek. A már csak rádiók számára nyitott hosszabbítási eljárást a digitális multiplexpályázatnál már bemutatkozott ötpárti bizottság felügyelné, s ha valamelyik frekvencia nem kelne el, azt már a Nemzeti Hírközlési Hatóság hirdethetné meg.
Precedens
A „ki-ki a maga portája előtt söprögessen” elvből kiindulva sokan azt feltételezik: a javaslat borítékolja a Danubius és a Sláger hosszabbítását, hiszen valószínűtlen, hogy az ORTT hatáskört akarna kiadni a kezéből. Márpedig ha nem a most műsort szolgáltatókat hozza ki győztesnek, ezt teszi.
Más kérdés, hogy a rendelkezésére álló kilenc hónapban le tudja-e zavarni a pályázatot az NHH, amelynek feladata nem a pályázat közzétételével indul, hiszen ez idő alatt elő is kell készítenie a dokumentációt. Szakértők szerint veszélyes folyamatokat indíthat be a bizottságban az e megtoldással már ötpárti lelkesedéssel támogatott anyag, hiszen hivatkozási alapot teremthet némi hatáskör-átrendezéshez. Ha ugyanis egyszer frekvenciaügyekben is döntési helyzetbe kerülnek az ötpárti urak, nehéz lesz valaha is elvonni tőlük ezt a jogot – hangzik az érvelés.
Átstartolás
A frakciók egy-egy tagja alkotta csapatnak azonban életbevágó volna, hogy a felszínen tartsák magukat – így próbálva felmelegíteni a médiatörvény-javaslatukat, amely az elmúlt két hét viharai ellenére nem is áll rosszul. Már csak azért sem, mert a javaslattevők lehetnek offenzívában, elég annyit tenniük, hogy kiemelik az anyagból a legtöbbet bírált pontokat: például a „médiarendőrség” és a szerkesztői felelősség ötletét, az utóbbi helyére akár egy az oknyomozó újságírók védelmét szolgáló passzust iktatva. Ebben az esetben ugyanis nyugodt szívvel kérhetnék fel valamennyi érdekeltet: mondják meg, miért nem tartják elfogadhatónak az anyagot. Merthogy a nyilvánosságra került (vagy a színfalak mögött körözött) szakvélemények zöme a november elején nyilvánosságra hozott ötpárti tervezet bírálatára szorítkozik. Ellenjavaslattal csak néhányan éltek, ráadásul az építő jellegű felvetések zöme idő hiányában nem is alapulhatott valamiféle hatástanulmányon. Ahogy hiányolhatjuk a javasolt lépések magyarán: ha az ötösfogat ismét nekilát a munkának, pár szépészeti beavatkozás árán jövőre akár új médiatörvénye is lehet Magyarországnak – olyan, amely a mostaninál is több politikai beleszólást tesz lehetővé.
