Az Europasaurus holgeri nevű új faj alig több mint 6 m hosszú volt az orra hegyétől a farka végéig. Összehasonlításképpen, híresebb rokona, a Diplodocus hossza elérte az elképesztő 27 métert.
A bonni egyetem munkatársa, Martin Sander vezette kutatócsoport legalább 10 dinoszauruszegyed maradványait ásta ki az észak-németországi Hannover közelében lévő kőbányában. A fölfedezésről a Nature e heti számában számolnak be.
A legtöbb szauropoda hatalmas, hosszú nyakú állat volt, ami lehetővé tette számukra, hogy elképesztő területeket legeljenek le. Amikor a mostani csontokra ráakadtak, Sander csoportja azt gondolta, hogy fiatal dinoszauruszokra találtak. A vizsgálatok azonban föltárták, hogy a csontoknak a felnőtt dinoszauruszokéihoz hasonló a szerkezetük, és a legnagyobb, 6,2 m-es dinoszauruszban a csontok már teljesen kifejlődtek.
A terület, ahol a csontokra találtak, jelentős részben víz alatt volt, amikor a dinoszauruszok ott éltek, úgy 150 millió éve, teszik hozzá a kutatók. Azok a szigetek, ahol a dinoszauruszok éltek, bizonyára nem bővelkedtek táplálékban, ezért az evolúció előnyben részesítette a kisebb hüllőket.
Az ilyen szigeti törpévé válásokra hasonló, újabb keletű példa az indonéziai Flores szigetén található, amely alig néhány ezer évvel ezelőttig otthont adott olyan fajoknak, mint a törpe elefántok és a Homo floresiensis apró emberek.
Az evolúciókutatók úgy vélik, hogy törpe fajok nagyobb valószínűséggel alakulnak ki szigeteken, mivel a populáció ott általában kisebb és genetikailag izolált, ami azt jelenti, hogy a fajok gyorsan specializálttá válnak.
„A kis dinoszauruszok bizonyára az alsó-szászországi medencét körülvevő egyik nagyobb szigeten éltek” – írja Sander és csoportja. – „Ez arra utal, hogy az állat egy szigeti törpe faj, amely nagyobb ősből fejlődött ki a növekedési ráta csökkenésével.”