A Proceedings of the National Academies of Science folyóiratban közzétett kutatás az első olyan tanulmány, amely kísérletileg bebizonyítja, hogy a párzásnál előnyt jelentő tulajdonságok egyikébe befektetett energia valamelyik másik tulajdonságtól von el erőforrást.
Az Onthophagus nembe tartozó hím ganéjtúró bogarak nevezetesek nagy méretükről és szarvaik sokféleségéről. Egyes fajokban a szarvak a hímek testhosszúságának 40 százalékát is kitehetik. Ezek a színjátszó bogarak cifra ékítményeiket a vetélytársak elleni küzdelemre és az alagutak eltorlaszolására használják, ahol a nőstényekkel párzanak.
A vetélkedés azonban ezzel még nem ér véget, mivel a nőstények gyakran több hímmel is párosodnak. Ezekben a fajokban a nőstény belsejébe került különféle hímekből származó hímivarsejteknek is meg kell küzdeniük, hogy melyik egyedből származók termékenyítik meg a petéket.
Általában úgy vélik, hogy azoknak a hímeknek van a legtöbb esélyük a sikeres szaporodásra, amelyek a legtöbb spermiumot termelik, így– a szarv mellett – a herék kapacitása is fontos a hímek közti vetélkedésben – nyilatkozta a nemzetközi hírügynökségeknek Douglas Emlen, a tanulmány társszerzője, a missoulai Montana Egyetem tudósa.
A gond az, hogy a szervek fejlődéséhez korlátozottan állnak rendelkezésre az erőforrások. Egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy a szarv mérete fordított arányban áll más sajátosságokkal, ilyen például a szem, a szárny vagy a csáp mérete.
Emlen és munkatársa, Leigh Simmons, a Crawleyban lévő Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója arra volt kíváncsi, vajon ez a fordított arány megfigyelhető-e a különböző párosodással kapcsolatos szerveknél is. Kísérletileg megakadályozták az Onthophagus nigriventris lárváinak szarvfejlődését. Ehhez égetéssel elpusztították a lárvák felszínén a normális esetben szarvvá fejlődő sejteket.
A két tudós azt tapasztalta, hogy a normálisan fejlődő kontrollcsoporthoz képest a szarv nélküli hímek nagyobb kifejlett bogarakká alakultak jelentősen nagyobb herékkel. Általánosságban a kutatók fordított arányosságot tapasztaltak a szarv és a herék mérete között.
Más Onthophagus fajok szarv–here arányát is megvizsgálták, és ezeknél nem tapasztaltak ilyen fordított arányosságot. Ebből arra következtettek, hogy sok bogár „megoldotta” az evolúció folyamán, hogy kellően nagy szarvat fejlesszen, de heréi se „menjenek össze”. A sikeres szaporodás szempontjából ugyanis egyértelműen a herék mérete a döntő.
„A kompromisszumos megoldások alapvetőek a biológiában, mégis mindig meglep bennünket, hányféle formában és módon valósulhat meg az élőlények evolúciója folyamán” – mondja Emlen.
