Élet-Stílus

Csütörtöktől a mozikban: C.R.A.Z.Y.

Az ötgyermekes kanadai nagycsalád karácsonykor született negyedik fia kilóg a sorból. Fiatalkorát azzal tölti, hogy önmagával – hajlamával – viaskodik, és apja szeretetéért küzd.

Eredeti cím:


C. R. A. Z. Y.;
kanadai, 2005; 127 perc;
Rendező:
Jean-Marc Vallée;
Forgatókönyvíró: François Boulay, Jean-Marc Vallée;
Operatőr:
Pierre Mignot;
Zene:
David Bowie, Pink Floyd, The Rolling Stones;
Producer:
Pierre Even, Jean-Marc Vallée;
Szereplők:
Michel Côté, Marc-André Grondin, Danielle Proulx,Pierre-Luc Brillant
Mozistart:
július 13.,
Forgalmazó:
Budapest Film;
A film honlapja

Családba nem üt a menykő, mondják, pedig dehogyisnem, a sistergő istennyila még a szorosra zárt rokoni kötelékek közé is becsap, különösen, ha nem olyan szorosak. A quebeci francia–kanadai Beaulieu família átlagcsalád, kétkezi melós apával, háztartásbeli anyával (akinek vasalós pirítós a specialitása). Három „normális” fiúgyerek után a negyedik, Zachary kilóg a sorból, talán természetfeletti képességei vannak, talán természetellenes vonzalma (a saját neméhez). Éppen Jézussal egy napon születik – december 25-én –, a megváltás és hit végigvonul ifjonti kis életén. És a különösség, különcség.

Mindez azonban csak hetedik éve felé tolul elő hatványozottabban, addig apa (Michel Côté) és fia két jó barát, csibészek, cinkosok. Kapcsuk (ekkor még) attól sem lazul, hogy ötté egészedik ki az utódnemzetség, a fiak nevének kezdőbetűi (Christian, Raymond, Antoine, Zachary, Yvan) pedig az atyai kedvenc slágerina, Patsy Cline kedvenc számának címét (Crazy) adják (és magyarázzák a filmcímet). A srácok között akad intellektuális észember, perisztaltikában jeles sportoló, mindörökre lázadó társadalmon kívüli, közös bennük, hogy mindegyik önfeledten buzizza Zacet (Marc-André Grondin), tudják-érzik azt, amit a családfő elfogadni képtelen: ez a fia más, mint a többi.

Jean-Marc Vallée (Veszett szenvedély) filmjében fontos szerephez jut a zene. A főhős párhuzama az androgün – kétnemű, még inkább: nem nélküli – David Bowie-val a film lényeges motívuma, így az elhangzó hetvenes és nyolcvanas évekbeli muzsikák (Bowie, Pink Floyd, Rolling Stones) nemcsak az aláfestő hangulatot, a jellemszínesítést szolgálják (utóbbira a rendező az apánál egy Charles Aznavour-számot használ, amit hősünk minden ünnepi alkalomkor prezentál).

Vallée filmje nem pusztán jól megrajzolt karakterekkel feltöltött családregény, komikus (vicces) és tragikus pillanatokkal, hanem egy apa és fia árnyaltan megfestett, összetett portréja (a film főhőse-elbeszélője Zachary). Az odahaza számtalan nemzeti filmdíjjal honorált pannó gazdag szövetű, tartalmas és érzékeny alkotás.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik