A sci-fi cselekménye 2048-ban zajlik, amikor Párizsban már a muzulmánok uralkodnak, az Eiffel-torony a világ legmagasabb mecsetje és a Notre-Dame is a konstantinápolyi Hagia Szofia sorsára jutott. A dátummal az írónő Orwell 1984-ére utal, annak jóslatait – némileg módosítva – helyezi egy későbbi korba. A történelmi regényeiről ismert Hudinova könyvének színvonala azonban messze elmarad a nagy angol szatirikus íróétól.
A regény szembeállítja egymással a “meggyengült és lemondó” katolicizmust és a győzedelmeskedő iszlámot, amelyet ellenfele gyengesége is erősít. Hudinova a katolikus egyház mindenfajta modernizációját ellenző, a Szentszék által kiátkozott Marcel Lefebvre érseket tartja példaképének – írta a Corriere della Sera című olasz napilap. A regénybeli Párizsban, ahol a kevés ellenálló gettóban él, létrejön az illegális fegyveres ellenállás, amely a terrorizmus módszereivel él.
Az ezzel kapcsolatos, főleg a liberálisok részéről elhangzó bírálatokra az írónő számos interjúban elmondta: az ellenállók a könyvben nem a keresztények, azok csak imádkoznak és elfogadják, hogy vallásukért mártíromságot kell szenvedniük. Az ellenállók a világiak, “az új maquisard-ok, az antifasiszta ellenállás örökösei, a modern, vallástalan társadalom maradványai.” De az ő harcuk is sikertelen lesz, nem győzhetnek, csak azért fognak fegyvert, hogy ne rabszolgaként haljanak meg.
A konzervatív pravoszláv írónő egyébként támadja mind a liberálisokat, akik véleménye szerint gyengítik a társadalom immunitását az iszlám fenyegetéssel szemben, mind a katolikus egyházat, amiért alkalmazkodik a mai világhoz. Főszereplőjét részben az utóbbi években kíméletlen iszlám-ellenességével kitűnő híres olasz újságírónőről, Oriana Fallaciról mintázta, de az ő hősnője nem tollal, hanem fegyverrel harcol.