A friss Kossuth-díjas író nagyszabású, nyelvújító vígjátéka a vérzékeny és naiv krónika műfaji megjelölést kapta; a felolvasószínházi előadást Keszég László rendezte. Az 1994-95-ben írt drámát – amely bár megjelent a Mohózat című kötetben és a Színház című folyóirat mellékletében is – még egyetlen magyar színház sem mutatta be. Keszég László öt éve tervezi, hogy megrendezi a komédiát, amelyben az Árpád-házi királyokat kéjesen öldöklő, hataloméhes, egyúttal megcsömörlött, hol gátlástalan, hol félhülye barbárokként ábrázolja a szerző.
Mint a Krétakör írja, az Árpádház nyelvében aligha lehet ráismerni a Csirkefej vagy akár a Koccanás szerzőjére; ez egy vérbeli, régi magyar nyelvezettel fűszerezett abszurd, amely olvasva is hangos kacagásra késztet.
Spiró György drámái meghatározó élményt jelentettek több nemzedék számára. A Csirkefej Gobbi Hilda legendás alakításával, Zsámbéki Gábor rendezésében a Katona József Színházban stílust teremtett, és ilyen darab volt az Ikszekből Major Tamásnak színpadra írt Imposztor is, méghozzá nem csak Magyarországon. Spiró a nyolcvanas évek elején új színházi nyelvet teremtett – írta a Krétakör Színház.
Több darabját – közöttük például a Kvartettet vagy a Koccanást – azóta is nagy sikerrel játsszák a magyar színházak. Spiró György 2000-ben egy interjúban úgy fogalmazott, “úgy fest a dolog, mintha a színháznak és általában a művészetnek nem lenne társadalmi jelentősége”. Hozzátette ugyanakkor, hogy ez átmeneti állapot, tíz évvel ezelőtt még nem így volt, “és a fejemet teszem rá, hogy tíz év múlva sem így lesz”.
A szombati bemutató után a színházban beszélgetést rendeznek Spiró Györggyel – tájékoztatta Lengyel Anna dramaturg, az ismertető összeállítója az MTI-t.
