Kapcsolódó linkek
A magyar kapitány szavait persze kevesen hitték el, pedig bejött, amit jósolt. Az első félidő elején az olaszok játszottak mezőnyfölényben, de komoly helyzetig nem jutottak el (az egy szem csatár Luca Tonit nagyszerűen sikerült semlegesíteni), egy-egy szélről belőtt labda, illetve átlövés veszélyes volt ugyan, ugyanakkor eredményre nem vezetett.
Nevetséges Di Natale-találat
A félidő derekán fordult a kocka, a bombaerős olasz középpályás sor egyszeriben „eltűnt”, így a mieink helyzeteket tudtak kilalakítani, sőt akadtak olyan percek, amikor az olasz tizenhatosnál folyt a játék. A szünetben a gól nélküli döntetlen állás teljeséggel megfelelt a játék képének, ezzel együtt a mieink futballja biztató volt, főleg Dzsudzsák Balázsnak sikerült felnőni a világsztárokhoz. Ezért is volt különösen fájó, hogy egy „nevetséges” góllal az olaszok megszerezték a vezetést: Andrea Pirlo verekedte át magát a védőkön, majd Antonio Di Natale felé passzolt. A cserecsatár 12 méterrel spiccel beleért a labdába, amely a kapu bal oldalába gurult. A magyar csapat szerencsére gyorsan egyenlíteni tudott (sőt, előtte a frissen becserélt Leandro még ziccert is hibázott), majd négy perccel később tizenegyesből a vezetést is megszerezte. 
Csoda, csoda, csoda: három magyar gól
Előbb a csatárból védővé lett Juhász Roland bombázott kapásból a bal felső sarokba pazarul, majd Gera Zoltán értékesítette a Priskin Tamás elleni szabálytalanságért befújt büntetőt. Roberto Donadoni a szünetben négyet cserélt, ezzel a vendégek csapatjátéka szétesett, és pályán maradtak nem is tudtak felpörögni a hazai gólok után. Helyzeteik akadtak ugyan, de bármennyire is furcsa, a magyar válogatott irányított, s veszélyesebben is játszott világhírű, ám szerda este tudása felét sem nyújtó ellenfelénél. Sőt, tovább is növelte előnyét, Gera remekül szerelte az aranylabdás – a magyar büntetőt is összehozó, végig zavartan futballozó – Fabio Cannavarót, majd kihagyhatalan helyzetbe hozta a Feczesin Róbertet, aki beállította a 3-1-es végeredményt.
A mieink bátor, fegyelmezett játéka tehát meghozta a gyümölcsét, és erre a fényes sikerre a világon bárhol felkapják a fejüket, az meg maradjon a mi titkunk, hogy a világbajnok andantinóban futballozott Budapesten. A magyar válogatott 1965 után győzte le újra Olaszországot. A lefújás után ünnepelt, tombolt a publikum, amely az 1986-os brazilverés óta nem élhetett át hasonló magyar futballcsodát. Gera a találkozó után mondott szavait azonban igen fontos megemlíteni, a West Bromwich játékosa azt mondta: most nem szabad elszállni magunktól, az Európa-bajnoki selejtezőben kell majd nyernünk. 
Most tényleg van minek örülni (Kattintson a képre)
Donadoni a mieinket dicsérte
„Ilyen meccs után mi más is lehetne bennem, mint határtalan boldogság. Taktikailag fegyelmezetten és összeszedetten küzdöttek a fiúk. Nem számítottam erre a diadalra, amelyet ugyanakkor nem is szabad túlértékelni. Remélem, mostantól nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy érdemes figyelni a fiatalokra” – értékelt Várhidi Péter szövetségi kapitány.
„Nem játszottunk jól, az eredmény is ezt mutatja. Jóval frissebb állapotban volt a magyar csapat, két súlyos egyéni hibánkért pedig csúnyán megfizettünk. Gratulálok a magyaroknak, ezen az estén mindenben felülmúltak bennünket” – dicsért Roberto Donadoni, aki a vb-győzelem után vette át a Squadra Azzurrát.
Barátságos találkozó:
Magyarország-Olaszország 3-1 (0-0)
Puskás Ferenc Stadion, 34 900 néző, v.: Mejuto Gonzaléz (spanyol)
Gól: Juhász R. (62.), Gera (67., 11-esből), Feczesin (77.), ill. Di Natale (49.)
Magyarország: Fülöp – Szélesi, Vaskó, Juhász R., Vanczák (Csizmadia, 73.) – Vass, Hajnal (Filkor, 59.), Tőzsér (Leandro, 59.) – Gera (Buzsáky, 90.), Priskin (Feczesin, 73.), Dzsudzsák (Halmosi, 82.)
Olaszország: Buffon – Oddo (Grosso, 46.), Materazzi (Barzagli, 46.), Cannavaro, Zambrotta – Ambrosini, Pirlo, Aquilani (Palombo, 67.) – Del Piero (Di Natale) – Quagliarella, Toni (Inzaghi, 46.)
