Az új szövegben nem szerepel utalás arra, hogy 2020-ig 20-45 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es adatokhoz képest. Ehelyett a tervezet megállapítja, hogy a gázkibocsátás várhatóan a következő 10-15 évben éri el tetőpontját, majd 2050-re a 2000-es szintnek kevesebb, mint a felére kell csökkennie.
Az indonéziai házigazda ezzel párhuzamosan előterjesztett egy másik tervezetet is, amely tartalmazza a 2020-ra vonatkozó 20-45 százalékos célértéket. Mindkét szövegben szerepel az, hogy a fejlett országoknak vezető szerepet kell vállalniuk az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklésében.
A konferencián a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv helyébe lépő nemzetközi egyezményt előkészítő tárgyalások alapjait akarják lefektetni.
A legfejlettebbek nem mennek bele
A kéthetes konferencia utolsó napján is fennálló patthelyzetet elsősorban az okozza, hogy az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Japán nem hajlandó elfogadni azt a dokumentumtervezetet, amely felszólítaná a fejlett ipari országokat, hogy 2020-ig 25-40 százalékkal csökkentsék az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Washington szerint korlátozná a jövőbeli tárgyalások mozgásterét, ha a szöveg konkrét számokat tartalmazna, emellett a szóban forgó értékeket nem látja elegendően alátámasztottnak.
Az AU a csökkentés mellett érvelt
Az Európai Unió küldöttsége részéről Sztavrosz Dimasz uniós környezetvédelmi biztos azt nyilatkozta a kompromisszumos javaslattal kapcsolatban: az EU továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a végleges szövegben határozott utalás szerepeljen az iparilag fejlett országok gázkibocsátási értékének jelentős csökkentésére.
