Jó sorsom úgy hozta, hogy Brüsszelből egy, a magyarok körében kevésbé ismert nyaralóhelyre, Deauville-be kellett utaznom. Az európai fővárosok közötti megszokott repülős utazás helyett alternatív megoldást kerestünk és találtunk. Brüsszel nemcsak Európa fővárosának tekinti magát, de sokat ad arra is, hogy az uniós tagállamok – különös tekintettel a környezőekre – fővárosai, nagyvárosai könnyen, gyorsan elérhetőek legyenek.
Vonattal Párizson át Normandiába
Gyors hazai internetes tájékozódás és mindjárt kiderül, hogy Párizs és Brüsszel között gyakorlatilag óránként járnak az úgynevezett Thalys-vonatok. Kellemes meglepetés volt az utazás időtartama és a menetjegy ára is. A két város közötti távolságot a vonat 1 óra 25 perc alatt futja be megállás nélkül. Amíg Brüsszelben a délutáni csúcsforgalomban 30 euróért sikerült taxival a pályaudvarra eljutni, a jegy ára – igaz, hogy 60 év felettieknek szóló kedvezménnyel – Brüsszel és Párizs között mindössze 25 euró volt. A jegyet megvettük és kinyomtattuk itthon, ettől kezdve nem volt akadálya, hogy a brüsszele – repülőtérhez hasonló méretű, elrendezésű és tisztaságú – pályaudvaron felszállhassunk a vonatra, amely azután percnyi pontossággal érkezett a párizsi St. Lazare pályaudvarra. Ilyen összeköttetés mellett még akár naponta is át lehet járni az uniós fővárosba.
Vonatos kalandjaink még nem értek véget. Hasonló kellemes meglepetéseket tartogatott normandiai úti célunk vonatos megközelítése is Párizsból. Egy áramvonalas, halkan suhanó, tiszta szerelvénnyel kevesebb mint két óra alatt sikerült az Atlanti-óceán partjára eljutni. A jegykezelésről annyit, hogy a párizsi felszállásnál a peron végében álló BKV-rendszerű lyukasztónál kellett a jegyünket érvényesíteni, ennél szigorúbb ellenőrzés nem volt.
A végcél előtti utolsó húsz percet egy „szerény”, de szintén áramvonalas külsejű regionális vonaton tettük meg, amelyen már nem volt helyfoglalás, volt viszont tisztaság, folyamatos utastájékoztatás, az ülések mellett pedig a számítógép használatához szükséges 230 V-os konnektor. Az átszállás kényelmesre sikerült, kevés várakozással. Ugyanez a komfort és pontosság várt ránk visszafelé is. Ez a fajta vasúti közlekedés már versenyképes a repüléssel, különösen ha figyelembe vesszük a párizsi repülőtéren tapasztalt tömeget, a hosszadalmas biztonsági intézkedések „maceráit” és a zsúfolt turistaosztály szűk üléseit.
Üdülés az atlanti partokon
Az átlagos magyar utazónak a francia tengerpartról általában a Földközi-tenger üdülőhelyei jutnak eszébe és nehezebben tudja elképzelni, hogyan lehet nyaralni a Csatorna mentén az Atlanti-óceán hűvösebb klímája mellett. A jómódú franciák és külföldiek – a télen jobbára kihasználatlan infrastruktúrából ítélve – láthatóan tudják, hogyan kell kikapcsolódni ilyen csodálatos környezetben.
Normandia sajátos természeti szépségeit, sajátos kultúráját sok író, költő megénekelte már. Változatos természeti táj, takaros települések, szabályosan nyírt sövényekkel szegélyezett kertek, régebben igazi favázas, vagy már csak a favázat idéző dekorációval épített, fekete tetős, általában egy-két emeletes házak színes képe és mindemellett az óceán közelsége különös vonzerőt ad a vidéknek. Más a kép, mint a fővárosban, vagy akár az ország más vidékein. Régi harcok ma már láthatatlan nyomait is rejti a vidék. Ha a hosszú normann-francia csatározással kapcsolatos történelmi ismereteink már el is halványultak, a XX. század nagy világégésében döntő fordulatot hozó normandiai partraszállásra több emlékmű is felhívja a figyelmet.
Felsorolni is nehéz
Deauville, a francia partok ékessége, a Calvados-vidék kapuja, az útikönyvek tanúsága szerint a legelegánsabb fürdőhely az óceáni partvidéken. Már az üdülési, szórakozási lehetőségek felsorolása is imponálóan hangzik. Több mint 25, közöttük magas színvonalú, patinás szálloda, több mint 40 étterem, kaszinó, lóverseny- és lovaspólópálya, golfpálya, a tengerpartra, de zömében a föld alá települt konferenciaközpont, gyógyfürdő, hajó- és jachtkikötő, a városban márkás luxusüzletek és egy csodálatos, sok kilométeres homokos tengerpart, deszkasétánnyal a homokon. Sehol magas épületek, modern tömbök. Az újonnan épült luxus-„társasnyaralók” is belesimulnak az összképbe, nem bontják meg a nyaralóhely egységes stílusát.
Télen leginkább a konferenciaturizmus hoz némi élénkséget az üdülőhely életébe, de azért golfozni készülő, vagy a tengerparton lovagló üdülőkkel még ilyenkor is lehet találkozni. Az időjárás a tenger közelsége miatt enyhe, a lombhullató fák ugyan megritkulnak, de a bokrok decemberben is színesek és a fű télen is zöld. Nem árt azonban felkészülni a heves széllökésekre és esőre sem. Nem véletlen, hogy a partvidéken használatos „családi méretű” esernyők komoly fémvázas, heves szélviharoknak is ellenálló kivitelben készülnek. A nálunk használatos, összecsukható kis játékszereknek esélyük sincs az óceáni szelek ellen.
Mont–St.Michel
Ha már Normandiába eljutunk, és lehetőség van rá, akkor a világörökségnek ezt a sok naptárról, plakátról ránk mosolygó gyöngyszemét nem érdemes kihagyni. A 900 méter kerületű és 80 méter magas sziklára épült templom és apátság épületegyüttese valóban felejthetetlen látvány. A sík tengerparton megközelítve a helyszínt, hirtelen emelkedik ki a látóhatáron a kis piramis alakú sziget és közelebb érve bontakozik ki teljes szépségében. Aki ellátogat ide, természetesen előre „készül” a helyből.
Ismeretes, hogy régebben a kis szigetet csak apálykor lehetett száraz lábbal megközelíteni. A tereprendezésnek köszönhetően a töltésen futó út manapság állandóan járható, de az apály-dagály hatása az útról is jól látható. A parkolókban jelzik, hogy mikor nem szabad bizonyos területeket elfoglalni. A település szűk utcácskáin felkapaszkodva csodálattal adóztunk a régi korok építőinek. A több évszázadon át épült apátság és templom a román és a gótikus stílus jegyeit hordozza.
A kis szigeten együtt van a búcsújáróhely és a lovagkor hangulata, miközben a francia forralom utáni funkcióváltás, amikor az apátságot börtönként használták, ugyancsak meghagyta nyomait. A sziklaalapra támaszkodó komor falak között csodálatos termek húzódnak meg, belső lépcsősorokon, udvarokon és átjárókon vezet át a látogató útja, míg végre felérünk sárkányölő Szent Mihály templomába. Útközben az átjárók között, boltívek alól felsejlik alattunk a tenger látképe, fejünk felett pedig az arkangyal terjeszti ragyogó szárnyait az ég felé. Varázslatos környezet, nem csoda, hogy még holt idényben is turistacsoportok kerülgetik egymást a szűk utcákon és várnak bebocsátásra a kis vendéglőkben. El lehet képzelni, hogy mi lehet itt az igazi turistaszezon idején.
