Előzmények
Az 1988. december 21-i 89/106/EGK irányelv előírja, hogy az épületeket és az épületgépészeti rendszereket úgy kell tervezni és kivitelezni, hogy az üzemeltetés során az energiafelhasználás minimális legyen. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséről szóló 1993. szeptember 13-i 93/76/EGK irányelv pedig azt írja elő, hogy a tagállamok az építőipari ágazatban az energia-hatékonyság területére programokat dolgozzanak ki.
Az Európai Parlament és Tanács 1992. december 16-án hagyta jóvá az épületek energia-felhasználását szabályozó 2002/91/EK direktívát. A direktíva 2003. január 4-én jelent meg az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában, hatályba lépése is ezen a napon történt. A tagállamoknak hatályba kell léptetni azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az irányelv 2006. január 4-ig bevezetésre kerüljön. Magyarországon szűk egy éve folyik az előkészület, a törvénytervezet jelenleg tárcaközi egyeztetésen van.
Ha valaki autót vesz, arra is kíváncsi, hogy mennyi üzemanyagot fogyaszt a jármű. Lakásunk, házunk energia-fogyasztásáról viszont általában nem sokat tudunk. Pedig nemcsak otthonunk értéke nagyobb a gépkocsinál, hanem a rosszul szigetelt épületek számlájára írható károsanyag-kibocsátás is.
A januárban életbe lépő uniós irányelv a házak energiahatékonyságának mérését hivatott szabályozni. Az épületek energetikai tanúsításának célja, hogy képet kapjunk az épület használata során felmerülő alapvető energiaigényről. Ez teszi lehetővé olyan javaslatok kidolgozását, amelyek a megfelelő komfortérzet – hőmérséklet, páratartalom, légcsere – biztosítása mellett, csökkenthetik az energiafelhasználás mértékét.
A szabályozás elvileg 2006. január 4-ig kötelező érvénnyel életbe kell, hogy lépjen minden uniós tagállamban, ám nálunk még egyeztetés alatt áll a tervezet.
Címke tíz évre
Az irányelv célja az épületek energiafelhasználásának csökkentése, ennek érdekében fogalmazza meg a számítási módszereket, az épületek energiatanúsítási követelményeit, a kazánok és légkondicionáló rendszerek rendszeres felülvizsgálatának és a 15 évnél régebbi fűtési rendszerek értékelésének szükségességét.
A mérésekhez használt mértékegység az épület belseje és külseje között négyzetméterenként és időegységenként kiáramló energia mennyisége, a külső és belső tér között egyfokos hőmérsékletkülönbségre vonatkoztatva. A fogyasztási vizsgálat eredménye a háztartási gépeken, berendezéseken is látható matricákhoz hasonló címke, mely egy adott épületre, lakásra szól, és maximum 10 évig érvényes.
Hasonló bizonyítványt kell majd kiállítani akkor is, ha egy régi épület tulajdonost vagy bérlőt cserél, de erre vonatkozóan a tervezetben átmeneti, 1-2 éves moratórium szerepel. Az ezer négyzetméternél nagyobb házak felújításánál pedig akciótervet kell majd készíteni az energiahatékonyság javítására. Az új szabályozásban várhatóan lesznek későbbi hatállyal életbe lépő rendelkezések is, például új épületeknél csak június 1-től kell majd az új értékek szerint tervezni.
A szigetelésen múlik minden
A statisztikák szerint egy átlagos európai házban az épület fűtésére és hűtésére fordítódik a legtöbb energia (több mint 40 százalék), így itt a legnagyobb a megtakarítási lehetőség is. Az energiaveszteség 40-60 százaléka közvetlenül a rossz szigetelés miatti szivárgás számlájára írható. Modern, duplán üvegezett ablakok esetén a hőveszteség csak a fele a szimpla ablakoknál jelentkező veszteségnek.
A szén-dioxid egy része közvetlenül – a gázzal, olajjal, szénnel vagy fával fűtött épületek kéményén keresztül – kerül a légkörbe. A távfűtéses és villanyfűtéses épületeknél az őket ellátó hőerőművek kibocsátását kell figyelembe venni. A nagyobb hatásfokú szigetelésnek köszönhetően kevesebb energia fogy, és közvetve kevesebb szén-dioxid kerül a levegőbe.
Nem energetikai audit
Az épület vizsgálatáról van szó, melynek során nem vizsgálják a szerződéseket vagy a mérőórákat. Az épületek energia-felhasználásáról van szó, nem a benne élő emberekéről. Egy lakás vagy iroda energiafelhasználása ugyanis erősen függ a használattól, és a benne élők szokásaitól is, hiszen nem mindegy hogy valaki télen 25 fokra fűti fel a lakást vagy 20 fokra.
Egy lakás belső hőmérsékletének 1 fokkal történő emelése a fűtési költséget körülbelül 6 százalékkal növeli meg. Nagyon sokat számít ezen kívül a ház megfelelő tájolása, a ház részét képező különféle terek és szobák helyes kialakítása, a helyes „légzéstechnika”, vagyis a megfelelő szellőzés és szigetelés, az építőanyagok sajátosságainak és a környezeti hatásokkal való kölcsönhatásoknak az alapos ismerete.
Mennyibe fog kerülni?
A tanúsítás természetesen nem történik ingyen. Dániai adatok szerint egy energetikai konzultáns szakértő díja egy családi ház esetében 300-500 euró között mozog, a ház nagyságától, korától és típusától függően. Nagyobb épületek esetében ez a díj 500-1000 euró. Energetikai szakértő esetében ez a díj egy nagyságrenddel is nagyobb lehet.
Mezei Károly, energetikai szakértő szerint Magyarországon teljesen más a helyzet. „Véleményem szerint ennyi pénzt biztosan nem lehet elkérni egy nem kereskedelmi jellegű épület vagy lakás tanúsításáért. A lakásonkénti 20-50 ezer forint között kell keresni a reális árat, amely persze függ a piaci versenyhelyzettől is.” – nyilatkozta Mezei a FigyelőNetnek.
A direktíva 10. cikke szerint az épületek tanúsításait, a szükséges ajánlásokat, a kazánok és a légkondicionáló rendszerek ellenőrzését független szakemberek végezhetik. Semmi bővebbet nem határoz meg a direktíva, így az a széles körben elterjedt nézet sem igaz, hogy „EU-rendszerű auditorképzést” írna elő bárki is. Az biztos, hogy kamarai tagsághoz és regisztrációhoz fog kötődni, szakirányú felsőfokú képzettséggel, és megfelelő szakmai gyakorlattal.
Kilátások
Az irányelv teljes bevezetésére – 2006. januárjáig – három évet kaptak a tagállamok. 2010-re 22 százalékkal kell csökkenteni az épületekhez kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátást. A 2006-2010 közötti időszakban, napi átlagos egy felülvizsgálattal számolva, országos szinten, nem szükséges 100 szakembernél több – véli Mezei.
Az Angliában néhány éve alkalmazott 0 és 120 közötti energiahatékonysági skálán az új házak többsége 80 feletti, jó eredményt mutat, de egyharmaduk nem felel meg az előírásoknak. A régi épületek mutatói leginkább 40 és 60 közé esnek. Magyarországon jelenleg az épületek alig több mint 10 százaléka mondható energetikailag korszerűnek. Ha figyelembe vesszük a tanúsítási előírásban foglaltakat, amely ma még csak tervezet, akkor ez a szám valószínűleg tovább csökken majd.
A tervezett szabályozás azonban nem sokat fog ezen a helyzeten változtatni, ugyanis – az új épületeket leszámítva, ahol az új szabály alkalmazása az építési engedély kiadásának feltétele lesz – nincs retorzió arra az esetre nézve, ha valaki nem tartja be a rendelkezéseket. A régi lakásoknál tehát, ami az igazi tömeget adja, várható a mulasztásos törvénysértés.
