Élet-Stílus

Önkéntesnek – Afrikába I.

Egy napon úgy döntöttem, hogy igazgatói állásomat feladva, életkorom adta utolsó lehetőségként, harmincasként, önkéntesként Afrikába indulok: egy segélyszervezetnél kiképeznek, majd az AIDS elleni küzdelem részese leszek, talán Botswanában vagy Zimbabwében, esetleg másutt Afrikában. Ez egy szabálytalan napló az életem jelenlegi szakaszáról. Nem bontom napokra, de mégis időrendben mesélem el, ami folyamatosan történik velünk, velem. A sorsom hömpölygése, hullámzása a tét az elkövetkező egy év során.

Aratási ünnep

Péntek este az egyik közeli faluban, Tunstall-ban, ünnepi misét tartottak az aratás tiszteletére (Harvést Festival). Yorkshire jelentős mezőgazdasagi vidék, Anglia éléskamrájának tartják, így a földnek nagy tisztelete van. Páran elmentünk a misére.
Tundtall egy kis falu Hull-tól 14, tőlünk 3-4 mérföldre. Az 1800-as évek végén 200-300 lakója volt, és szemlátomást azóta sem népesedett túl. Viszont itt található Anglia egyik legrégebbi temploma, amely a korai angol korban épült, és állítólag szász eredetű., Pontosan nem tudjak, mikor epült, mindenesetre 1115-ös feljegyzésekben már hivatkoznak rá. A helybeliek szerint több mint 1200 éves. Az egyházközség a yorki egyházkerület-hez tartozik. A misét egy idősebb, barátságos és jókedélyű lelkész celebrálta, a szertartás végén a felesége mindenkit körbejárt adomány-ért. Az istentisztelet után vacsora következett, amelyen 1,50 font belépő ellenében lehetett részt venni a közeli paplakban.
Mintegy negyvenen voltunk összesen, egy hosszú asztalt ültünk körül, az egyik asztalfőn a lelkész ült, a másikon… én. Meleg vacsi volt, beef pie, chicken pie, valamint a vegetáriánusoknak zöldséges pizza. Bor, üdítő és hihetetlen menyiségű desszert, a csokitortától az eperhabig. Isteni volt. Az angolok közvetlenek, természetes, hogy mindenki beszélget mindenkivel, így minket is jól kifaggattak. A mellettem ülő idősebb házaspár viszonylag jól ismerte Afrika déli részét, a feleség éveket töltött Namíbiában és Dél-Afrikában, a férje meg a rodhésiai időkről nosztalgiá-zott… A lelkész szépen körbejárta az asztalt, mindenkivel elbeszélgetett, majd következett az “árverés”. A helyi szokások szerint mindenki hoz valamilyen termést magával, ez jelenleg leginkább gyümölcs-ből állt. Ezeket az ajándékcsomagokat a vacsora végén néhány fontért egyesével felajánlják megvételre, a bevétel az egyházközségé. Hangulatos és barátségos kis összejövetel volt.




Már közel két hónapja vagyok itt Angliában, ideje beszámolót írnom az új életemről. A suli, ahol tanulok (CICD — College for International Cooperation and Development) egy nem a hagyományos értelemben vett iskola. Kizárólagos célja, hogy az afrikai önkéntes munkára készítse fel a résztvevőket, azaz minket. Az eddigi tapasztalatok alapján a súlypont azon van, hogy minél jobban és hatékonyabban tanuljuk meg saját és a környezetünk életének megszervezését, a lakóhely fizikai fenntartásától az étkezések és a szabadidős tevékenység kialakításán és lebonyolításán keresztül a pénzügyi keretekig. Nevezhetjük projektmenedzsmentnek is, kibővítve egy közösség teljes életének menedzselésével.

Az iskola csak a kereteket adja, és minimális útmutatást ahhoz, hogy ezeket hogyan használjuk fel. Tizenhatan vagyunk egy osztályban, akik most szeptemberben kezdtünk. (Van még egy májusi csoport, a következő turnus novemberben indul.) Mindent csapatmunkában kell megoldanunk, az egyéni vagy csoportszintű kreativitás nemcsak lehetőség, hanem szinte elvárás is. Szemlátomást azt akarják belénk verni, hogy saját magunkra, illetve a saját csapatunkra támaszkodva legyünk képesekl egy idegen környezetben is jól boldogulni, eredményesen végig vinni a projektünket.

Eddig érdekesnek tűnik

Fizikailag az észak-angliai Hull-upon-Kingston nevű város közelében vagyunk egy kétszázéves, György-korabeli, tipikusan angol vidéki mansion house-ban; sokhektáros park, több, különálló épület, piros tégla, fehér ablakkeret, nyírott gyep. A birtok a század második felében elmegyógyintézetként működött, a nyolcvanas évek végén vette meg és költözött ide az iskola. Nagyon szép környezet, csak sajnos messze van a várostól. (Az idő sajnos eléggé vegyes, kiszámíthatatlanul esik, illetve süt ki a nap.)

A program egyelőre változatos és intenzív, a prezentációírástól a portugál nyelvtanuláson és a sportprogramokon keresztül a szponzorálási tevékenységig terjed – van egy saját, kéthavonta megjelenő 12 oldalas Afrikával és az ottani programokkal foglalkozó magazinunk, ezt probáljuk tobbek között eladni. Ennek a szerkesztése két hét után már az én nyakamba szakadt:-))

A csoport meglehetősen heterogén: a miénkben van négy brit, egy japán-amerikai, két brazil, egy mexikói, egy svéd, egy litván, két észt, három magyar, egy szlovák és egy szlovén. A többi csoport is hasonlóan vegyes. A tanárok döntően skandinávok.

Szervezetileg elkülönül az oktatás az afrikai karitatív programokat szervező anyaszervezettől, azaz a dán HUMANA People to People alapítványtól. Nekik hat alapprogramjuk van: “Child Aid”, amelyik az afrikai árva gyerekeket segíti, a “Vocational School”, amelyik például a nagyobb gyerekek iskolai képzését segíti iskolák építésével, a “Teacher’s Training”, amelyik az afrikai tanárok (általános iskolai) továbbképzésé intézi (tudni kell, hogy az átlagos általános iskolai tanár a vidéki Afrikában jó esetben tud hibátlanul írni és olvasni, szerencsés esetben van érettségije, de ennél többet nem tudnak), a “Farmers’ Training”, amelyik mezőgazdasági segítséget, ismeretet nyújt. Végezetül itt a két HIV/AIDS ellenes prevenciós programjuk, a “HOPE Humana” és a “TCE”.


Önkéntesek a terepen


A HUMANA 20-30 éve működik, kezdetben Indiában és Pakisztánban szerveztek mozgó iskolákat (Travelling High School), ebből nőtték ki magukat. Jelenleg elsősorban Afrikában (Dél-Afrika, Zimbabwe, Namibia, Zambia, Botswana, Malawi, Mozambique, Angola, Bissau-Guinea és Elefántcsontpart) működnek, de van programjuk Indiában, Kínában és egy-két dél-amerikai országban is.

A HUMANA szakmai központja Zimbabwében van, innen irányítják a programokat, az adminisztratív központ Dániában működik. A munkát önkénteseken (rajtunk) keresztül végzik, a struktúra azonos: féléves képzés, féléves önkéntes munka terepen, majd két hónapos kiértékelő időszak valamelyik iskolában.

Az iskolák szervezetileg a HUMANA-tól külön, de azonos tanterv szerint működnek. Van egy itt Angliában, egy Berlinben, három-négy Skandináviában, három az USA-ban, egy-egy Indiában, Kínában, Dél-Afrikában és 2007-ben nyílik egy Közép-Amerikában. A miénk, azaz az angliai a nagyobbak közé tartozik, évente 50-60 önkéntest képez ki és küld Afrikába. Van valamilyen földrajzi specializáció, azaz az európai iskolákból elsősorban Afrikába lehet menni, az amerikai iskolák főleg dél-amerikai programokra küldenek, míg az ázsiaiak indiai programokra.

A mi munkánk két részből áll: két hétig tanulunk és két hétig „fund raisingelünk”, azaz probálunk a programokhoz, illetve a képzésünkhöz szükséges források összegyűjtésében közreműködni. Az oktatás többé-kevésbé személyre, azaz programra szabottan folyik, a TCE (Total Contről of Epidemic) a legkomolyabb programjuk, ez az, amire én is megyek, mi kapjuk a legalaposabb felkészítést.


Jótékony second hand

Az anyagi alapok nagy részét egy használt ruha business teremti meg; a környéken konténerekben, illetve door2door módon folyik a használt ruhák összegyűjtése, amelyet szortírozás után Kelet-Europában, illetve Afrikában értékesítenek. Ezen kívül persze bármilyen más módon lehet pénzt szerezni, pl. prezentációkat tartunk kúlönböző szervezeteknek, klubokban stb., illetve áruljuk a Magazinunkat.

Anglia egyelőre nagyon tetszik, az itteni nyugodt, kiszámítható, rendezett életvitel kellemes kikapcsolodás a korábban megszokotthoz képest. Szerencsére elég sokat lehet utazni, Yorkshire-t és Lincolnshire-t már alaposan bejártam, elég megdöbbentő, hogy “nevenincs” falvakban is 800 éves templomok vannak (pl. Tunstall, tőlünk 5 mérföldre, lakósainak száma kb. 300, a templom állítólag 1200 éves… – két hete ott voltunk aratási misén, mellékelek egy rövid leírást róla), hogy a yorki és lincolni katedrálisokről ne is beszéljünk… De holnap pl. egy hétre Dublinba megyek, november végén két hétre Dániába egy konferenciára. Közben persze Londonba is bemegyek egy-egy hétvégére. Szóval, gyanítom, hogy ez a félév elég gyorsan el fog menni, és márciusban már utazunk Afrikába.

Üdv, Zsolt

Ajánlott videó

Olvasói sztorik