A fagypont közeli hőmérsékleten és a napfénytől teljesen elzártan egy kagylóközösség és baktériumok alkotta vékony telepek virágoznak a tenger alatti üledékben.
„Ezeknek az élőlényeknek a megpillantása az óceán fenekén olyasmihez hasonlítható, mintha fölemelnénk a szőnyeget a padlóról, és egy olyan réteget találnánk ott, amelynek létezéséről korábban fogalmunk sem volt” – mondja Eugene Domack, az amerikai Hamilton College földtudományokkal foglalkozó kutatója.
Domack a vezető szerzője a fölfedezésről szóló cikknek, amely az Eos, az Amerikai Geofizikai Egyesület heti folyóiratának eheti számában jelent meg. A fölfedezés teljesen a véletlen műve: az amerikai Antarktisz Program tudósai a Weddell-tenger északnyugati részén tanulmányozták egy Texas területének kétszeresét kitevő, mély glaciális öbölben lévő üledékréteget. Ez a tengermélyedés 2002-ben tárult föl, amikor összeomlott a Larsen B jégnyelv.
Metánfogyasztók
Az expedíció befejezése előtt a csoport videofelvételt készített a tengerfenékről. A felvétel későbbi elemzésekor iszapvulkánok körül élő kagylókat és baktériumokat vettek észre. Mivel a fény nem tud idáig lehatolni a jégen vagy a vízen keresztül, ezek a szervezetek nem használhatják a fotoszintézist energianyerésre. E helyett ezen extrém élőlények metánból nyerik az energiát. A metán a föld belsejében képződik, és tenger alatti kürtőkön át jut föl a tengerfenékre.
Ezt az ökoszisztéma-típust „hideg szivárgás”-ként vagy „hideg kürtő”-ként ismerik. Az első ilyet 1984-ben fedezték föl a kaliforniai Monterey mellett. Azóta hasonló ökoszisztémákat találtak a Mexikói-öbölben és a Japán-tengerben is. (Ezekhez hasonló életközösségek jönnek létre az ún. hidrotermális kürtők vagy fekete füstölők körül, ahol a vulkáni tevékenység miatt túlhevült, kénben gazdag, forró víz tör fel a tengerfenék „kéményeiből”.)
Máshol is használhatók az eredmények
A jelenlegi fölfedezés az első hideg kürtő, amelyet az Antarktiszon írtak le. A majdnem 10 ezer éve zavartalan körülmények jó kiindulási alapul szolgálhatnak azoknak a kutatóknak, akik az óceán más részeit vizsgálják majd. Jó lesz azonban sietniük, mert a jéghegyborjadzásból származó törmelék már elkezdte betemetni a terület egyes részeit.
Domack reméli, hogy új fajokat talál, és azt is, hogy ez a felfedezés megnyitja az utat a jövőbeni antarktiszi expedíciók előtt, különösen a Vosztok-tó – egy majdnem háromezer méterrel a felszín alatt húzódó édesvízű tó – irányába.
Az antarktiszi élet tanulmányozásából nyert bármilyen tudás segítheti a kutatókat a más föld alatti vizekben rejtőző élet keresésében is. Sőt, a szakértők azt állítják, hogy ez a kutatás jobban fölkészíti a tudósokat a Jupiter, illetve a Szaturnusz holdján, az Europán és a Titánon lévő feltételezett óceánok vizsgálatára.
