Ha bárkinek kétségei lennének a Sun programozóinak elhivatottságával kapcsolatban, elárulhatjuk, a Sun Microsystems Solaris10 elnevezésű operációs rendszere 74 „alverziót” élt meg, mire piacra dobták, és hétszáznál is több projekt fut benne, amelyet néhány hónapja tanfolyamok keretében oktatnak. Ezeken a hosszúra nyúlt prezentációkon azon üzleti partnerek rendszergazdái vesznek részt, akik kénytelenek megtanulni, hogy is működik a 10-es verzió tulajdonképpen. 
A fejlesztést a januári dobozolás óta a Sun statisztikái szerint már több mint egymillióan töltötték le, de újságírói kérdésre válaszolva Fischer Erik, a társaság informatikus szakembere elmondta, jelenleg hazánkban még egyetlen cég sem használja. Annyi bizonyos, ezt elsősorban nem az otthoni felhasználóknak szánják, így némiképp elkerülhető a sorozatos összehasonítgatás a Windows-zal. (Bár azért így is bőven van mit összevetni.)
A Counter Strike nem fut rajta
Ha egy laikus megkérdezné, hogy mire jó a Solaris, hiszen még a népszerű Counter Strike nevű játékprogram sem fut rajta, az lenne a válasz rá, hogy nem erre készült. De akkor mire? Van hozzá egy StarOffice elnevezésű programcsomag, ami irodai alkalmazásokat foglal magába, ezzel már egész kényelmesen ellavírozhatunk a szövegszerkesztőben és a táblázatkezelőben. Ám ha valaki más programokat is szeretne, kedvére telepíthet Windows-t vagy akár Red Hat Linuxot is. SuSe-rajongók sorry, de „veletek” ez nem kompatibilis. És hát mondjuk ki: ezzel a kis kerülővel, hogy operációs rendszert lehet telepíteni a Solarisra, a Sun pókerarccal nyerhet játszmát, mert Windows alatt már bármi elmegy, ami manapság kereskedelmi (vagy azon kívüli) forgalomba kerül. 
Ősz óta nyilvános a Solaris 10 operációs rendszer, de csak mostantól használható. Ingyenesen letölthető, de a hibajavításokért már fizetni kell. És ami még fontos: a sokadszor bemutatott 10-est egy 11-es verzió segítségével prezentálták. Tehát aki úgy gondolja, ez egy meglehetősen modern fejlesztés, nem téved, de van már ennél újabb is, viszont az még csak most jutott túl az első tucatnyi fejlesztési „alverzión”, mondhatni még gyerekcipőben jár.
Furcsa ellentétek
Aki sorra veszi a Solaris 10 innovatív megoldásait, számtalan meglepetésben lesz része. Az, hogy a rendszer képes vezeték nélküli hálózatról is elindítani önmagát (WAN-boot), és hogy automatikus hibajavító szinkront használ már egy egyszerű floppylemez visszahelyezésekor, mindenképp elismerésre méltó, de furcsamód csak most került bele a görgős egerek támogatása.
A Solaris korábbi 9 változata ugyanis ezt még nem „szerette”. A maga teljességében csaknem 3 gigabyte tárhelyet foglaló rendszerszoftver olyan rugalmas, hogy csupaszított változatában mindössze 167 MB méretű. Igaz, ekkor szinte alig marad használható szolgáltatás benne, a grafikus felületről ne is álmodjunk.
Színes képpontok vs. fekete-fehér karakterek 
A Solaris 10 minden bizonnyal nem a grafikus felületével fog hódítani, hanem inkább a számtalan rendszerújításával, amelyet még egy szakavatott informatikus is kihívásként értékelhet. A felépített rendszer zónákra osztható, a jelentős részben már megvalósított cél pedig az, hogy ezek a zónák minél szeparáltabb munkaterületeket adjanak, valamint biztonságosság és stabilitás szempontjából is messze túlmutassanak a jelenkor fejlesztésein.
Akik ezt használják és fejlesztik, nem kifejezett barátai a színes képpontoknak és elegánsan megrajzolt grafikus objektumoknak. Így hát az is van ugyan hozzá, de aki valamit is ki akar hozni a Solarisából, az először gyorsíró tanfolyamra menjen el (és feküdjön rá az egészen speciális karakterek előcsalogatására).
Az eredmény
Tehát most gazdagabb lett a világ egy szűk DVD-nyi adattal, ami elegánsan ötvözi a sok apró, modern szolgáltatást a viszonylag kis hardverigénnyel és a magas stabilitással, illetve biztonsággal. A fejlesztők mondhatni jó munkát végeztek. De hol marad a marketing?
