Élet-Stílus

Pécsi végtelen történet

Továbbra sem csituló politikai küzdelem kíséri a pécsi Európa Kulturális Főváros-projekttel kapcsolatos történéseket. Legutóbb éppen a Fidesz fordult bírósághoz azért, hogy a mintegy 324 millió forintért elkészített megvalósíthatósági tanulmány több mint háromezer oldala nyilvánosságra kerülhessen. A polgármester viszont álságosnak nevezte a helyi ellenzék próbálkozását, s a rádión keresztül üzente: a Fidesz a saját érdekkörében játszadozzon.

Ember legyen a talpán, aki képes akár halvány koherenciát is felfedezni abban a történetben, amely az Európa Kulturális Főváros (EKF) apropóján ma Pécsett zajlik. A legutóbbi közgyűlésen például újabb politikai bomba robbant, amikor a város polgármestere bejelentette: a szaktárca egy nappal az ülés előtt küldött levelében nem javasolja az egyik kulcsberuházás megépítését a tervezett helyszínen. Az ellenzék kormányzati gyámságról, politikai bizalomvesztésről beszél, a megye pedig egyszerűen levette napirendjéről az ügyet. Bár Bajnai Gordon múlt hét végi baranyai látogatásán cáfolta, hogy a tárcának szándékában állna az EKF-koordináció élére kormánybiztost kinevezni, a Fidesz aggályai ettől még nem oszlottak el. A miniszter ugyanis határozottan figyelmeztetett: a projektek dolgában heteken belül egyezségre kell jutniuk az érintetteknek.

Ez a finom, de határozott kérés persze nem úgy tűnik, hogy teljesül. Az ellenzék például 48 órás ultimátumot adott Tasnádi Péter polgármesternek, hogy hozza nyilvánosságra az EKF előzetesen elkészített, mintegy 324 millió forintot érő megvalósíthatósági tanulmányát, ellenkező esetben az anyag felkerül az ellenzéki párt honlapjára.

A FigyelőNethez megküldött ellenzéki közlemény világosan megfogalmazza a lényeget: a sok százmilliós, közpénzből megrendelt tanulmány egyes elemeiből sok mindenre lehetne következtetni, annak megismeréséhez tehát joga van a közvéleménynek. Az ultimátum azóta lejárt, ám az ellenzék mégsem tette nyilvánossá honlapján a dokumentumot. Ehelyett bírósághoz fordult. A polgármester viszont több nyilatkozatában is úgy ítélte: a Fidesz szándéka több szempontból is törvénytelen, ő pedig nem hajlandó ebbe a zsákutcába belefutni.

Az tehát még nem tudható, betekinthetünk-e majd egyáltalán a szóban forgó anyagba, ám az tisztán érzékelhető, hogy a pécsi Fidesz politikai erősödése feltartóztathatatlan, és ezzel a szocialisták nem tudnak igazából mit kezdeni. E felvetésünkre jegyezte meg egy helyi baloldali politikus: „Egészen más lenne a gyerek fekvése, ha Toller Laci ma is közöttünk van.”

Csak rajz marad?

Csak rajz marad?

Amíg a város átlagpolgárának halvány fogalma sincs arról, mikor láthat végre egyetlen elkészült EKF-beruházást, – ha erről az utcán kérdezik, bosszúsan legyint, esetleg szkeptikusan rázza a fejét vagy szentségel, – addig a közgyűlés ellenzéke is olyan alapvető kérdésekkel bombázza a városvezetést két évvel a cél előtt, hogy létezik-e egyáltalán részletes programnaptár 2010-re?

A rövid ideig regnáló, majd gyorsan távozó művészeti igazgató, Méhes Márton, 2006 decemberében, beiktatását követően még arról beszélt, hogy az EKF Európa legsikeresebb kulturális vállalkozása, amely éppen 2010-ben ünnepli létrehozásának 25. évfordulóját. Pécsről pedig azt kell megmutatni, ami Európa felé tekint, egyebek közt hogy közös erőfeszítéssel sok minden európaivá tehető.

A város ugyanis egyedülálló lehetőséget kapott arra, hogy határokon átívelő kulturális központ legyen. Ezért Pécs csomópontmárkanév lehet, igazi „Kulturwirtschafswunder.” E vízióból – úgy tűnik – eddig a wircs(tsch)aft jött be.

A jelen

A folyamatos dagonyák sorozata múlt hét csütörtökön újabb epizóddal gazdagodott: a polgármester a közgyűlés előtt egy nappal kapta meg a szaktárca levelét, amelyben Bajnai Gordon miniszter az EKF egyik kulcsberuházásnak tekinthető projekt megépítését más helyszínen látja megvalósíthatónak.

A javaslat szerint ugyanis a Nagy Kiállítótérnek a Zsolnay negyedben kellene helyet kapnia. Ezzel a módosítással a város mintegy 2,3 milliárd forintot megspórolhatna, illetve a maradványt egy másik létesítmény (például a Múzeumok utcája) felújítására költhetné. Tasnádi Péter polgármester a „központ által” preferált koncepciót elfogadhatónak látja, viszont az arról történő döntést a közgyűlés február közepére napolta el. Az érvelés szerint nem lehet meggondolatlanul ilyen léptékű beruházás sorsáról dönteni, a már meglévő tervek nem léphetik túl az EKF-beruházásokra szánt pénzügyi keretet. Ráadásul újabb problémát vet fel, hogy a régészeti feltárásokra a meglévő 24 millió forint tízszeresére lenne szükség, de a pécsi püspökség is jelezte, csak akkor hajlandó részt vállalni a projekt folytatásában, ha megkapja a Belvárosi iskolát.

Hol lesz a helye?

Hol lesz a helye?

A Fidesz-KDNP-frakció vezetője elképesztőnek ítélte a helyzetet, s többek között kifogásolta: a szaktárcának miért egy nappal a testületi ülés előtt jutott eszébe a város által elfogadott terven módosítani, amikor a hatástanulmányok már hónapokkal korábban a miniszter asztalán voltak? Dr. Páva Zsolt szerint most ott tartunk, hogy alig két évvel a rendezvény előtt még mindig ötletelés zajlik, annak ellenére, hogy 300 millió forint már elment a tervek elkészítésére. A történések egyértelmű politikai dilettantizmusra utalnak, s most már az is tetten érhető, hogy a kormány megvonta a bizalmat Pécs város vezetésétől, a települést politikai gyámság alá kívánja vonni – állította Páva.

E vélekedés egyébként nem teljesen légből kapott, hiszen felreppentek már olyan hírek is, miszerint a projekt végleges megvalósítását a tárca a Művészetek Palotájára bízná. Ennek lehetőségét azonban a polgármester a megyei napilapnak adott interjúban egyértelműen visszautasította. Szerinte ugyanis erre nem volt példa még az EKF történetében , s ha ez bekövetkezne, hatalmas felháborodást vonna maga után.

A nagy kiállítótér helyszínmódosításának hírére a megyei önkormányzat is „kiakadt”. Dr. Hargitai János elnök szerint bár a projekt közösen valósult volna meg a megyével, a változtatással azonban nem értenek egyet. Ezért az üggyel egyelőre a megye nem foglalkozik.

Érdekesen fogalmazott viszont a városi testületben tevékenykedő Összefogás Pécsért Egyesület elnöke. Kővári János képviselő szerint el kell fogadni a minisztérium javaslatát, viszont ennél a problémánál jóval nagyobb gondnak ítélte, hogy még mindig nincs művészeti igazgatója az amúgy a művészetről és a kultúráról szóló EKF-projektnek. Azaz: Kővári szerint hiányzik 2010 üzenete.

Bár a közgyűlés a legutóbbi ülésén eljutott odáig, hogy egységesen rábólintott az összes többi EKF-tervekkel kapcsolatos közbeszerzési eljárások elindítására, sokak szájíze mégis keserű maradt.

—-Ki ismeri ki magát a múltban?—-

A mostani, nehezen követhető állapot persze nem tegnap kezdődött. Az ötlet, miszerint 2010-ben Pécs lehetne Európa Kultuális Fővárosa, 2002 októberében hangzott el először egy helyi SZDSZ-es politikus szájából.

A valós szándék megerősítésére nem kellett sokat várni, azt pontosan egy évvel később (2003 októberében) Toller László hivatalosan be is jelentette. A dolog aktualitását egyébként az adta, hogy nyilvánossá vált: a 2010 év potenciális EKF-pályázója, Stuttgart visszalépett a jelöléstől.

A pécsi bejelentést követően – melyet megelőzött egy találkozó a város művészeti és kulturális életének krémjével – Toller megkezdte azonnali lobbitevékenységét. Levélben tájékoztatta az akkori miniszterelnököt, Medgyessy Pétert Pécs pályázási szándékáról, kérve ahhoz a kormány előzetes támogatását. A polgármester megkeresésére Medgyessy rá is bólintott.

Akkor még nem látszottak nagyratörőnek a tervek

Akkor még nem látszottak nagyratörőnek a tervek

A szépen induló történetben azonban már itt becsúszott egy apró, ám a város szempontjából igen kínos malőr: a parlament februári ülésén – a mai napig nem tudható, hogy miért – Medgyessy már azt mondta, a magyar kultúra fővárosa Budapest legyen.

E kellemetlen pillanat akkor merült végleg feledésbe, amikor 2006 áprilisában a kormány és a baranyai megyeszékhely ratifikálta azt a szerződést, amely 31,14 milliárd forintot irányzott elő az unió strukturális alapjaiból odaítélhető forrásokból – egyelőre még csak kétéves (2007-2009) időszakra.

Ekkor öt kiemelt projekt szerepelt a megvalósítási koncepcióban: a Zsolnay-Balokány kulturális turisztikai negyed megépítése, egy zenei és egy konferencia központ létrahozása, a Tudásközpont és a Nagy kiállítótér, illetve a város parkjainak, köztereinek teljes rehabilitációja.

Bár az EKF alapkoncepciójának kidolgozása elsősorban Takáts József egyetemi oktató nevéhez fűződik, sőt Toller fel is kérte őt a pályázat megírására, Takáts pár hónap múlva – miután megbízását teljesítette 2006 júniusában vette a kalapját. Ezt megelőzően azonban 2006 január végén váratlanul lekerült a közgyűlési napirendről a tervpályázat kiírásáról szóló előterjesztés. Holott mindenki tudta, hogy az elbírálásnak már tavasszal meg kell történnie.

Azt, hogy valami nincs rendben, jól érzékeltette a polgármesteri bejelentés, mely szerint EKF-ügyben rajta kívül senki nem nyilatkozhat. Nem sokkal később megváltozott a projekt gazdájának neve is, az Európa Center Kht. helyébe a Pécs 2010 Menedzsment Központ lépett, a beruházások szervezését pedig az önkormányzat a saját hatáskörébe vonta. Utólagos vélemények szerint e „központosításnak” egyszerű oka volt: Toller nem bízott a projektet előkészítő civil kurázsiban.

Ma már az is kordokumentumként értékelhető, hogy az érdemi munkát Méhes Márton, az EKF eddigi egyetlen művészeti igazgatója csupán 2007 februárjában kezdhette meg. Az első feladata az volt, hogy készítse el a 2007. évre tervezhető programsorozatot pár hét alatt, ami egyébként több hónapos előkészítést igényelt volna. Utólag talán kár firtatni, hogy a művészeti igazgató miért kényszerült távozásra. A pletykák szerint Méhes nem tudta letenni az asztalra, amit szeretett volna: akadályozták ebben, mert nem a minisztériumot és Budapestet igyekezett kiszolgálni, hanem a pécsieket.

Az EKF két évvel ezelőtt kiválasztott öttagú csapatából ma már senki nem dolgozik a projekten: távozott Takátson és Méhesen kívül Tarróssy István, az Európa Center Kht. volt igazgatója, szintén néhány hónapnyi igazgatóság után a pécsi Kocsis Tibor, és persze a neves építész Freivogel Gábor is. Őt állítólag azért küldték el, mert egy holland lapinterjúban kijelentette: „Az ész már évekkel ezelőtt elhagyta ezt a várost”.

A Pécs 2010 Menedzsment Központ vezetője jelenleg Mészáros András, akit viszont nem is elsősorban a munkája, hanem magas fizetése, illetve állítólagos premizálása miatt érnek sorozatos támadások.

Egy pályázó emlékei

Ahogy Pécs – harmadmagával – elnyerte a kulturális főváros címet, a városházára egyre több potenciális pályázó kopogtatott be. Közöttük volt olyan neves világcég is, amely már több ízben részt vett például EKF-projektek megvalósításában is, számos nemzetközi művészeti-kulturális program sikeres megrendezésében.

A szóban forgó vállalkozás munkatársa a FigyelőNet megkeresésére elmondta: még az elején felvették a kapcsolatot a város akkori kulturális vezetőivel, de tárgyaltak mindazokkal, akik érintettek voltak a programok feletti döntésekben. Bár az ötletet mindenki jónak találta, döntést senki nem tudott, vagy nem mert hozni. A cég igazgatója több mint másfél évig járt tárgyalni Pécsre, s minden kompetens érintettnek részletesen rendre elmagyarázta, meggyőző érvekkel, precedensekkel alátámasztotta az ajánlott művészeti projektet, sőt szponzori segítők megszerzését is felkínálta.

Másfél év után azonban azt tapasztalta, már nincs kivel érdemben tárgyalni, mert akikhez előzőleg jött és egyeztetett, a következő alkalommal már nem voltak a helyükön. A város részéről pedig furcsa, inkább hárító magatartással szembesült. A szemlélet leginkább a múlt századra emlékeztetett.

—-Művészeti igazgatói poszt: hányan lesznek?—-

Jelenleg nincs művészeti direktora a programnak, sőt legutóbb már olyan hírek láttak napvilágot, miszerint az időközben a pécsi közgyűlés által módosított és 2011-ig tartó kulturális tervekkel kapcsolatban nincs érvényes együttműködési szerződés a város és a kormány között. A dokumentumot ugyanis a kulturális tárca még nem írta alá.

Emellett az sem tudható, hogy kik lesznek például Méhes Márton utódai, holott a sajtóban már potenciális jelöltként megjelent Giorgio Pressburger író, Pál Zoltán pécsi szobrász, Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója, illetve Szikora János rendező neve is.

A helyi Fidesz-KDNP eközben továbbra is kérdésekkel bombázza a város vezetését, mint például: „Miért zárják ki a helyi városi értelmiségi szakembereket az EKF-ből, miért titkolóznak az EKF ügyeiről, ki vagy kik lesznek Méhes Márton lemondott művészeti igazgató utódai, miért titkolta el Tasnádi Péter polgármester, hogy nincs érvényes együttműködési szerződés a város és a kormány között?”

Ki lehet majd büszke rá?

Ki lehet majd büszke rá?

Hétfőn ugyan sikerült egy asztalnál találkoznia – Szili Katalin közbenjárására – Tasnádi Péternek és Hiller István miniszternek, mely egyeztetést a polgármester eredményesnek értékelt. Ekkor született megállapodás arról is, hogy az EKF art direktori posztját egyetlen ember helyett egy szakmai team tölti majd be.

A tisztán látás érdekében tettünk egy próbálkozást, ezért előbb telefonon, majd írásban kértünk feleletet néhány kérdésünkre a Pécsett működő 2010 Menedzsment Központ Kht. sajtóirodájától. Kíváncsiak lettünk volna például arra: tudható-e, hogy eddig mennyi pénzt használt fel a város és a központ az EKF-projektek előkészítésére? Úgyszintén megkérdeztük: van-e folyamatos párbeszéd, háttéregyeztetés az illetékes szaktárcákkal, s ha van ilyen, azt ki végzi, a város vagy a központ? Válasz azonban egy hete nem érkezett.

Nos, itt tartunk jelenleg, alig két évvel a „nagy” nemzetközi esemény előtt, amiről ne feledjük: 2010-ben különösen kiemelt figyelmet kap, hiszen az EKF jubilál, fennállásának 25. évét ünnepli majd.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik