Egy hajónak tűnő, mintegy 15 méter hosszú tárgyat jeleztek a mederfenéken a szonárok augusztus 11-én a Dunakanyarban. Tóth J. Attila, a kutatást vezető régész, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársa lapunknak elmondta, hogy még további három-négy ígéretesnek tűnő helyet is találtak, amelyek valószínűleg régészeti szempontból szintén tartogatnak meglepetést. A júliusban indult kutatás célja, hogy megtalálják és feltárják Mária királyné közel ötszáz éve a mederfenéken nyugvó kincses hajóit.
Mivel eddig csak szonáros vizsgálat történt, ez alapján nem lehet megmondani, hogy a műszer által jelzett hajó valóban Mária királyné hajója-e vagy sem. A beazonosításhoz szükséges merülésre, valamint a későbbi kiemelésre viszont egyelőre nincs pénz, ugyanis az eddigi munkálatokat is önkéntes búvárrégészek végezték. A műszer és a csónak beszerzését a Los Angeles-i Hungaria Nostra Foundation 10 ezer dolláros adományából sikerült fedezni. A szonár vásárlására azért volt szükség, mert a Dunában a zavaros víz miatt nagyon rossz – alig pár méter – a látásviszony, a szonár segítségével viszont leszűkíthetők azok a területek, ahol később merülést érdemes végezni.
Írás igazolja a kincs létét
Mintegy 25-30 önkéntes búvár nyár elején kezdte el a Dunakanyarban, a part mentén felkutatni a mederfenék iszapjában pihenő történelmi relikviákat.
Fotó: MTI
Mint arról a FigyelőNet korábban beszámolt, a kutatáshoz a támpontot a történelmi dokumentumok adták, amelyek szerint a mohácsi csatavesztés után, 1526 augusztusában II. Lajos király özvegye, Mária királynő hatvan hajóra pakoltatta össze a királyi udvar mozdítható értékeit, és feltételezhetően az egész államkincstárat. Bécs felé indult testvéréhez, Ferdinándhoz. A polgárháborús viszonyokat kihasználva az esztergomi várkapitány rajtaütött a királyi flottán, több hajót is zsákmányolt, egy részük azonban sikerrel eljutott az osztrák uralkodóház oltalmába.
Történelmi források támasztják alá, hogy a rajtaütéskor jó pár hajó elsodródott a flottától, és kissé lejjebb elsüllyedt, valamint számos legenda kering a környéken arról, hogy halászok kincseket találtak az Esztergom alatti szakaszon. Konkrét bizonyíték azonban, hogy a szélsőséges aszályt hozó 2003-as évben famaradványok bukkantak ki a vízből, és a parton több, hajók építésekor használt úgynevezett iszkábaszöget is találtak. Az iszkábaszög annyira tipikus középkori hajóalkatrész – valójában a gerendák összefogására használt kapocs –, hogy biztosra vehető: a környéken hajóroncsnak kell lennie – utalt rá korábban a régész.
Kevés a pénz
A most megtalált 15 méter hosszú hajótest az iszapba ágyazódva vészelte át az elmúlt évszázadokat. Kiemelése és tartalmának lajstromba vétele összehangolt szakmai munkát igényel: búvárok, régészek, restaurátorok közreműködésével hajtható végre a feladat. Ehhez pedig legalább ötmillió forint előteremtése szükséges. A feltáráshoz szükséges pénz viszont hiányzik, ugyanis eddig egyetlen hivatalos intézmény sem állt a projekt mögé.
A Dunakanyarban a kutatás csak szeptembertől folytatódik, ugyanis augusztus második felében a kutatócsoport egy másik hasonlóan érdekes helyen dolgozik. Folytatják a Dráván 2006-ban megkezdett szisztematikus kutatómunkát a világhírű drávatamási hajótemetőben, ahol már számos törökkori tárgy is előkerült.
Fotó: MTI
Szeptembertől Tóth J. Attila, aki egyúttal a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat Búvárrégész Szakosztályának vezetője, néhány önkéntes búvárrégésszel végez merülést a feltételezett hajóroncshoz a Dunakanyarban. Ezek során remélhetőleg közelebb kerülnek az igazsághoz, a hajó beazonosításához.
Bár a dunai feltárás jövője az anyagi forrás hiánya miatt még bizonytalan, a szonározást ősztől folytatják. Elsősorban a part menti területeket „tapogatják le”, ugyanis a belső, mélyebb mederszakasz feltérképezése speciális felszerelést igényel – tette hozzá a szakember.
A kincsvadászok megjelenését megelőzendő a kutatók nem közölnek pontos adatokat a lelőhelyről. A területet a szobi Börzsöny Múzeum és az esztergomi Balassa Bálint Múzeum baráti köréből álló önkéntes figyelő szolgálat tartja szemmel, és szükség esetén riasztja a rendőrséget.
Amennyiben a közeljövőben sikerülne feltárni a tudományos szempontból is felbecsülhetetlen értékű kincseket, valószínűleg az esztergomi, illetve a szobi múzeumban kerülnének bemutatásra. Ez fellendíthetné a Dunakanyar idegenforgalmát, így a térség kései utódai számára is kincset érhetnek – nyilatkozta a szakember.
