A NOB 1949-ben úgy döntött, hogy Ausztrália lesz az elkövetkező, XVI. Nyári Olimpia házigazdája. Az ausztrál rendezés lehetősége már 1920-ban, Antwerpen után felvetődött James Taylor, a NOB akkori tagjának javaslatára. Taylor hosszú évekig próbálkozott hazájába vinni a tornát, sikertelenül. Az ellenvetés általában az volt, hogy jobb olyan helyen olimpiát szervezni, ahol a sporthagyományok nagy múltra tekintenek vissza, s ahol a sportolók eredményei látványosabbak.
A kilátások 1936-ban voltak a legígéretesebbek, de végül
Berlin kapta a szervezési jogot. Az ügyet később egy melbourne-i polgármester, az egykori úszó Frank Beaurepaire vette támogatásába, aki politikai és üzleti kapcsolatait latba vetve elérte, hogy Ausztrália megkapja a szervezést.
Svédország is besegített
S még azt is sikerült keresztülvinni, hogy állatvédelmi törvényeiket betartva – amely a beérkező állatokat félév karanténra fogja – a lovas versenyeket ne náluk, hanem Stockholmban tartsák. Ám amikor kiderült, hogy a rövid felkészülési idő miatt Melbourne-ben nem építenek stadiont, és az állami támogatás is meglehetősen szűkös, az olimpiai bizottság nem volt elragadtatva, de már nem változtatott.
A Zádor Ervin vérző arcáról készült képek bejárták a világot
Az olimpia elhalasztása is szóba került
Röviddel a megnyitó előtt kitört a magyar forradalom és a szuezi válság. Spanyolország, Hollandia és Svájc a magyarországi történések miatt bojkottálta az olimpiát – és a svájci csapat rögvest a hazánkba jött, hogy a vöröskereszt tevékenységét segítse. Egyiptom, Szíria és Irak Szuez miatt maradt távol. Több ország pedig a Szovjetunió visszalépését követelte. Még az is felmerült, hogy a véres események miatt törlik a rendezvényt, de ezt elvetették, mondván, az olimpiai eszme ilyen viharos időkben még fontosabb – a békére irányítja a figyelmet.
Végül 67 ország részvétele mellett, 3184 sportoló előtt az angol Fülöp herceg megnyitotta az 1956-os melbourne-i olimpiát.
A magyar csapat meglehetősen körülményes módon tudott kijutni a játékokra, sok versenyzőnk belpolitikai okokból – például a kiemelten esélyes Iharos Sándor – el sem utazhatott. A szovjetek lezárták Ferihegyet, és nem engedték leszállni a francia gépeket, amelyekkel a sportolóink utaztak volna. Csapatunk viszontagságos úton, nehezen, több nap alatt jutott el Prágába, ahonnan repülővel utazott tovább Melbourne-be.
A medencében vágtak vissza a szovjeteknek (IOC)
Nehezen indult, végül taroltak a magyarok
A szovjetek november 4-én kezdték meg Budapest ostromát, ez alapvetően meghatározta az út hangulatát. A melbourne-i olimpián, korábbi számítások alapján húsz érmet vártak az itthoni szakértők. Ugyanakkor a forradalom és megtorlása
során történtek hatására versenyzőink lelkileg, fizikailag egyaránt megviseltek voltak, teljesítményük sok esetben
még saját maguk számára is kiszámíthatatlanná vált.
Csapatunk a hetedik napig nem nyert aranyérmet, ami az eleve adott feszültséget tovább növelte. Az első aranyat az Urányi-Fábián kajakkettes nyerte 10 ezer méteren. Ettől a kedélyek egy kicsit lenyugodtak, amit az is elősegített, hogy az
itthonról kapott táviratok alapján nem volt ok izgalomra – a hozzátartozók felől megnyugtató híreket kaptak a spotolók.
Keleti Ágnes talajon holtversenyben végzett az orosz Larissza Latinyinával, végül mind a ketten aranyat nyertek. Keleti ezután még folytatta diadalmenetét, gerendán, felemás korláton és a kéziszercsapatban további három bajnoki címet szerzett. A kéziszercsapat egyik tagja egyébként az út folyamán elhagyta szalagját, és más színűvel versenyzett, de a zsűri eltekintett a formai hibától a kiválóan végzett gyakorlatok láttán.
Papp László három hónappal korábban csúnyán kikapott a lengyel Pietrzykowskitól a varsói Európa-bajnokságon, így az olimpiát fenntartásokkal kezdte. Ugyanakkor simán visszavágott a lengyelnek, és a döntőben az amerikai Torrest is meglepően könnyen verte. Pietrzykowskit csak a gong mentette meg a kiütéstől. „Papplaci” harmadszor lett olimpiai aranyérmes.
A zseniális magyar kardcsapat (IOC)
A kardozóink csapat és egyéni győzelme már nem jelentett meglepetést – egyéni bajnokként most Kárpáti Rudolfot ünnepelhették. A vízilabdacsapatunk megint remekelt, Angliát 6:1-re, az Egyesült Államokat 6:2-re, Olaszorsszágot 4:0-ra verte. Az itthoni helyzet hatására a szovjet csapattal játszott meccs igen feszült volt. A vízben volt egy kisebb csetepaté, Zádor meg is sérült Prokop fejelése miatt – a kép, amelyen a magyar játékos véres arccal áll a medence mellett, másnap több újságban címlapra került. Az eredmény 4:0 a magyaroknak. A döntőben pedig Jugoszlávia együttesét 2:1-re győztük le.
Remekeltek a hazai úszók
Az ausztrálok legeredményesebb versenyzője Betty Cuthbert három aranyérmet gyűjtött az atlétikai számokban – a 100 és a 200 méteres síkfutásban és a 4×100-as váltóban győzött.
A melbourne-i olimpia fordulópontot jelentett az úszószámokban, a férfiaknál az eddig megszokott amerikai győzteseket az ausztrálok váltották fel. Közülük Murray Rose három aranyat szerzett 400 és 1500 méteres gyorsúszásban, majd később 4×200 méteres váltóban is elsőként csapott a célba.
Az éremtáblázat élén Szovjetunió végzett. Magyarország a negyedik helyen zárt, ami hazánk akkori történelmi eseményeit tekintve igen bravúros teljesítmény. A kilenc bajnoki cím mellett tíz ezüstérmet, valamint hét bronzérmet is szereztünk.
Közös öröm
Az olimpia alatt egy kínai fiatalember levelet írt Avery Brundage NOB-elnöknek, hogy a záróünnepély protokollját változtassák meg, és a versenyzők ne saját csapatukkal búcsúzzanak, hanem keveredjenek el egymással – ezzel is a népek közti közösséget és békét hangsúlyozva. Az ötletet a NOB jóváhagyta, így ez alkalommal először a sportolók nemzetiségüktől függetlenül vonultak fel búcsúzáskor.
—-Éremtáblázat—-
Melbourne 1956 – arany, ezüst, bronz:
1. Szovjetunió 37, 29, 32
2. Egyesült Államok 32, 25, 17
3. Ausztrália 13, 8, 14
4. Magyarország 9, 10, 7
5. Olaszország 8, 8, 9
6. Svédország 8, 5, 6
7. Egyesült Német Csapat 6, 13, 7
8. Nagy-Britannia 6, 7, 11
9. Románia 5, 3, 5
10. Japán 4, 10, 5
11. Franciaország 4, 4, 6
12. Törökország 3, 2, 2
13. Finnország 3, 1, 11
14. Irán 2, 2, 1
15. Kanada 2, 1, 3
16. Új-Zéland 2, 0, 0
17. Lengyelország 1, 4, 4
18. Csehszlovákia 1, 4, 1
19. Bulgária 1, 3, 1
20. Dánia 1, 2, 1
21. Írország 1, 1, 3
22. Norvégia 1, 0, 2
23. Mexikó 1, 0, 1
24. Brazília 1, 0, 0
24. India 1, 0, 0
26. Jugoszlávia 0, 3, 0
27. Chile 0 , 2, 2
28. Belgium 0, 2, 0
29. Argentína 0 , 1, 1
29. Koreai Köztársaság 0, 1, 1
31. Izland 0, 1, 0
31. Pakisztán 0, 1, 0
33. Dél-Afrika 0 , 0, 4
34. Ausztria 0, 0 , 2
35. Bahama-szigetek 0, 0, 1
35. Görögország 0, 0, 1
35. Svájc 0 , 0, 1
35. Uruguay 0, 0, 1
