Meglepő, saját korábbi érvelését is cáfoló, s valójában védence és a felelősként szóba jövő személyek helyzetét rontó nyilatkozatot tett a napokban Tocsik Márta egyik jogi képviselője. Az ügyvéd nyilatkozata szerint (Magyar Nemzet, 1997. január 15.) Tocsik Márta azért nem vádolható például zugírászattal, mert egyetlen szerződést sem készített: az önkormányzatokat a belterületi ingatlanok után megillető privatizációs részesedést az alkuk után – az ügyvéd szavaival élve – “blanketta-szerződésben” rögzítették. Ez a nyilatkozat ellentmond a miniszteri tisztségéből már felmentett Suchman Tamás tavaly őszi nyilatkozatainak, miszerint az indokolta Tocsik Márta megbízását, hogy “sok ezer” bonyolult szerződést kellett tető alá hoznia, s ez a feladat megakasztotta volna az ÁPV Rt. jogászainak munkáját. Ugyanerről nyilatkozott Kocsis István, az ÁPV Rt. akkori vezérigazgatója és Liszkai Péter, a holding jogi ügyvezető igazgatója (Világgazdaság, 1996. szeptember 27.). A Figyelő a nyilatkozatok után feltárta (Figyelő, 1996/40. szám), hogy a külső szakértőként díjazott Tocsik Márta egyetlen szerződéssel sem bíbelődött: a szerződések egy kaptafára készültek, azaz tényleg blanketta-szerződések voltak. Ezt támasztja alá a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) vizsgálatát ismertető, a napokban megjelent publikáció is (Ellenőrzési Figyelő, 1996/4.). E publikációban az is szerepel, hogy az önkormányzatokat képviselő Vektor Rt. okirattal bizonyította: Tocsik Márta a Vektor által készített kimutatásokat adta át az ÁPV Rt.-nek, valójában tehát csak a Vektor végzett munkát ebben az ügyben. “A Vektor Rt. 1996 első napjaiban átadta listáit Tocsik Mártának, aki ezt január 9-én már megegyezésre kész állapotban adta át Liszkai Péternek. Ez a kimutatás volt az alapja az ÁPV Rt. igazgatósága január 17-i határozatának. (… ) Ezt követően az egységes szerkezetben elkészített szerződéseket a Vektor Rt. aláíratta az önkormányzatokkal, majd átadta Tocsik Mártának, aki Liszkai Péternek adta tovább. (… ) A Vektor Rt. az önkormányzatoktól, Tocsik Márta pedig az ÁPV Rt.-től vette fel a sikerdíjat. Ezért a pénzért azonban csak a Vektor Rt. ťdolgozott megŤ valamilyen mértékben. (… ) Meghallgatásakor Tocsik Márta igyekezett bizonyítani saját és alvállalkozói tevékenységét, de ez valamelyest csak a második csomagba tartozó önkormányzatok esetében igaz (ezek iratait magával hozta)” – szerepel a KEI vizsgálatáról beszámoló publikációban.
E körülmények értékelése után megállapítható, hogy Tocsik Márta végképp kutyaszorítóba került. Az ellene felhozott gyanúval szemben – miszerint a szerződések összehozásával jogosulatlanul ügyvédi tevékenységet végzett – azzal védekezik, hogy csupán számokat írt be a blanketta-szerződésekbe. Ezzel viszont azt a feltevést támasztja alá – miként a Vektor Rt. idézett bizonyítéka is -, hogy nem végzett érdemi munkát a 804 millió forint fejében. Ha viszont azt igyekezne bizonyítani, hogy részletekbe menően foglalkozott a szerződésekkel, akkor egyfelől beleütközne az ÁPV Rt.-nél fellelhető blanketta-kötegbe, s a Vektor Rt. által a KEI és a nyomozóhatóság rendelkezésére bocsátott dokumentumokba, másfelől nehezen védhetné ki a zugírászat gyanúját.
Az ÁPV Rt.-Szokai-ügy egy másik szála Boldvai Lászlót, az MSZP pénztárnokát, országgyűlési képviselőt és Budai Györgyöt, az SZDSZ pénzügyi tanácsadójaként elkönyvelt személyiséget érinti. Egy héttel ezelőtt Tocsik Márta visszavonta azt a vallomását, amelyben Boldvait és Budait úgy említette, mint akik részt kértek a sikerdíjból. A vallomás visszavonása előtt a legfőbb ügyész az Országgyűléshez fordult, s kérte Boldvai mentelmi jogának felfüggesztését annak érdekében, hogy a hatóságok eljárhassanak vele szemben. A gyanú: befolyással való üzérkedés. A Figyelő nyomozóhatósági forrásból származó értesülése szerint nem csupán Tocsik Márta vallomására alapozzák az eljárást.
A hatóságok birtokában van egy, Tocsik Márta és az Arány Rt. közötti, 1995. december 6-i dátumú szerződés az Arány Rt. alvállalkozói megbízásáról. Tocsik Márta megbízásáról 1996. január 17-én döntött az ÁPV Rt. igazgatósága. Bizonyításra vár: miért lehetett biztos a dolgában egy hónappal az érdemi döntés előtt akár Tocsik Márta, akár az Arány Rt.? Itt emlékeztetünk arra, hogy az Arány Rt.-t irányító üzletemberek szoros üzleti kapcsolatban álltak az ÁPV Rt. akkori igazgatóságának két tagjával, Lajtner Tamással és Spanyol Józseffel (HVG, 1996. október 19.), akiket annak idején az MSZP támogatásával jelöltek az ÁPV Rt. igazgatóságába.
Szintén a hatóságok birtokában vannak azok az átutalási bizonylatok, amelyek a Tocsik Márta és állítólagos alvállalkozói közötti pénzmozgásról tanúskodnak. Ezek szerint a külső szakértő által az ÁPV Rt.-től a második körben kapott 449 millió 106 ezer 800 forintból két cég: az Arány Rt., valamint az Utilitas Rt. – ebben érdekelt az SZDSZ pénzügyi szakértőjének számító Bernhardt Barnabás és Budai György – fillérre azonos, 112 millió 276 ezer 700 – 112 millió 276 ezer 700 forint alvállalkozói díjat kapott. (A tételek pontosan megegyeznek az Objektív című televíziós műsor 1996. október 15-i adásában ismertetett összegekkel.) Az átutalási bizonylatok szerint az ÁPV Rt.-től kapott első sikerdíjrészletből (355 millió 11 ezer 739 forint) pontosan egyharmadnyit kaphatott meg az Arány Rt. A szóban forgó cégek és Tocsik Márta nem tártak elő olyan dokumentumot, amely igazolná az állítólagos alvállalkozók tényleges tevékenységét.
Ismeretes, hogy múlt év novemberében készült el az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának végleges jelentése, ezt eleddig nem tárták nyilvánosság elé. A Magyar Hírlapban (1996. január 15.) időközben napvilágot látott információk szerint felmerült a dokumentumok visszatartásának, megsemmisítésének, utólagos készítésének gyanúja. A vizsgálatot végzők szerint több tény is alátámasztja azt, hogy Tocsik Márta nem végzett önálló munkát az ÁPV Rt. számára: egyrészt nincs bizonyíték arra, hogy 1996. január 17. előtt ki és mikor bízta meg az önkormányzatokkal történő megállapodások előkészítésével, másrészt a jogásznő semmilyen meghatalmazást vagy megbízólevelet nem kapott a tárgyalásokra.
A felügyelőbizottság jelentésében figyelemre méltó összegző értékelés szerepel: “a döntéshozók és a végrehajtók az ügyet politikai döntésként értékelték, és ezért nem tanúsították azt a gondosságot, amely az ilyen tisztséget betöltő személyektől elvárható”.
A rendelkezésre álló információk alapján a nyomozóhatóságok igazolták, hogy Tocsik Márta nem végzett olyan mérvű szakértői munkát, amelynek fejében 804 millió forintot kaphatott volna az ÁPV Rt.-től. Az alvállalkozó Arány Rt. és Utilitas Rt. pedig nem képes igazolni, hogy mi volt az az alvállalkozói tevékenység, amelyért alappal kérhettek több száz milliós díjat.
De vannak további nyitott kérdések is. Miért adták vissza az alvállalkozók a botrány kitörése után az első szóra az általuk felvett, összesen 342 millió 890 ezer 661 forintot, ha egyszer komoly szerződést kötöttek Tocsik Mártával, s azt teljesítették? Miért tekintett el az ÁPV Rt. vezérkara attól, hogy ellenőrizze Tocsik Márta munkáját? Miért hallgattak a Vektor Rt. vezetői arról, hogy Tocsik Márta valójában az ő munkájuk ismételt eladása után juthat hozzá milliárdot közelítő bevételhez?
S az egyik leglényegesebb kérdés: kinek és milyen kapcsolatnak köszönhetően számítottak már 1995 decemberében az Arány Rt. vezetői és Tocsik Márta a majdani, százmilliós tételű sikerdíjra?
Erre nézve egyetlen tanúvallomás ismeretes: Liszkai Péter az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága előtt azt hangoztatta, hogy Tocsik Mártával kifejezett utasításra működött együtt. Az utasítást adó főnök pedig nem volt más, mint az ÁPV Rt. igazgatóságának akkori elnöke, Szokai Imre.
