Évek óta egyre több jogosítványt kap munkájához az adóhatóság. A jelszót még Bokros Lajos, az 1996 tavaszán távozott pénzügyminiszter adta ki, mondván: fogakat kell adni az APEH-nek! A már korábban is szóba került, de törvénybe soha nem foglalt jogosítványok 1996 év elejei hatálybalépésük óta egyes területeken kifejezett sikerrel jártak. Ugyanakkor olyan jogosítványok is bekerültek – különösen tavaly januártól – a törvénybe, amelyek a gyakorlatban nem sokat értek. Nagy reményeket fűztek például az APEH-ban ahhoz a jogukhoz, hogy akár az üzlethelyiségeket is átvizsgálhatják, a fuvarokat is ellenőrizhetik. Azonban gyorsan kiderült: a gyakorlatban nem veszi sok hasznát az adóhatóság az első hallásra igencsak keménynek tűnő jogosítványoknak. A nyilatkozattételre történő felhívás vagy az adóalany rendőrség általi elővezetése viszont sokban segítette az adóelkerülők elleni küzdelmet.
A tavaly januárban hatályba lépett törvénymódosítás tette lehetővé az APEH számára az önálló tevékenységet folytatók jövedelmének becsléssel történő megállapítását is – ennek az eszköznek az igazi premierje azonban az idén lesz. A vállalkozások érdekképviseletei ugyan harcosan tiltakoznak a becslés e formája ellen, a pénzügyi tárcánál és az APEH-ban mindazonáltal teljes erőbedobással készülnek az új jogosítvány gyakorlati alkalmazására. Nagy reményeket fűznek ahhoz is – s úgy vélik, ez igencsak megkönnyítheti az ellenőrök munkáját -, hogy januártól bizonyos esetekben a revizorok általános megbízólevelet kaphatnak. Ennek birtokában az ország egész területén bármelyik vállalkozót ellenőrizhetik. A törvény azonban pontosan rögzíti, milyen esetekben: csakis leltárfelvétel, próbavásárlás, illetve az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálata során. Ez utóbbi körbe sok minden belefér – vélik az adószakértők, ám az általános megbízólevél nem jogosítja föl a revizort konkrét, átfogó vizsgálatra.
Az általános megbízólevelet maga az APEH elnöke adja ki. Ez nem tartalmazza az ellenőrzött személy azonosító adatait, meghatározza viszont az érvényesség idejét, s azt is, hogy a törvényben felsorolt lehetőségek közül melyekkel élhet a revizor: próbavásárlást végezhet, leltározhat, esetleg valami egyebet tehet. Ugyanakkor az ilyen megbízólevél birtokában lévő revizorokra is vonatkozik az a szabály, hogy – a próbavásárlás kivételével- az ellenőrzés megkezdése előtt igazolniuk kell magukat.
Nagy reményeket fűznek egy másik, idén januártól bevezetett adóhatósági jogosítványhoz is. Ez a becslés – abban az esetben, ha a polgár “nagy lábon” él, miközben adóbevallásában szereplő jövedelméből erre valószínűsíthetően nem futná. A törvény szerint, amennyiben az adózó vagyongyarapodásával és az életviteléhez szükséges kiadásokkal nincs összhangban az összes bevallott, illetve bevallási kötelezettség alá nem eső jövedelme, akkor az adóhatóság becsléssel állapítja meg a jövedelmét. Becsléses adókivetésre számíthat tehát az a polgár, aki miközben évek óta veszteséges vállalkozását vezeti, láthatóan szépen gyarapodó vagyonnal dicsekedhet. Ilyen esetekben az adóhatóság azt becsüli meg, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek mennyi jövedelemre volt szüksége. A becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja, s rendelkezésére áll valamennyi jogorvoslati fórum is: fellebbezhet a másodfokú adóhatósághoz, s a különböző szintű bíróságokat is végigjárhatja.
Jogi szakértők úgy vélik, az új jogosítvánnyal szemben alkotmányossági kifogások is felvethetők. Ezt a törvény-előkészítők nevében Kovácsné Homoródi Beáta – természetesen – cáfolja. A pénzügyi tárca osztályvezetője szerint a becslés nem vagyonnyilatkozathoz kötődik. Arról van szó csupán, hogy az érintett magánszemélynek tételesen be kell számolnia, miből telt neki vagyonának gyarapítására és életvitelének fenntartására.
A jövedelem becsléssel történő megállapítása egyébként Európa fejlett országaiban sem szokatlan módszer. Olaszországban például egy vagyonnyilatkozathoz fogható – igencsak részletes, aprólékos – adatlapot is ki kell tölteniük a polgároknak. Az országonként változó, hogy a törvények kit ruháznak fel nyomozati jogkörrel: az adóhatóságot, a vámhatóságot vagy – mint nálunk – a gazdasági rendőrséget.
Nálunk ugyan az adóhatóságnak nincs nyomozati jogköre, a vagyongyarapodás vizsgálata esetén azonban – mint a pénzügyi tárca osztályvezetője hangsúlyozta – nincs is szükség nyomozásra. Az adóhatóságnak ugyanis a jelenlegi törvények szerint sok szervezet köteles adatokat szolgáltatni: többek között az illetékhivatalok, a földhivatalok, a gépkocsi-forgalmazók, a bankok. Mindezek alapján a hatóság tudomására jut valamennyi ingatlan- és gépkocsi-vásárlás, s azok konkrét értéke. Vagyis sok olyan információval rendelkezik, amelyeket eddig nem használt fel, amelyek azonban önmagukban elegendők annak megállapításához: elegendő fedezetet nyújtott-e a polgár vagyongyarapodására a bevallott jövedelme – hangsúlyozta az osztályvezető.
Az új jogosítványok után sem mondható, hogy az APEH túlhatalomra tett volna szert – állítja Kelemen János, a Price Waterhouse Budapest adószakértője; a fejlett országokban sokkal nagyobb hatalma van az adóhatóságnak, mint nálunk. Az Egyesült Államok adóhatósága például olyat is megtehet, aminek itthon még a kimondása is csaknem bűncselekménynek számít. Így például az amerikai adóhatóság, álcázva önmagát, adótanácsadó irodát hozhat létre, majd két év múlva felfedvén önmagát, lesújthat korábbi partnereire.
Egyelőre azonban az nehezíti a legjobban az adóhatóság munkáját, hogy a vállalkozásokhoz képest kevés a revizor. Az APEH 1988-as felállásakor még az ott dolgozók 40 százaléka adóellenőr volt; 1996-ra ez az arány 25 százalékra mérséklődött. A vállalkozások számának időközben bekövetkezett robbanásszerű növekedése odavezetett, hogy a magyar ellenőrzöttségi szint mélyen a fejlett országoké alatt marad. Ezért állítanak most munkába újabb revizorokat – immár szélesebb jogkörrel.
