Értelmes gazdaságpolitika, a szerkezeti reformok folytatása, s a világgazdasági keretfeltételek kedvező alakulása esetén a fejlődő országok éves átlagos növekedési üteme 2020-ig akár az 5-6 százalékot is elérheti (ez a nyolcvanas évekre jellemző dinamika kétszerese lenne). Ha a Világbank előrejelzései megvalósulnak, a fejlődő országoknak a világ teljes gazdasági teljesítményében elért részesedése akár meg is duplázódhat: elérheti az össztermelés egyharmadát.
Az imigyen a világgazdaság hajtóerejévé váló fejlődők, mint értékesítési piacok jelentősége tehát folyamatosan erősödik. A nemzetközi hitelintézet szakértői azzal számolnak, hogy 2020-ban a fejlett ipari országok exportjának kétötöde – szemben a jelenlegi egynegyedes aránnyal – a fejlődő országokba irányul majd. Ezen belül az OECD-hez tartozó államok jövőbeni exportnövekményének mintegy fele kerülhet ezekre a piacokra. Az oda áramló működőtőke mennyisége ugyancsak növekszik – ennek is köszönhető, hogy a világkereskedelem az elkövetkező két évtizedben akár évi 6-7 százalékkal is bővülhet.
A Világbank – túl azon, hogy a leggyorsabb, évi 6-7 százalékos növekedés az ázsiai kontinensen valószínűsíthető – örvendetesnek tartja, hogy olyan területek (Fekete- és Észak-Afrika, Közel-Kelet) is profitálni tudnak a világgazdasági feltételek kedvezőbbé válásából, amelyeket korábban válságövezetként tartottak számon. Azokban az afrikai országokban, ahol az elmúlt években reformintézkedéseket hajtottak végre, ott a gazdasági növekedés mértékét sikerül a jelenlegi évi 4 százalék körül vagy azt meghaladó szinten stabilizálni, de Latin-Amerikában is hasonló ütemű fejlődés valószínűsíthető.
A szakértők a leggyorsabb növekedési dinamikára végül is az öt legnépesebb küszöbországban: Brazíliában, Indiában, Indonéziában, Kínában és (a jelentés készítői által ugyancsak a fejlődő országok közé sorolt) Oroszországban számítanak. Ma ezekben az országokban él a Föld munkaképes lakosságának több mint fele, a világtermelésben és a világkereskedelemben elért részesedésük mégsem haladja meg a 8-10 százalékot. Ez az arány – a reformprogramok folytatódása és a világkereskedelem további liberalizálása esetén – 2020-ig megduplázódhat. Sőt lehetséges, hogy e kör részesedése a kereskedelemből kereken 50 százalékkal magasabb lesz az Európai Unióénál.
A szakértők a nagy multinacionális vállalatok erősödő globalizálódásában a fejlődő országok világgazdasági integrációjának egyik legfontosabb tényezőjét látják. E cégcsoport meghatározó szerepet játszik a technológiatranszferben, s a korszerű vezetői ismeretek, a munka- és termelésszervezési eljárások fejlődő országok felé közvetítésében. A világtermelés ötöde már ma is ezen cégek tevékenységéhez kötődik; a világkereskedelem harmada a multik leányvállalatainak egymás közötti forgalmából adódik; s a kutatási-fejlesztési tevékenységében betöltött szerepük is folyamatosan növekszik. A fejlődő országokban is egyre nagyobb figyelmet kell tehát fordítani arra, hogy vonzó keretfeltételeket – politikai és gazdaságpolitikai stabilitást, az emberi és a tulajdonjogok védelmét, nyitott határokat, szabad versenyt, korszerű szállítási és telekommunikációs rendszereket, s ezzel párhuzamosan “egyre kevesebb bürokratikus ballasztot” – teremtsenek a külföldi beruházók számára. A Világbank jelentése mindemellett felhívja a figyelmet a jól funkcionáló pénzügyi szektor jelentőségére, s a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés jogi szabályainak fontosságára is.
Az elemzés kitér a fejlődő országokkal kapcsolatos kockázatokra és alkalmazkodási problémákra. Az úgynevezett harmadik világ növekedési kilátásait kétségkívül kedvezőtlenül befolyásolhatja, ha például az ipari országokban a gazdasági növekedés és az infláció üteme meghaladja a várakozásokat, s ennek következtében emelkednek a kamatlábak. Ez ugyanis – mint már korábban tapasztalható volt – negatívan hat a tőkeáramlásra.
A világgazdasági globalizáció, a fejlődő országok felzárkózása, s a folyamatból adódó nehézségek komoly kihívást jelentenek valamennyi érdekelt számára. A Világbank szakértői ugyanakkor rámutatnak: a folyamat költségei – legyen szó akár a munkahelyek elvesztéséből, akár a kereskedelem liberalizálásából vagy a termeléskihelyezésből adódó terhekről – valójában sokkal alacsonyabbak annál, mint azt sokan gondolják.
A FEJLŐDŐ ORSZÁGOK ÉVI ÁTLAGOS NÖVEKEDÉSE, 1997-2006.
SZÁZALÉK
A Világbank előrejelzése alapján
<20><3.91528>3.91528>20> | <20><3.91528>3.91528>20> |
<20><3.91528>3.91528>20> | <20><3.91528>3.91528>20> |
<20><3.91528>3.91528>20> | <20><3.91528>3.91528>20> |
<20><3.91528>3.91528>20> | <20><3.91528>3.91528>20> |
<20><3.91528>3.91528>20> | <20><3.91528> 3.91528>20> |