Sem az 1991-ben megalkotott pit, sem az idén januártól hatályos hitelintézeti törvény nem szab felső plafont a tőkemegfelelési mutató mértékére (a mutató számítási módját lásd külön). Egy általános jogosítványú kereskedelmi banknál mindazonáltal legfeljebb 15-18 százalék számít optimálisnak; az e fölötti érték általában már valamiféle specialitást sejtet. Befektetési banknál például egyáltalán nem ritka a 100 százalékot meghaladó érték, annál is inkább, hiszen a szakértők szerint e bűvös arány fölött jelentősen felgyorsulhat a növekedés.
Az 1996-ra vonatkozó banki beszámolók alapján számolt arányok szerint a hazánkban működő hitelintézetek között – amint az a Figyelő e héten megjelenő Top 200-as kiadványából is kiderül – magasan vezette a listát a japán kézben lévő Nemzetközi Kereskedelmi Bank (IC Bank). A 810,26 százalékos tőkemegfelelési mutatót lapunknak Váradi Zsuzsanna helyettes ügyvezető igazgató a kihelyezések elenyésző kockázati szintjével magyarázta. (A bank egyébként is csekély vállalkozói hitelállományának jelentős része bankközi műveletekhez és különféle jegybanki repoügyletekhez kapcsolódik.) Mindemellett a tulajdonosok a négy éve működő bank alaptőkéjét tavaly megduplázták: 2 milliárd forintra emelték.
A Nomura Magyar Befektetési Bank – a maga 624,37 százalékos eszközkockázati arányával – nem sokkal marad el az IC Bank mögött. Profilja azonban eltér az általános jogosítványú bankokétól. Alapításának idején a magyar jogszabályok még nem tettek különbséget a kereskedelmi és a befektetési bankok között, pedig utóbbiak – speciális tevékenységi körük okán – a kockázatokat illetően nehezen vonhatók egy kalap alá a többiekkel. Ez igaz a lista negyedik helyezettjére, a 86,37 százalékos rátájú Kvantum Investment Bankra is. A szóban forgó mutató meglepően magas szintje az induló hitelintézeteknél is jellemző lehet, példa rá az Opel Bank 206,00 százaléka.
Nem ritka a magas ráta a törvényben eleve speciális tevékenységű hitelintézeteknél sem. Az Eximbank jelenlegi 65 százalékos mutatóját pedig még növelheti is, ha alacsony szintű kockázatvállalási lehetőségét a parlament jóváhagyására váró törvénymódosítás kiszélesíti (Figyelő, 1997/31. szám). A jogszabály révén ugyanis a bank korlátozott körben számlát vezethet majd, s így figyelemmel kísérheti az ügyfelek finanszírozott ügyleteinek megvalósulását.
A magas arányoknál azonban jóval problémásabb, amikor egy hitelintézet nem éri el a bűvös 8 százalékot. Márpedig e kitétel tavaly két bankra is igaznak bizonyult. Ezek közül a mínusz 5,46 százalékot felmutató Polgári Bank a korábbi tulajdonos Budapest Banktól állami vezényszóra a Pénzintézeti Központ Bankhoz került, hogy utóbbival együtt adják – előreláthatólag novemberben – magánkezekbe (Figyelő, 1997/ 35. szám).
A másik renitens a Hanwha Bank Magyarország Rt. (Hanwha Bank), amely 1996 végén mindössze 3,84 százalékos tőkemegfelelési mutatót mondhatott magáénak. Mint megtudtuk, az alacsony arányért a korábbi magas kintlévőségek okolhatók. Az elmúlt években többszöri tulajdonosváltáson áteső bank tavaly év végéig közel egymilliárd forint kockázatos követelést halmozott fel, amelyre igen jelentős – mintegy félmilliárd forintnyi – céltartalékot kellett képeznie. Kim Je Von, a világ több kontinensén is ügyködő koreai Hanwha-csoport szöuli igazgatóságának közép- és kelet-európai régióért felelős elnöke szerint egyébként ezek a kintlévőségek még a Banque Indosuez (Magyarország) nevet viselő hitelintézettől örökölt három jelentős ügyféllel kapcsolatos “adminisztrációs hiba folytán csúsztak be”. Mára a bank rendezte sorait: egy áprilisi tőkeemelés révén az 1 milliárd forintos jegyzett tőke 3,6 milliárd forintra gyarapodott, a tőkemegfelelési mutató pedig augusztus végén már 38,98 százalékon állt.
Kérdés viszont, hogy miért nem lépett – s ha mégis, akkor mit – az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) a 3,84 százalékos mutató láttán. Az elmúlt év végén hatályos pit úgy fogalmazott: a Bankfelügyeletnek köteleznie kell a pénzintézetet, hogy megfelelő intézkedéseket hozzon az előírt szint meghatározott időben történő helyreállítására. Mindenesetre az ÁPTF – hivatkozva az egyedi esetekre vonatkozó titoktartásra – lapunk érdeklődésére nem kommentálta az intézkedéseit. Egy biztos: a hitelintézet 1996-os éves beszámolóját auditáló Price Waterhouse könyvvizsgáló cég annak idején azzal a megjegyzéssel szignálta a dokumentumot, hogy a hitelintézet esetében (ahová akkor már beérkezett az említett 2,6 milliárd forintos tőkeinjekció) a további működés az ÁPTF döntésétől függ.
Fentiek alapján csak következtethetünk arra, hogy a felügyelet a tőkeemelést elfogadva végül úgy határozott: életben hagyja a Hanwha Bankot. Vélhetően már csak azért is, mert – állítják a hozzáértők – 4 százalék körüli tőkemegfelelés mellett bizonyos esetekben akár gond nélkül is ki lehet fizetni a betéteseket.
Mindenesetre figyelemre méltó a brit példa, ahol a Bank of England – amely a bankfelügyeleti funkciót is ellátja – minden hitelintézetre egyedileg, az adott bank korát, helyzetét, s nem utolsósorban fő tevékenységi körét figyelembe véve írja elő a minimálisan teljesítendő tőkemegfelelési szintet. Ha viszont elégtelennek ítéli meg egy-egy szereplő működését, könyörtelenül érvényesíti a jogait.
