A pénzügyi uniót az eredeti tervek szerint, 1999. január elsejétől vezetik be – erősítették meg minapi luxemburgi ülésükön az EU pénzügyminiszterei és jegybankelnökei. A korábbiakhoz képest újdonság, hogy jövő tavasszal nem csak arról döntenek majd, mely államok kerüljenek be az EMU első körébe, de rögzítik a valuták közötti keresztárfolyamokat is. A lépés célja, hogy az euró 1999-es bevezetéséig mérsékeljék az új valuta elleni spekulációt. (Az euró egyébként eleinte csak számlapénzként jelenik majd meg a bankközi elszámolásokban; a nemzeti valuták 2002-ig – rögzített árfolyam mellett – forgalomban maradnak.) A jövő év első felében tehát – nyolc hónappal az eredeti határidő előtt – több lényeges kérdésben eldől majd a pénzügyi unió első körének sorsa. A döntést a tagországok vezetői hozzák meg, az Európai Bizottság és a frankfurti Európai Monetáris Intézet (EMI) ajánlásai alapján. A luxemburgi tanácskozáson a pénzügyminiszterek ugyanakkor nyitva hagyták azt a kérdést, hogy májusban milyen árfolyamon kössék egymáshoz a valutákat. Megfigyelők szerint a legesélyesebbnek az akkori középárfolyam ígérkezik.
Mindez azonban nem változtat azon, hogy a tagállamok valutái és az euró közti kurzust 1999. január elsején határozzák meg, tartva a maastrichti szerződésben foglalt határidőt. Az euró elleni spekuláció megakadályozása természetesen azon múlik, mennyire sikerül tartaniuk a konvergenciakritériumokat az EMU első körébe bekerülendő tagállamoknak. A monetáris és fiskális célokat egyébként – a korábbi pesszimista prognózisokra rácáfolva – az esztendő végére meglepően sok ország teljesítheti.
Az infláció, az államháztartási hiány, az államadósság és az irányadó kamatlábak kordában tartása tavaly Dániának, Finnországnak, Írországnak, Luxemburgnak és Hollandiának sikerült. Az idei előrejelzések szerint Belgium, Németország, Portugália és Spanyolország csatlakozhat még az előbbi körhöz. Svédország és az Egyesült Királyság ugyancsak teljesítheti a feltételeket, ám e két állam a jelek szerint előbb inkább megvárja, miként válik be a pénzügyi unió. Olaszországnak és Franciaországnak elsősorban a GDP-hez viszonyított 3 százalékos államháztartási hiány elérése okozhat gondot; márpedig a franciák nélkül – vélik elemzők – aligha valósulhat meg az EMU.
A kritériumok teljesülésével és a jövő májusi határidő közeledtével egyre fontosabbá válik annak eldöntése, vajon milyen intézményi keretek között működjön a közösség új jegybankja. A jövő év második felében felálló Európai Központi Bank (EKB) 1999 januárjától veszi át az EMI szerepkörét. Ekkortól az pénzügyi unióban érintett államok jegybankjai az EKB “alárendeltjei” lesznek. E bank majdani függetlenségét szavakban ugyan egyik tagállam sem vitatja, a franciák és a németek ugyanakkor eltérően vélekednek az ügyben. Lionel Jospin francia kormányfő többször is felvetette egy Euró-tanács létrehozásának lehetőségét, amely a Bundesbank mintájára létrehozandó központi bankot ellensúlyozná. (A francia elképzelés szerint ez a testület határozná meg a pénzügyi unió országainak monetáris politikáját.) Németország azonban egyelőre visszautasít minden olyan álláspontot, amely veszélyeztetné – a Financial Times megfogalmazásában – “a világ legfüggetlenebb központi bankjának” integritását. Nincs egyelőre teljes körű egyetértés az EKB majdani vezetőjét illetően sem: a 15 EU-tagállam közül a gallok továbbra is ellenzik Wim Duisenberg, egykori holland jegybankvezér és jelenlegi EMI-vezető kinevezését erre a posztra.
